Hidrológiai tájékoztató, 2016

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Devecseri Mátyás: Törésponti klórozáson alapuló technológia üzemoptimalizációja

hatású (LD50= 5()|ig ttkg'1) szerkezeti variánst azonosítottuk.

Toxicitás vizsgálatok alapján a 2012.08.22. (IC50=2,884 mg ml'1) és 2013.08.26. (ICso=5,550 mg ml'1) időpontokban gyűjtött minták kivonatai erősen gátolják a csíranövények növekedését, a kivonatkoncentráció emelkedésével lineárisan csökkenő tendenciát mutat a növekedés. A többi esetben ez nem vehető észre, egyes esetekben magas kivonat koncentrációnál is nagymértékű növekedést figyeltünk meg. Előbbi esetben a mikrocisztin koncentrációja rendre 4,959 pg mg'1, utóbbi esetben 0,449 pg mg'1 volt. Mindez igazolja, hogy a 2012 augusztusi vízvirágzás sokkal toxikusabb volt, mint a 2013 augusztusi. A többi esetben nem tudtunk IC50 értéket, illetve mikrocisztin koncentrációt meghatározni. A vízvirágzásban termelődő mikrocisztin nem kizárólagosan pusztuláshoz vezethet, hanem a víztérben hosszú ideig perzisztál, a növényi és állati szervezetekben pedig felhalmozódhat. A víztérbe kibocsátott mikrocisztin koncentrációja a kontroll területen 0,00 pg L míg a vízvirágzás területén 5,92 pg L'1 volt. Összevetve a Ceratophyllum submersumban mért toxin mennyiségével, nagy meny- nyiségben akkumulálódott a mikrocisztin a vízvirágzás területéről származó növényben: 1,04 pg g'1 koncentrációban, míg kontroll területről gyűjtött növény esetében 0,02 pg g'1 -ot mértünk. Mindez arra utalhat, hogy a

kibocsátott mikrocisztint a vízben élő plankton szervezetek, növények, állatok felveszik, szerveikben akkumulálni képesek.

Összefoglalás

Az általunk vizsgált Bárdos-tó egyike a hazánkban előforduló eutróf víztereknek, amelyekre jellemző az algavirágzások megjelenése a vízfelszínén. A vizsgálatainkat több éven át végeztük, amely kiterjedt mind a vízvirágzást alkotó fajok toxintermelésének a vizsgálatára, mind pedig a vízben található, illetve a vízi növényzetben felhalmozódó cianotoxinok mérésére is. A vízvirágzásokat alkotó számos faj közül a Microcystis auruginosa volt felelős a mikrocisztin termelésért. A mikrocisztin számos izoformája közül a MC-LR-t azonosítottuk. A toxinkoncentrációt a 2012 és 2013 augusztusi időpontokban mértük, melyek toxicitását a mustár csíranövényteszt is alátámasztotta. Megfigyeltük, hogy a Ceratophyllum submersumban a mikrocisztin akkumulálódott.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton mondanék köszönetét témavezetőmnek, dr. Vasas Gábor egyetemi docensnek és a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék dolgozóinak. A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program” című kiemelt projekt keretében zajlott.

f A 2015. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton Mse mesterképzés kategóriában III. díjat nyert pályamunka kivonata.

Törésponti klórozáson alapuló technológia üzemoptimalizációja *

DEVECSERI MÁTYÁS

Dolgozatomban két hazai kisvízmű kapcsán végeztem laboratóriumi és helyszíni méréseket, melyekkel az ammónium-ion eltávolítás hatékonyságát és a keletkező melléktermékeket vizsgáltam.

Bevezetés, célok

A vizsgált települések vízellátását mélységi vízből biztosítják. Ezekben a vizekben az oldott oxigén hiánya miatt nem élnek aerob mikroorganizmusok, így nitrifikáló baktériumok sem. A felszíni vizekkel ellentétben a nitrifikáció nem játszódik le, a vízben jelen lévő, természetes eredetű ammonium redukált formában marad. Az ammónium-ion az egészségre közvetlenül nem ártalmas, viszont a fertőtlenítésre szánt klórral reagálva csökkenti a hálózati fertőtlenítés hatékonyságát, valamint a hálózatban esetlegesen lezajló nitrifikáció során nitrit és nitrát képződhet belőle, mely a fogyasztókhoz eljutva egészségügyi kockázatot jelent. Az ammónium-ion hatályos kormányrendelet szerinti határértéke ivóvízben 0,5 mg/1. A nitrit- és nitráthatárértékek betartása végett a technológia végén, a hálózatba bocsátott víznél 0,2 mg/1 alatti ammonium tartalomra kell törekedni.

A telepeken az ivóvíz ammónium-ion tartalmát törésponti klórozással távolítják el. Célom az optimális klórozási folyamat lejátszódásához szükséges klóradagolás helyének és mennyiségének meghatározása volt. Ennek eredményeképp az ammonium tartalom a kívánt mértékűre csökkenthető, és minimalizálható a klórozással együtt járó káros melléktermékek: a trihalo-metánok (THM) és az adszorbeálható szerves halogének (AOX) képződése. Az optimális klóradagolás minden telep esetén egyedi, a nyersvíz minőségétől és a technológia kialakításától függ.

Anyagok és módszerek

A saját mérések legnagyobb részét a poharas kísérletek tették ki, melyek során két-két törésponti görbét állítottam elő (előzetes mérés a tanszéki laboratóriumban, majd helyszíni mérés) a telepek vizének különböző arányú klórozásával, 30 perces tartózkodási idővel. (7. ábra)

24