Hidrológiai tájékoztató, 2015
KÖNYVISMERTETÉSEK - Zsadányi Éva: Balázs Dénes Emlékkötete - Dr. Dobos Irma: Scheuer Gyula: A világ néhány jelentős hidrodinamikai rendszere és kiválásaik. Válogatott cikkgyűjtemény II
is az árokrendszerhez és a lemez-tektonikailag aktív területekhez kötődik. A feldolgozás jelentős részét képezik a vizsgált terület hidrogeológiai viszonyai megítélésében az utolsó 12 000 évben történt események és dinamikus változások. Az etiópjai terület két egymástól eltérő klímatartománya között egy átmeneti rész is húzódik. Kimutatható, hogy az Afar-mélyföld mai éghajlata mintegy 5-6000 évvel ezelőtt alakult ki. A karsztos mészképző hidrotermák az Abbe-tónál a különböző irányú törések mentén alakultak ki és hozták létre a világon egyedülálló mészkőtornyokat. Ehhez természetesen nagymértékben hozzájárult a vulkáni működés során feláramló hő- és gáz, nem különben a kedvező csapadék mennyiség is. E terület déli részének lemeztektonikai vázlatát a hidrotermás területekről egy jól szerkesztett térképrész- let szemlélteti. E mésztornyok kiválásának folyamatához hasonlónak tekinthetők a mélytengeri geotermális kürtők, kémények. A sókban rendkívül gazdag, nagy hőmérsékletű fluidumokból a hideg tengervízhez érve azonnal kicsapódnak a sók, esetleg gázok is jelentkeznek és így képződnek ezek a kémények, az un. füstölők. Az áttekintés után az egyes előfordulásokat részleteiben feldolgozta a szerző. Az első ilyen rész az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területein a depresz- szió, a források és a nevezetes karsztformák. Libia és a Nílus között találjuk a vizsgált területet, amely a Líbiaisivatag része, ahol a kréta mészkő deflációs felszínén kialakult karsztos formakincse különleges megjelenésű. A helyszíni vizsgálatokat kiegészített irodalmi adatokkal sikerült kidolgozni azután a Nyugati-sivatag vízföldtani rendszerének működési modelljét. A terület földtani felépítésén belül a különösen lényeges kréta időszaki karsztos területek lehatárolása emelkedett ki és ezeken jellegzetes helyi sivatagi karsztos formák alakultak ki. A nagy vastagságú homokkő összletet Núbiai hsomokkőnek nevezték el. A mészkőképződés a paleocénben is folytatódott. Eocén, miocén és pliocén képződmények követhetők, majd a pleisztocén és a holocén éghajlatváltozások folyamán kialakult üledékek nyomozhatok a vizsgált területen. A szűkös vízellátással rendelkező területen a felszínre lépő források nagy távolságból származó igen gyenge utánpótlódással rendelkeznek és 8 olyan oázis alakult csak ki, ahol az élet feltételei némileg biztosítottak. Ezek részletes ismertetése után a negyedidőszak paleo- vízföldtani vizsgálata bizonyította, hogy az eltérő éghajlati fázisok közül a csapadékos klímafázisban a különböző kőzetek ekkor egy egységes paleo-hidrodinamikai rendszert alkottak. A Kelet-Afrika-i területen ezután az Afar-mélyföld Dzsibuti hidrotermás konyhasó- és édesvízimészkő- kiválásait vette a szerző vizsgálat alá. A hidrotermák és hévforrások környezeti adottságain belül a terület lehatárolása után az éghajlati viszonyokkal ismerkedhetünk meg. A földtani felépítés és a tektonikai helyzet felvázolásánál kiderült, hogy a leglényegesebb földtörténeti folyamatok a neogén elejétől kezdve napjainkig tartó vulkáni tevékenység nyomán alakult ki az árokrendszer és az ehhez kapcsolódó egyéb szerkezeti jelenség. Ma a vizsgált terület a nagyon száraz, forró klímatartományba tartozik. A földtani felépítésében a prekambriumi képződményektől a negyedidőszakig sokféle képződmény megtalálható és a mai felszínen a legfiatalabb vulkánitok alakítják a morfológiát. A működő és a nem működő vulkánok nyomán számos hőforrás és hidroterma lépett a felszínre és ezek nyomán színes mészkőkúpok, mészkőtomyok képződtek. Vízföldtani szempontból nagyon lényegesek azok a lemeztektonikával kapcsolatos, dinamikusan változó, megismétlődő, főleg széthúzásos törésrendszerek, amelyek meghatározzák a felszín alatt a vízkörforgalmat. A felszínen azután akkumulációs termékek, mint a különböző típusú mészkő-, kősó- és gipszkiválások képződtek. Ezek kialakulásában meghatározó szerepük van a tavaknak, mivel ezekben vagy közelükben törnek a felszínre a hévforrások és a hidrotermák. Közülük a legérdekesebbel és a legjelentősebbekkel foglalkozik a szerző. Kiemelte Afrika legmélyebb süllyedékét, az Asz- szal-tavi depressziói a -157 m tenger alatti szintjével. A vulkánossággal sok változás mehetett végbe és ennek következtében különböző minőségű képződmények keletkeztek.. A mészkő képződését szulfátos kiválások (gipsz) követték. A tó mai elemzése szerint nátrium- kloridos, és igen sok réz, stroncium, bór és lítium is megjelenik benne, míg a forrásban a sok kalcium mellett csak kevés rezet mutattak ki. Az eddigi vizsgálatokból úgy látszik, hogy a vízkészlet nem származtatható elsősorban a csapadékból, sokkal inkább a felszín alatti vízkészletekből. A másik jelentős előfordulások az abbe-tavi hidrotermás mészkiválások. Környéke egy nagy geotermális területhez, részben Dzsibutihoz és részben Etiópiához tartozik. Egyediségét a különleges mészkő- tornyos kiválások jelentik. Feltehetően megszűnt a mélyből a vízutánpótlódás, ezért is leszűkült a tó területe, a mészkőtomyok pedig a csapadékos időszakban, úgy 11 000-6000 év között képződhettek. A tó vize nát- rium-kloridos-szulfátos, a forrás nátrium-kalcium- kloridos. A tóban a legtöbb a bór, míg a forrásban a stroncium, a bór és a lítium. A mészkőtomyok jelentős mennyiségű kovát és magnéziumot tartalmaznak és még alumíniumot, vasat és klórt is kimutattak bennük. A különböző mészkőtomyok csoportokban is előfordulnak és ezeket a szerző részletesen ábrázolta. Etiópiában a Danakil-depresszió hidrotermás vulkánkitörése során keletkezett tavakat meleg, konyhasós források táplálják. Közöttük a Kelet-Afrikai- árokrendszerhez kapcsolódó dalloli konyhasó-kiválások is jelentősnek ítélhetők meg. Igen érdekesek Uganda délnyugati részén Katwe várostól északra a vulkáni kráterek tavai, ezeket ma is meleg, 27-40 °C hőmérsékletű, főleg konyhasós források táplálják. A konyhasó mellett nátrium-karbonátot, nátrium-szulfátot is hoznak a felszínre és ezek is kiválnak. A tavak kémiai jellege különböző, és van ahol a klorid, másutt a szulfát van túlsúlyban. Sókitermelés a Kibíró Hot Springsné\ folyik, ahol a feltörő forrás 75 °C hőmérsékletű. A dalloli hidrotermák megjelenése az 1926. évi vulkánkitöréssel állnak genetikai kapcsolatban.. Ezen belül a dalloli hidrotermák környezeti és vízföldtani adottságait ismertette a szerző. Ez utóbbin belül a hidrotermákat, az Asszale- és Bakili-tavak térségét, valamint az Afréna-tó és körzetét ismerhettük meg. A nát- rium-kloridos sókiválásokra a rendkívül alak- és szín78
