Hidrológiai tájékoztató, 2015
KÖNYVISMERTETÉSEK - Zsadányi Éva: Balázs Dénes Emlékkötete - Dr. Dobos Irma: Scheuer Gyula: A világ néhány jelentős hidrodinamikai rendszere és kiválásaik. Válogatott cikkgyűjtemény II
Az egész munkát a nagyon részletes és sokirányú hazai és külföldi irodalom feldolgozása és abból a szükséges adatok, vélemények felhasználása, nem különben a szerző saját helyszíni tapasztalatai jellemzi. Az első az Izland- Közép-Atlanti-hátsághoz kapcsolódó forró pontot, a második rész a Kelet-Afrika és Közel-Kelet hidrotermáit-ásványvizeit és a harmadik a Kína- az Indiai- és az Eurázsiai-lemez ütközési zónáit vizsgálja. Izland a nagy aktivitású területek közé tartozik és nagy vonalakban a sziget déli és középső részén jelölhető ki aktív vulkánokkal és a hozzá kapcsolódó hidrotermás területekkel a neovulkáni zóna, amely a mélységben kialakult forró pont felszíni vetületét jelenti. Közülük a szerző a Gejzír-mező részletes ismertetésével foglalkozik. A sziget környezeti adottságain belül a szélsőséges éghajlati viszonyok több formája között talán a legkülönlegesebb eset 1783-ban történt, amikor a hasadékból a láva és a piroklasztit poranyagával a szél beterítette Eszak-Európát és ezzel lehütötte normális éghajlatát. Ezt azért is érdemes kiemelni, mert ez is alátámasztja a természeti tényezők meghatározó szerepét, ugyanakkor cáfolja a jelenleg politikai, gazdasági és szakmai vonalon központi kérdésként napirenden tartott éghajlatváltozás befolyásolását és lehetséges módosítását emberi tevékenységgel. A Gejzír-mezőnél 1294-től több erős földrengést mértek, és ezek helyei többé-kevésbé megegyeznek a kitörések, majd a hidrotermák helyeivel. Az előrengések és a főrengések bekövetkezését nagyon sok esetben a felszín alatti víztestek jelzik és ezt nem csak 1810-ben Móron és a szerző 1956-ban Dunaharasztiban észlelte, hanem még hasonló jelenségeket az Egyesült Államokbeli Kaliforniában is feljegyeztek. Ez utóbbi szerint az 1979. évi földrengést megelőzően a radon élénk áramlását észlelték a talajban, a kiszáradt kútból szabadon kifolyt a víz, elapadt források újra működni kezdtek, egy vulkáni kürtőből a gőz kilövellt (Water Well Journal, 1981. dec.). A szigetet felépítő bazalton kívül csak csekély mértékben fordul elő riolit, dácit és andezit. Nem mindennapi jelenségek figyelhetők meg a szigeten, így a keletre és nyugatra mozgó területrész következtében észak-déli irányú hasadék keletkezett a bazaltláva mezőben. A mozgás általában 3-5 cm/év, amely azt jelentheti, hogy egy bizonyos idő után esetleg két sziget alakul majd ki a jelenlegiből. Nyomon lehet követni a glaciális és az interglaciális szakaszokat, a tenger alatti vulkán-kitöréseket, a szerkezeti vonalakat, a gejzirit- és a kénkiválásokat. A vulkáni kitörések jelentős kísérője a különböző hidrotermás tevékenység megjelenési formái, míg a kis hőmérsékletűek az ivóvízellátásban jelentősek. A Gejzír-mező egykori és jelenlegi nagy gejzírjének a Strokkur keletkezése és működése szakmai és látványossági szempontból figyelemre méltó. Kialakulása nem csak a földrengés okozta szerkezetek kialakulásában, hanem a rendszerben tárolt vízkészletre is nagy hatással volt, amikor a 100-250 °C hőmérsékletű vízkészlet is mozgásba lendült. Az 5-10 percenként ismétlődő kitöréseivel napjaink fő látványossága a Strokkur gejzír az 1789. évi földrengéskor keletkezett. A vízminta nátrium-hidrogénkarbonátos-kovasavas hévíz, sok fluorral, jelentős mennyiségű még a bór, de a többi nyomelem már nem számottevő. Izlandon meg lehetett figyelni, hogy a felszín alatti forró pont hatására a földrengések következtében az aktív vulkáni tevékenységgel szoros kapcsolatban van a hidrotermás mezők kialakulása. Nem tartozik a hévizek hasznosítása a szerző munkájához, de mégis megemlítjük, hogy a nagy entalpiájú hévizet Izlandon a mi gyakorlatunktól kissé eltérő módon hasznosítják. Először áramfejlesztésre, utána ipari célra (kagylókonzerválás, faszárítás és - kezelés), s még a 80 fokos vizet távfűtésre, növénytermesztésre és uszoda részére, a 25 fokos vizet haltenyésztésre, majd hóolvasztásra használják a közlekedési útvonalak alatt, végül a maradék csurgalékvízként eltávozik. A gyűjtemény második része Kelet-Afrika és a Közel-Kelet hidrotermáit és ásványvizeit vizsgálja. A részletes ismertetés előtt a bevezető rövid áttekintést ad e két jelentős terület megismeréséhez. Röviden az egyiptomi Nyugati-sivatag újabb földtani kutatás eredményein kívül különösen értékesek a lemeztektonikai mozgások hatására keletkezett süllyedések körülhatárolása és ezek részvétele a vízkörforgalomban. Ezek után jóval részletesebben megismerhetjük az eritreai és a jordániai előfordulásokat. Az izlandi kéregmozgásokhoz hasonlóan itt is az Afrikai- és az Arab-lemez zónájában a térség mai lemeztektonikai aktivitását jelzi, hogy a Keletafrikai árokrendszer etiópjai szakaszán 2-3 cm-re becsülik az évi széttolódás nagyságát, vagyis ezen a területen is határozott tágulásos mozgások figyelhetők meg. Az Etiópián keresztül húzódó árokrendszer északi része az Afar-mélyföldként nyilvántartott terület, míg a délnyugati rész az Avas-árokrendszer. Az Afar-mélyföld olyan egyedi jellegzetességekkel rendelkezik, hogy emiatt részletes vizsgálata mindenképpen szükséges volt. A különleges egyedi bazaltos vulkánosság olyan forró ponttal kapcsolatos, amelynek anyaga a külső magból indul ki és a mélyköpenyi magma-feláramlással áll összefüggésben és jóval mozgékonyabb, mint a déli terület. Önálló szeizmikus zónaként különül el a Holttengeri rész a többi területtől, és számos földrengést jeleztek a jordániai és az izráeli oldalon is. A szeizmicitási térkép jól szemlélteti, hogy a földrengések gyakorisága 77
