Hidrológiai tájékoztató, 2015
KÖNYVISMERTETÉSEK - Németh Kálmán: Bódi Ottó: Az Ikva és vízimalmai
Bódi Ottó: Az Ikva és vízimalmai Anzsu Kft. kiadása, Sopron, 2013 Mindennapi életünk ezernyi kihívását megismerni, megélni nem egyszerű feladat. Elsajátításához kevés a tanulás, a környezet, a család és saját magunk tapasztalata, életünk során, eltérő mértékben ugyan, szükség van folyamatos tájékozódásra, ismereteink bővítésére. Irányítási, gyártó és szolgáltató cégek ma már igyekeznek ebben segítséget nyújtani - ilyen a „Víz Világnapja” alkalmával rendezett, a népszerűsítő vízügyi rendezvények sorozata - azonban a próbálkozás nem mindig sikeres. Bódi Ottó, a természettudományokban és a kézműipari technológiákban is jártas tanár könyvével, különösen a gyakorlati, nyomtatott tudományos ismeret- terjesztésre követendő példát adott. Könyvéből látható, életének nyugdíjas korszakát szülőföldje, családi hagyományai feltárásának szentelte, további munkáját, tevékenységét ebben az irányban folytatta. Családja anyagi helyzetét is segítendő, elsősorban szőlőtermesztésre, borkészítésre adta fejét. Ugyanakkor fizikai munkája tartalékát sem hagyta kárba veszni, otthoni, fiatalkori kézműipari emlékei után kezdett kutakodni levéltárakban, szakmai berkekben, a természetben és a gyakorlat más területein egyaránt. Gyermekkora egyik legnagyobb élményét a szülőfalujában és környékén található (akkor már nem üzemelő) vízimalmok jelentették, kutatásának egyik irányát a szakmai, technikai részletek megismerésének vágya adták. Alaposságát bizonyítja, hogy az alaptéma megértéséhez egynegyednyi terjedelmű hidrológiai, hidraulikai magyarázatot kapcsolt. Pedagógusi törekvése a szinte minden korosztály számára történő, közérthető megfogalmazás, amit minden területen kiegészít könnyen érthető és megjegyezhető képi, szemléltető megjelölésekkel. A könyv bevezetője bemutatja az Ikva-patak vízgyűjtőjét, annak topográfiai és lefolyási viszonyait, természetesen leginkább a vízimalmok elhelyezkedésére tekintettel. Megismerhetjük a leírásból, hogy a mintegy 65 km hosszú vízfolyás az osztrák Alpokban, az Auwiese völgyben összegyűlt forrásokból született, az alsó szakasz 52 km-e azonban Magyarország területére esik. A teljességében mintegy 1200 km2 vízgyűjtője hozamát magába szedegetve - korábban a Fertő tóba - jelenleg a Hansági főcsatornába torkollik. Haladtában az érintett települések életére, fejlődésére leginkább kedvező, de szerencsére nem túl gyakran, romboló hatással is van. Az érintett legjelentősebb település, a római korban is már annak számított, de 1277 óta városi ranggal rendelkező Sopron. A később említendő vízimalmok mellett, a város életét alapvetően meghatározta az Ikva. Rá települt a belvárosi mag, de központja maradt a város további fejlődésének. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy viszonylag alacsony vízhozama ellenére 1627 és 1965 között dokumentáltan 12 hatalmas árvíz pusztított. Sopron lélekszámúnak gyors megnövekedésével egyre nehezebb lett a város polgárainak, intézményeinek és üzemeinek vízzel való ellátása. Az ásott kutak vízminőségi és mennyiségi gondjai ugyanis szükségessé tették egy közüzemű, megbízható vízbázisra támaszkodó vízmű megépítését. Az 1892-ben elkészült Főtelep vízbázisa az Ikva-patak város feletti szakasza mederágya leszivárgásából összegyűjtött ivóvíz készlet. Minősége ugyan nem kifogástalan, de némi kezeléssel a mai napig felhasználják. A vízfogyasztás megnövekedése természetszerűen magával hozta szennyvizek keletkezését, akkor csupán elvezetése megoldásának szükségességét. Az egyszerű megoldási lehetőséget alapvetően a vízfolyások, a patakok adták. Sopronban a kiegészítő szerepet betöltő Rákpatak mellett erre elsősorban az Ikva volt alkalmas. Egészen a múlt század 60’-as éveinek végéig a város csapadék- és szennyvízének zömét a városon átfolyó Ikva-patak szállította el. Vízhozamának a nyári időszak nagyfokú - a felső szakaszon történő vízelvételek, visz- szatartások következtében előállt - csökkenése hatására, 74
