Hidrológiai tájékoztató, 2015
KÖNYVISMERTETÉSEK - Németh Kálmán: Bódi Ottó: Az Ikva és vízimalmai
a széliránytól is függően, időszakosan elviselhetetlen bűz terítette be a várost. Szükségszerű volt megépíteni az elválasztott rendszerű csatornahálózatot, majd a mára már igen korszerűvé fejlesztett szennyvíztisztító-telepet. Mostanra újra az ország legtisztább levegőjű városa lett Sopron. Visszatérve a vízimalmokra, a szerző az Ikván ösz- szesen 21 erre utaló területet talált és tárt fel, ami nagy bizonyossággal teljesnek mondható, hiszen a levéltári kutatások tulajdonosi, és kataszteri iratait megerősítik vagy kiegészítik a légifelvételek is, amelyeken kivehetők a terep olyan korábbi beavatkozásai is, amelyeket már a helyszínen lehetetlenség felismerni. Vonatkozik mindez az osztrák területen található forrásvidékre és a határmenti területekre, településekre egyaránt. Az építményi maradványok igazolását, a további beazonosításokat segítette a terepszemle, bejárás, az ott készített fényképek sokasága. Ezek segítették meghatározni a malomágak, a gátak és zsilipek, valamint az egyes műtárgyak helyét, valamikori meglétét. A könyvet forgatva túlzónak tűnhet a több mint 220 képi és dokumentációs megjelenítés, holott ennek külön is megvan a maga pedagógiai szerepe annyiban, hogy érthetőbbé, megjegyezhetőbbé teszi az egyes megfogalmazásokat. A patakra telepített 21 vízimalom által elfoglalt hossz-szelvényt a szerző felső, középső és alsó szakaszra osztotta. A felső szakasz része a két osztrák település (Lépesfalva és Somfalva) két-két vízimalma. Utóbbi kettő az összes közül legtovább, 1970-ig üzemelt. Ugyancsak a felső szakasz része a négy soproni néhai malom, közülük a Jezsuiták által üzemeltetettek is csak az I. Világháborút élték túl. A malmok számát illetően a középső szakasz a leggazdagabb (9), köztük a szerző szülőfaluja, Nagylózs 3 létesítménye. Közülük a Czetti-malom, a szakaszhoz tartozó peresztegi Thiesz- és a muzsaji Bausz-féle malom érte meg az 1949-51-es, államosítási időszakot, a többit már korábban más-más okból, üzemen kívül helyezték és jó részük az enyészeté lett. Az alsó szakasz szentmiklósi, petőházi és endrédi négy vízimalma között az Eszterháziak és magánosok osztoznak, időben tulajdonosai változtak Az endrédi 1960-ban még üzemelt, bár utolsó éveiben már daráló üzemmé minősítettek. A témában összegyűjtött anyag természetesen kiegészül olyan, a vízimalmok szerkezeti felépítését, technológiai folyamatait bemutató fejezetekkel is, amelyek már egy szűkebb szakmai kört érintenek, ipartörténeti ismereteket tartalmaznak. A vízimalmok gazdaságos és biztonságos üzemének alapja az un. vízrendszer szakszerű kialakítása, amelynek ugyanakkor figyelemmel kellett lennie a vízügyi előírásokra is. Tervezéséhez, kivitelezéséhez gyakorlott szakemberekre volt szükség, ugyanúgy, mint a malom meghajtó és őrlő egységeinek kivitelezéséhez. A vizsgált területen az erőátvitelhez kizárólag alul- vagy felülcsapott vízikereket alkalmaztak, az őrléshez 1, 2 vagy 3 őrlőköves rendszert használtak. Nem felesleges a könyvet az általános érdeklődésű személyeknek sem elolvasni, mert a szerző alapos ismereteket gyűjtött a vízimalmok világának átfogó megismeréséhez, amiből sokat tanulhatunk. A szerzőnek alapos, lelkiismeretes munkájához, pedagógiai törekvéséhez gratulálunk, köszönettel tartozunk. Németh Kálmán 75
