Hidrológiai tájékoztató, 2015
EMLÉKEZÉSEK - Csath Béla: Megemlékezés Zsigmondy Vilmos „Bányataná”-ra, megjelenésének 150. évfordulója alkalmából, különös tekintettel az artézi kutak tárgyalására
112. §. Az artézi kutak. A cikkely végén megmagyarázza Zsigmondy, hogy az „artézi kút” elnevezés igen tág értelmű, „minden „fürt kút” különbség nélkül annak neveztetvén, akár nyílása „felibe” emelkedő, akár pedig csak meríthető vizet szolgáltasson”. Mások szerint /pl. Kindl „az artézi kútnak csak azt neveztetik el, melynek vize szökő forrásból eredvén nyílása felibe emelkedik”. Ezeket a kutakat Zsigmondy munkájában „artézi szökő kut”-nak nevezte. 113. §. A fúrási pont kijelölését „alapos földtani ismeret nélkül ... azon pontok kijelölése, melyeknek a siker némi valószínűségével artézi szökő kútnak előállása várható — lehetetlen”-nek írta Zsigmondy. /Az MSz 22116:2002 2.3.Kúthely kitűzési eljárás-t tárgyalja./ 114. $. Az artézi szökőkút vízsugarának magassága. 115. §. Az artézi szökőkút vízböségének növelésével kapcsolatba a szerző úgy nyilatkozott, hogy „...számos artézi kút körüli észlelés nyomán kiderült, miszerint a nyílásoknak lejebb vitelével azok vízbősége egyaránt növekszik.” /Az MSZ 1., valamint a 3.7.2.1.1 pontjában előírtak tartoznak ehhez a cikkelyhez./ 116. $. Az artézi kút vizének „hév mérséklete” /hőmérséklete/ egyik fő fontosságú tulajdonsága, „mely nemcsak az illető helység közép melegénél mindig valamivel nagyobb, hanem azt a kút mélységéhez képest gyakran két - sőt háromszorosan is felülmúlja.” Zsigmondy már megemlékezik a geotermikus gradiensről is, amikor így ír: „földgömbünk benső melegének központja felé való gyarapodására nézve minden kétség eloszlatván, az találtatott, miszerint a kút mélységének 95 lábbali /kb. 33 m/ növekedésével vízének hőmérséklete aránylagosan egy-egy Celsius fokkal szaporodik. /A MSz. 1. pontja meghatározza a hőmérsékletmérés fogalmát, míg a 3.7.2.1.8. pont a hőmérsékletmérés előírását rögzíti./ 117. §. Az artézi és a fúrt kút mélvesztésekor megemlíti Zsigmondy a 2-3 öles /kb.4-6 m-es/ tölgyfa, vagy erdélyi fenyőből készített iránycsövet, melynek szerepe „leginkább a fúrólyuk egyenességének biztosítása”, míg a” béllelet”, azaz a béléscső „a fúrólyuk oldalainak beomlása elöli megvédésen kívül még a feltárt víz összes mennyiségének tökéletes befoglalására” is szolgál. Ez utóbbit a „fúrászok” emelőcsöveknek nevezik. Ezek a csövek „erdei fenyő- tölgy vagy egerfából”, galvanizált vaslemezből készülhetnek. /A MSz 1. pontban a „Béléscsövezés” és a „Béléscsőrakatok” fogalmát magyarázza, míg a 3.2 pont a fúrás kivitelezésének előírásait ismerteti./ 118.S. A feltárt fúrások megvizsgálásával, elzárásával, vagy „csövekbeli foglalásával” foglalkozik. Itt megemlékezik a szerző a mai értelemben használt „rétegvizsgálat”-ról, amikor két réteg vizének vizsgálatakor, hogy ezek vize ne érintkezzen „faggyúval jól bekent finom kenderrel körülte- kertetett kisebb átmérőjű csőnek besajtolásával oldható meg. Zsigmondy ezzel a „pakker”, azaz a „tömítő” előfutárját említette. Ugyancsak ír ebben a cikkelyben az „elszigetelőcső”-ről is, amikor több réteg szükségelt ideiglenes elzárásának” menetét ismerteti. /A MSz. 1. pontban a „Rétegmegnyitás” és a „Rétegtisztítás” fogalmát határozza meg, míg a 3,6 pont a „Réteg- és kútkikép- zés” kivitelezését tárgyalja./ 119. §. Több béléscső alkalmazására akkor van szükség, amikor „a kőzet változékonyságánál fogva némelykor kettős, sőt hármas béllelet alkalmazását is szükségessé teszi” avagy amikor „ha a fúrólyuk kibéllelése, illetőleg oldalainak beomlások elleni megvédése” a cél. /A MSz 1. pontja a „Béléscsövezés” és a „Béléscsőrakatok” fogalmát ismerteti, a 3.4.3 pontban pedig a „Béléscsövek, béléscsőrakatok, béléscsövezés” előírásairól kapunk tájékoztatást./ 120. $. Az artézi szökőkutak vizének emelési magasság megállapításával kapcsolatban Zsigmondy úgy ír, hogy „a szökőkút vizének szaporossága s emelkedési ereje csak is emelőcsövezetének kellő meghosszabbítása által kipuhatolható” majd „a víz szökőerejét a cső azon pontján jelölvén, mely túl az többé nem emelkedik.” /A MSz 1. pontjában a fogalmat magyarázza, míg a 3.7.2. pont a részletes kútvizsgálatokat tartalmazza./ 121. $. „Meríthető kutak”-nál a szivattyú segélyével a belőle nyert víz kitűnő volta s kifogyhatatlan bősége... az illető vidékre nézve megbecsülhetet- lenné” válik. Zsigmondy a szivattyú elhelyezéséről is említést tesz és elhelyezését a víz színe felett jelöli, C.G.Kind viszont „a szivattyú legcélszerűbben magában a vízben, mégpedig a víz színétől 10-18 lábnyi /kb. 20-35 m/ mélységben helyezendő el mivel a kútnak mindenkori használata csak ily módon biztosítható.” Zsigmondy arról is ír, hogy „Minden újonnan előállított artézi kútnak vize egy ideig a fúróiszap tisztára való elnemtávolíthatása miatt zavaros. A szökő kutaknál a végleges kitisztítást maga a forrás hajtja végre, míg ellenben a menthetőknél ez a szivaty- tyú dolga. A szivattyúzásnak ennélfogva — nehogy az iszap a csöveket bedugalhassa - eleintén lassan kell folynia, az csak az iszap eltávolítása után gyorsítható.” /Ezt a műveletet a MSz a 3.6. pontban, a „Réteg- és kútkiképzés” fejezetben írja elő./ Zsigmondy Vilmos ebben az „Ötödik rész”-ben is, mint Bányatanának egyéb fejezeteiben rendszeresen hivatkozik korabeli fúrási szakemberek megállapításaira, előírásaira, akiknek szakkönyveit még bécsi idejében /az apa és fiú Bruckmann, H.Cl.Combes, F.Gamier, H.Pauluccil, vagy már annavölgyi tevékenykedési ideje alatt szerzett be IC.G.Kind, Degoussée, Violletl. Ugyanakkor gyakorlati példákkal támasztja alá a mondottakat pl. hivatkozik a Franciaországi Tours és Bethune, Nürnberg, Páris, Würtenberg városok artézi kútjaira./ A „Bányatan” megírásával elsősorban a bányamérnöki tevékenységét kívánta folytatni, de ahogy ő írta „1861-től fogva előszeretettel a víznek a földalatti viszonyait tanulmányozván 1865-ben nyílt először alkalmam azon kérdésekkel gyakorlatilag is foglalkozhatni.” Nagy szerencséje volt Zsigmondynak abban, hogy az első artézi kút fúrását olyan helyen végezhette 5
