Hidrológiai tájékoztató, 2015
EMLÉKEZÉSEK - Csath Béla: Megemlékezés Zsigmondy Vilmos „Bányataná”-ra, megjelenésének 150. évfordulója alkalmából, különös tekintettel az artézi kutak tárgyalására
A mintegy 500 publikációja közül 260 volt tudományos igényű, mert foglalkozott néprajzi, sőt még társadalom szociológiai kérdésekkel is. A fertői kutatások, nem csupán Varga Lajos halála következtében, 1970-ig visszaestek. A határmenti kapcsolatok javulása következtében 1970-ben a MHT Magyar Dunakutató Állomás vette át a kutatásokat. Bérezik Árpád mellett, a folytatott munkák jelentős részét Dinka Mária vette át a nagy elődöktől örökölt és a tárgyalások megszabta keretekben. Úgy éreztük, kutatásainak kiválasztott témáival inkább csak érzékeltetni szerette volna a nagy előd aprólékos, széles összefüggésekben vizsgáló kutatói, elem- zői jelentőségét. A Magyar Természettudományi Múzeum képviseletében dr. Forró László főosztályvezető, a rákok faunisztikai kutatásaiból idézve emlékezett Varga Lajos hidrobiológusra, az általa felsorolt nagy elődök sorába helyezve őt. Az előadások végeztével az „Egy élet a Fertő védelmében" című kiállítást Bérezik Árpád akadémikus nyitotta meg, aki elsősorban azt a hatalmas munkát emelte ki, amellyel az anyag összegyűjtésére kellett fordítani. Részleteiben mind ezeket akkor ismerhetjük meg, ha a 2015.05.09-ig nyitva tartó kiállítás megtekintésére hosszabb időt szánunk. Összeállította Németh Kálmán Megemlékezés Zsigmondy Vilmos „Bányataná”-ra, megjelenése 150. évfordulója alkalmából, különös tekintettel az artézi kutak tárgyalására Zsigmondy Vilmos elsősorban szénbányász lévén 1851- től 1859-ig vezette gr. Sándor Móric annavölgyi barna- szénbánya üzemét, de a közel kilenc év alatt szerzett tapasztalatai alapján az annavölgyi szénbányászat lehetősége nem elégítette ki. Többre érezte magát hivatottnak, melyet teljesen függetlenítés révén vélte megvalósítani. Alkotási vágyása, nagy tudása, tettereje birtokában a kis szénbányát elhagyva 1860-ban Pestre költözött és bányaügynöki irodát nyitott. 1865-ben kiadott, alapvető ,, Bányatan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra” főcímű, „A kutatás, furászat és az artézi kutak” alcímű, kútfőnek számító könyvében foglalkozott az artézi kutak vizének kérdésével, amikor így ír: „...az artézi kutak kérdése vajmi fontos hazánkra nézve, melynek számtalan helysége jó minőségű s minden czélra használható vizet nélkülözni kénytelen, holott ezen bajnak orvoslása, az érintett kutak előállítása által sok helyütt véglegesen eszközöltethetnék”. Ettől tüggetlenül felvetette, hogy „...munkámnak az artézi kutakról szóló része el is maradhatott volna, miután ez szorosan a bányatan körébe nem tartozik, s ha mindamellett annak tárgyalásába bocsátkozom, arra leginkább annak megfontolása indított, hogy művem ezáltal egy önálló egységgé alakulván, nemcsak az artézi kutakra vonatkozó elméleti kérdések megfejtését segítendi elő némileg, hanem egyszersmind azoknak gyakorlati kivitelezésénél is útmutatóul szolgáland.” A megjelent kötet öt részből áll: az első részben a kőszén települési viszonyait és a kísérleti müveiteket, azaz a kutatást tárgyalta Zsigmondy, a második rész a fúrási előkészületeket és a fúráshoz szükséges eszközöket, készülékeket tartalmazza, a harmadik rész a fúrási „Műtétet” tárgyalja négy szakaszban, az alábbiak szerint: 1. szakasz: a tulajdonképpeni fúrási műtétről; 2.szakasz: a fúrólyuk kitisztításáról; 3.szakasz: a fúrásnál előfordulható nehézségek és akadályok elhárításáról; a 4. rész a fúrási munkák feletti felügyeletről, a fúrási naplóról szól. Az ötödik részben 20 oldalon keresztül az artézi kutatásról ír a szerző az alábbiak szerint. 4
