Hidrológiai tájékoztató, 2015

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Hódmezővásárhely első hévízkútja

ződmények színe és az agyag általában 17-20% CaC03 tartalmú. Az első meghatározható héjtöredék 449-464 m között jelent meg, így: Unió sp., Lytogliphus, Bithynia héjfedők és Pisidium töredék. A továbbiakban egészen

613.0 m-ig a világosszürke, tömött, zsírfényű, meszes márgás agyagban Zalányi Béla (1887-1970) paleontológus vizsgálta meg a néhány épségben maradt, de főként töredékes csiga- és kagyló-maradványt. Itt a Candona sp.-t, az llyocypris sp.-t ind. feltételesen pleisztocénnek határozta meg, ahol a CaC03 már 23,91% volt. Apró héjtöredékek ismét csak 705,0—737,0 m, 962,0-985,0 és 986,50-996,0 m között (Unió sp.) jelentkeztek. A 996,00-1005,00 m közötti Candona off. parallela GW. Müll., Cyclocypris sp. ind. maradványokat levanteinek, az alatta lévő agyagban 1005,01007.00 m közötti Candona off. parallela GW. Müll, csigaszájfedőt Zalányi ugyancsak levanteinek feltételezte. 1011,00-1015,0 m között ismét Unió héjtöredék jelentkezett. Az a kevés héjtöredék és csigaszájfedő is segített az 1100 m-en belül a rétegtani viszonyok felvázolásához. Az ivóvízű kutakban Halaváts által 200 m-en belül kimutatott ősmaradványok jelenlétét itt az új fúrási mód akadályozta meg és a héjtöredékek csak 450 m körüljelentkeztek.

A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUK1) adatai középső és felső-pannóniai rétegeket különít el a szűrőzött szakaszokban. A megbízható kőzettani rétegsort csak 607,60 m-től a talpig PS és karotázs szelvényezés révén 1953. decemberben kaptuk, s ez nagyon is lényeges volt, hiszen csak e mélység alatt lehetett a rétegmegnyitást tervezni. A geofizikai szelvény alapján úgy látjuk, hogy 600 és 792 m között, a több jelentős vastagságú homokréteg inkább az alsópleisztocénre utal és csak alatta következik a pliocén üledéksor. A földtani szelvényt a MÁFI-ban Low Mártonná Szabó Anna (1901—?) vásárhelyi születésű középiskolai tanár 1955-ben dolgozta fel és 607,6 m-től nagy segítség volt a geofizikai szelvény, amellyel a fúrási mintaanyagot jól ki lehetett egészíteni, az utolsó 100 méter zavartalan magfúrás anyaga pedig a geofizikai szelvénnyel együtt már nem csak a szűrőzésre alkalmas homokrétegek helyét, hanem a homok szemcseszerkezetére is pontos tájékoztatást adott. A beszűrőzött 5 réteget az 1965-ben kiadott Magyarország hévízkútjai c. kötet a mélységek feltüntetésénél a tizedes értékek elhagyásával közli, a rajzos mellékleten viszont Bélteky Lajos munkájában olyan tizedes értékek szerepelnek, amelyeket még a vízföldtani napló sem tartalmaz. Éppen ezért a változó adatok közül kizárólag az eredeti műszaki rajzot és a vízföldtani naplót vettük irányadónak (VITUK1 1965).

A nyugalmi vízszint a fúrás befejezése után +16,50 m, majd 1992-ben +9,2 m-re csökkent. A hévízkút kiképzésekor a nyugalmi szinthez a megfelelő magasságú cső hosszabbítását, az állványcsövet alkalmazták. Ez a műszaki megoldás azt jelentette, hogy a kútfej fölé egy 17 m magas állványcsövet azért építettek be, hogy a kút nyitása és zárása lökésmentesen történjen. Ezt a csövet azután egy hiperboloid tartószerkezettel vették körül, amely még 1980-ban is „díszítette” a hévízkutat.

Az első adatok szerint az elkészült hévízkútból percenként 1300 1 vízmennyiséget +7,80 m-en, 1992-ben, ha a mérés helyes volt, akkor nagymértékben javult a

kút állapota, mert jóval kisebb üzemi szinten nagyobb vízmennyiséget lehetett (+3,3 m-en 1450 litert) kivenni. A kifolyó víz 43,4 °C, a talphőmérséklet különböző időben és mélységben) 1090,9-1093,0 m között) 47,5 °C és 54 °C között változott. Az 1992. évi 1093.0 m-ben mért adatból 35,8 °C/km-nek számolták a geotermikus gradienst. Hévíztermelés 1989-ben a fürdő részére 0, 639 Mm’ volt. A kedvező alkáli-hidrogén-karbonátos összetételű 758,70 mg/1 összes ásványi anyag tartalmú hévíz nagy előnye, hogy nem hajlamos mész-tartalmú („vízkő”) anyag kiválásra.

Igen sok hévízkútnál, úgy itt is a különböző közleményekben tudatosan, tehát mért vagy elírás következtében eltérő adatok szerepelnek. Ezek általában mindig attól függnek, hogy milyen körülmények között történt a mérés.A sikeres hévízkút után a városban és környékén Szentesen, Szegeden egymás után létesültek az eredményes és mind nagyobb mélységű hévízkutak, a legtöbb esetben - különösen a mezőgazdaság fejlesztése érdekében — állami támogatással az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságon keresztül.

A fürdőt a város üzemeltette 1930-tól, majd 1945 után néhány év múlva a Városgazdálkodási Vállalat 1962-ig és ezután a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vette kezelésbe. 1956-ban már Medgyessy Ferenc Debreceni Vénusz szobra díszítette a fürdőt. Ettől kezdve a városban számos sportversenyt sikerült rendezni a fürdő fejlesztésével és a fiatalság sportteljesítményének növelésével (Török 2004). A népkerti fürdő 2009-től Török Sándor (1932-2005) tornatanár nevét viseli.

A vizsgált terület rétegtani szemléletének alakulása

Az első közkutat Hódmezővásárhelyen a Kossuth téren 1880-ban Zsigmondy Béla (1848-1916) létesítette és a 197,84 m mélységig feltárt földtani rétegeket Halaváts Gyula (1853-1926) bányamérnök, geológus kőzettani- lag és őslénytanilag dolgozta fel a második, a Nagy András János-féle kút anyagával együtt. A rétegtani kép kialakításához kizárólag az ősmaradványokat és részben a kőzettani viszonyokat használta fel és mivel több helyen a 200 m körüli mélységben ugyanaz a faunaegyüttes jelent meg, ezért feltételezte, hogy ez jelenti a negyedidőszaki és a levantei képződmények határát (1890).

A többi alföldi artézi kút földtani-vízföldtani feldolgozása során úgy látta Halaváts, hogy a negyedidőszaki képződmények alig 215 m vastagságúak, majd alatta a Viviparus böckhi jellemezte homokos-agyagos képződmények a pliocén legfelső rétegei a levanteit képviselik, és ezek 200—250 m közötti mélységszakasza igen alkalmas már a Dél-Alföldön ivóvíz minőségű víz beszerzésére. Ennek és az így felállított biosztratigrafiai elméletnek köszönhető, hogy a 19. század végén és a 20. század elején számtalan olyan artézi kút létesült, amely ezt a mélységközt nyitotta meg. Rövid időn belül a kutak egymásra hatása jelentkezett, a kitermelhető víz mennyisége lényegesen lecsökkent. A helyes vízgazdálkodás szükségességére először Halaváts Gyula hívta fel az ország figyelmét, amely jelenleg sem veszítette el időszerűségét (1894).

Ez a szemlélet az 1950-es évekig tartotta magát, bár volt olyan kutató, aki még az 1960-as évek ele43