Hidrológiai tájékoztató, 2015
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Hódmezővásárhely első hévízkútja
jén megjelent munkájában is Halaváts nyomdokain haladt (Schmidt E. R. 1962). Halaváts azt azért jól látta, hogy a két vásárhelyi kútban feltárt képződmények nem azonos mélységben jelentkeznek, és ezzel a folyóvízi üledékek lencsés kifejlődését határozta meg. Az ország vízellátásának minőségi javulásához vitathatatlanul a rendkívül sok mélyfúrású kút járult hozzá olyképpen, hogy a 20. század közepe felé már 20 ezer körül volt a számuk. Az 1961-ben befejezett helyszíni országos térképezés során pedig több mint 35 ezer körül számolták a nyilvántartott kutakat (Urbancsek 1963). Az első nagy áttörés akkor következett be, amikor a kisebb és a nagyobb mélyfúrású kutaknál is kötelező volt az elektromos szelvényezés, a karotázs. Ezzel a módszerrel az átfúrt kőzetek minősége alapján úgynevezett litosztratigráfiai határokat alakítottunk ki, de még változatlanul fenntartottuk a levantei rétegekről alkotott szemléletet némileg kiegészítve a biosztratigráfia újabb megállapításaival (Dobos 1965).A sok értékes feltárt kőzetminta és vízföldtani adat további kutatást igényelt és a földtani felépítés tisztán látásához a mélyebb fúrások kellettek és ennek következtében újabb eredmények születtek elsősorban a specialisták körében. így történt, hogy a MÁFI-ban Bariba Ferenc (1917—1995) paleontológus elsőként bizonyította, hogy nem teljesen fogadható el Halaváts Gyula rétegtani beosztása, és először a makói és a gyulai fúrásokban mutatta ki, hogy 550 m- ben még negyedidőszaki ősmaradványokat talált, és éppen ezért a Miháltz István (1897-1964) által feltételezett 160 m vastag pleisztocén üledék sem állja meg a helyét annak ellenére, hogy ott ugyan némi változás jelentkezik, de az nem jelent rétegtani határt. A végig magfúrással mélyült makói kutatófúrásról kiderült, hogy a 100- 310 m között a pleisztocén mellett idősebb fauna (Viviparus böckhi) is megjelent ugyan, de az bemosódott, mert alatta már ismét tiszta pleisztocén fauna jelenik meg (Bartha 1962). Jelentős változás kb. 700 m körül lehetséges, amely a negyedidőszak és a pliocén határának tekinthető. Ezt még az 1960-as években a kutatók elfogadták és a levanteinek nevezett üledéksorozatot mintegy 1400 m-ig feltételezték, majd csak ez alatt következett a felső-pannóniai, amely ugyancsak igen nagy vastagságban fejlődött ki a Dél-Alföldön, amit a szén- hidrogén kutatófúrás is bizonyított. Krolopp Endre (1935-2010) tovább lépett, és a délalföldi új mélyfúrású kutak őslénytani feldolgozása alapján lényegesen módosította Halaváts Gyula hódmezővásárhelyi, szentesi, szegedi, szarvasi és kecskeméti fúrások Mollusca faunájának meghatározását. A hódmezővásárhelyi 2 artézi kút anyagának felülvizsgálata azt eredményezte, hogy az ott leírt fauna szerinte tipikus alsó- és középső- pleisztocén kori (Krolopp E. 1976). A mélyföldtani felépítés megismerését segítette az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt 1969-ben, amikor egy 5842,5 m mélységű kutatófúrást mélyített Hódme- zővásárhely-Makó határában. Az 1972-ben befejezett fúrásban a közbenső rétegtani szemléletet követi az egyes képződmények elnevezésénél és vastagságának megállapításánál (0,0-690,0 m-ig negyedidőszaki, 1442.0 m-ig levantei, 2345,0 m-ig felső-pannóniai, 5167.0 m-ig alsó-pannóniai és 5842,5 m-ig miocén rétegek). Ezt követően azután nem csak a Halaváts-féle pliocén rétegtani beosztás, de egyáltalán a levantei elnevezés is eltűnt a negyedidőszaki rétegek alól és a Pannóniáihoz csatolták, sőt ma már előfordult, hogy feltételesen a pannonjai rétegeket is az alatta lévő miocénhez kapcsolják. A Magyar Rétegtani Bizottság 2013. május 7.-ei ülésén úgy döntött Magyar Imre javaslata alapján, hogy a pannon s.l. maradjon meg, Sztano Orsolya pedig hangsúlyozta, hogy ’’minél gyorsabban fel kell hagyni az alsó- és felső-pannon litosztratigráfiai értelmű használatával, mivel félrevezető, hiszen a megfelelő kőzetek nem kizárólag a kora- és késő-pannóniai során keletkeztek. Alsó- és felső-pannon nyomtatásban, az új táblázatban már idézőjelben se szerepeljen. ” Ezt mind el lehet fogadni, de a felső-pannonnak nevezett homokban és homokkőben tárolt víz olyan kémiai és vízföldtani tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek más földtani képződményekben alig, vagy egyáltalán nem fedezhetők fel. Tudjuk azt is, hogy pld. az alsó-pannon feltárása vízbeszerzésre teljesen alkalmatlan. Nem könnyű tehát egy jól ismert és gyakorlati hasznosításra több mint száz éve eredményesen feltárt képződmény nevét „elfelejteni”. Miután a fürdő földtani rétegsorának feldolgozása korbeosztást nem tartalmaz, ezért figyelembe vettük a rétegtani bizottság határozatát, ezért a bemutatott szelvényben a 792,0 m vastag negyedidőszaki rétegek alatt mellőztük a levantei és a felső-pannóniai elnevezést és helyette a pannont használtuk. A rétegtani viszonyokhoz rendelhető kőzettani kifejlődések rögzítése elengedhetetlen a medenceterületeken, mert csak ennek ismeretében lehet helyesen új vízfeltáró kutat tervezni és kivitelezni. Miután nagyon kevés lehetőség volt zavartalan mintaanyag vizsgálatára a fúrási technológia hátrányai miatt, ezért a kívánatos víztároló rétegek kijelöléséhez jóformán mindig a kőzettani viszonyokat vettük irányadóul. így fel lehetett vázolni többek között a Dél-Alföld szerkezeti helyzetét is. IRODALOM Bartha F.: 1962: Makói és gyulai vízkutató fúrások puhatestűinek őslénytani vizsgálata = M. Áll. Földt. Int. évi jelentése 1959-ről. 271— 295. ' Dobos I. 1950: Hódmezővásárhely földtani viszonyai, különös tekintettel az alkalmazott földtani vonatkozásokra. Bölcsészdoktori értekezés. Szegedi Tudományegyetem Földtani Intézete. Szeged. Kézirat. Dobos I. 1965: Az Alföld levantei képződményeinek rétegtani vizsgálata és vízföldtani jellemzése (Stratigraphische Untersuchung und hydrogeologische Charakterisierung der levantinischen Ablagerungen der Grossen Ungarischen Tiefebene). — Földtani Közlöny ,95/2. 230-239. Halaváts Gy. 1890: A hód-mezö-vásárhelyi két artézi kút = M. Kir. Földt. Int. Évkönyv, 8/8.203-222. Halaváts Gy. 1894: Az Alföld artézi kútjai. = Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 28/1. 1-9. Jegyzőkönyv a Magyar Rétegtani Bizottság. Neogén II. (Pannóniái) Munkacsoportjának (Munkabizottságának) üléséről. 2013. május 7., MFGI, 3. Krolopp E. 1976: Alföldi fúrások Zsigmondy - Halaváts-féle Mollusca anyagának revíziója. I. A szentesi artézikút-fúrás. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1973-ról, 195-211. Krolopp E. 1976: Alföldi mélyfúrások Zsigmondy - Halaváts-féle Mollusca anyagának revíziója. II. A hódmezővásárhelyi, szegedi, szarvasi és kecskeméti artézi kút fúrás. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1974-ről, 133-156. Schmidt E. R. (szerk.) 1962: Magyarország vízföldtani atlasza. - Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. 44
