Hidrológiai tájékoztató, 2015
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Zsadányi Éva: Dr: Vitális Sándor vízföldtani és hidrológiai munkássága kéziratos dokumentumainak tükrében 1943 és 1976 között
Mezozóos képződmények alsó triász szezi emeletébe tartozó szürke mészkő és tarka agyagpala, valamint a kampili emeletbe sorolt barnás-sárga mészkő és agyagpala, amely vízföldtani szempontból ne jelentős. A középső triász anizuszi dolomit és mészkő már jelentősebb vízföldtani szempontból, de főleg a ladini szaruköves mészkő és dolomit a legjelentősebb. Ennek oka, hogy igen nagy mennyiségű sekély és mély karsztvizet tárolnak. A magmás porfiritoid, porfrit és diabáz vízrekesztő. A kréta mélységi kőzetek diabáz, gabbro, wherlit a nyugati oldalon vízzáró. Fontos megemlíteni a vízvédelmi szempontból a paleozóos — mezozóos és a szegélytörések mentén a paleogén és neogén üledékek érintkezési helyeit. A második szakaszban a hegységszerkezettel foglalkozik. A Bükk-hegység „már a felső krétában lényegében kiemelkedett hegység volt, s a felső krétától kezdődően mindmáig terjedően karsztosodott”. Jellemzőek a fiatalkorú feltolódások és jelentősek a peremi szegélytörések, ahol az elvetési magasság több száz méter vagy több ezer méter. A harmadik rész foglakozik a vízföldtani viszonyokkal. A vízzáró-vízrekesztő és vízáteresztő-víztározó részekre tagolja. A vízzáró rétegek a felső karbon és középső triász ladini magmás képződmények és agyagpalák. Víztározók a mészkövek, dolomitok és kovapalák, melyek jól karsztosodnak. A kiemelt védőterületeken a „Galya-forrás. vékonylemezes, gyűrt sárga mészkőből ered. kis mésztufa gátat rakott le, 332 m tszf. magasságban tör a felszínre. Az Anna-források: Mésztufa barlangban fakadnak közvetlenül a középső triász dolomitból. A tapolcai vizműforrások. középső triász mészkőből ÉK-DNY-i törés mentén törnek föl. A törés mentén a középső triász mészkő és az alsó miocén kvics homok, agyag rétegsor érintkezik egymással.” A befejező rész a védendő források. A védendő források kivétel nélkül leszálló karsztfor- rások. A mellékelt térképen(l. ábra) látható területen kell megfelelően védeni a felszíni vizektől és a „fertőzé- ses emberi beavatkozás”-tói. „ A kijelölt külső védőterületen mindenfajta építkezés, mesterséges beavatkozás előzetes engedélyhez kötendő.” Szakvélemény a Forrás-völgyi víztározóról (Putnok) Budapest, 1961. október 23. T.3311 A Vízügyi Tervező Iroda megbízásából szerzőtársával Schmidt Elégius Róberttel megbízást kaptak a víztározó feltárásával kapcsolatos szakvélemény elkészítésére. Három kérdés volt: 1. a tervezett gát helyének kijelölése a meglévő adatok alapján, 2. további kutatások szükségessége, 3. létesíthető-e völgyzáró gát a Forrás-völgyben. Helyszíni bejárást végeztek október 16-án és áttekintették a meglévő fúrási szelvényeket. Az első kérdésre a válasz, hogy vannak szelvények, amelyek alapján megépíthető a tervezett gát és vannak további szelvények, amelyek kizárják az építés lehetőségét. Az utóbbiak voltak túlsúlyban, tehát a tervezett helyen a gát nem építhető meg. A második kérdésre azonnal adódik a válasz, hogy további kutatásokra feltétlenül szükség van. A harmadik kérdésre adott válasz, hogy a „tervezett gáttól nyugatra kb.200 m távolságra a völgy szűkületénél a 123. sz. fúráson áthaladó nyomvonalon völgyzárógát létesíthető” (Sajnos a vizsgált dokumentumpéldányból hiányzik a térképmelléklet). Összefoglalás: szükségesek további kutatások és ha a gát nyomvonalát áthelyezik biztonságos helyre, akkor a tározótér is „csak jelentéktelen veszteséget szenvedne”. Salgótarjáni-medence Vízföldtani szakvélemény a Szorospataki légakna, Felső Katalin-telep és Medvesakna vízellátásáról. Budapest, 1957.november 15. T.3303 A Szorospataki légakna közelében bányászfürdőhöz víz és tűzoltóvíz, és a címben szereplő mindhárom területre pedig ivóvíz és kompresszor víz beszerzésének lehetőségeit vizsgálja. A szükséges vízmennyiség 130 1/perc, amiből 60 1/perc ivóvíz. A vízbeszerzésnek négy lehetősége jöhet számításba: a légaknában fakasztott 200 1/perc hozamú víz, a környéken lévő források, víztározás útján és felszín alatti vizekből. Az első esetben bányavízről van szó, elsődlegesen csak bányászfürdőhöz és tűzoltóvíznek megfelelő. Ivóvízként használni csak különféle eljárásokkal tisztítva, fertőtlenítve használható. Ilyen eljárások, ioncsere és a desztillálás, mindkettő komoly összegeket igényelne. A forrásvizek megfelelő minőségű vizet adnak, ivóvíznek megfelelőt. Van a környéken négy forrás, a Mézes-, az Ágasvári kutak, a Patai- és a Büdöskút, együttes hozamuk megfelel a kívánalmaknak A harmadik esetben a tározóhoz jó vízzáró réteg szükséges, ami a közelben nincs. A víz tisztítását itt is meg kellene oldani. A negyedik esetében részletes földtani felépítést ír le. A területre jellemző felsőoligocén glaukonitos homokkő itt is a jó víztartó képződmény. Összegzésében az első lehetőséget, a bányászathoz kapcsolódót, javasolja, másodsorban a forrásokat és utolsósorban a felszín alatti vizeket. Vízföldtani szakvélemény Mátranovák község ivóvíz- ellátásáról. Budapest, 1958. július I5.T.3302 A Nógrád Megyei tanács VB II. Tervosztálya megbízta Mátranovák község ivóvízellátásának megoldási lehetőségeinek vizsgálatával. A szakirodalom, az O.K.I. ( Országos Közegészség- ügyi Intézet) ide vonatkozó vízelemzési, valamint a helyszíni bejárás adatainak és több éves szakmai gyakorlata alapján állította össze a szakvéleményét. A első lehetőségként a felszín feletti és felszín alatti vizek vizsgálatával foglalkozik. Első esetben a Bárna patak és a Cserkész, vagy más néven Kisbereg kút jöhet számításba, de egyik sem felel meg a követelményeknek. A felszín alatti vizek közül „a Bárna patak völgyében az alluviális patakhordalék bőségesen tartalmaz 32
