Hidrológiai tájékoztató, 2014
DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Csurgó Gergely: Vágatkörnyezet leürülését kísérő vízkémiai változások felszín alatti vizekben, a Bátaapáti NRHT példán
1. ábra. Vízföldtaniig jelentős szekezetek a vágatok környezetében (Benedek et al. 2009 nyomán) A vágatkömyezet primer vízgeokémiai képére egyfajta övezetesség jellemző. Szőcs et al. (2006) a felszíni kutatófúrások vízvizsgálati eredményei alapján a le- áramlási zónákban Ca-Mg-HC03-os és Mg-Ca-HC03- os, míg a nátrium arányának növekedésével az átáram- lási zónákban Na-Mg-HC03-os majd Na-HC03-os víztípusokat különítettek el. A 2005-ben indult vágathajtási tevékenység során a vágatkömyezet repedéseinek leürülése a primer vízkémiai kép változását is maga után vonta, amely egy adott ponton más kemizmusú (megváltozott víztípusú, fiatalabb) vizek megjelenését, az addig fel- vagy leáramlás- sal jellemezhető zónák áramlási jellegének megváltozását feltételezi. Alkalmazott módszerek A vízmintavételeket a vizsgáló laboratóriumok mintavételi utasításai alapján végeztem jegyzőkönyv kitöltésével és a fontosabb helyszíni paraméterek meghatározásával. A laboratóriumi elemzéseket az egyes komponensek vizsgálatára akkreditált laboratóriumok végezték. A főkomponens eredményekből meghatározható volt a víztípus, a stabilizotóp eredmények pedig lehetővé tették a vizek relatív korolását. Eredmények A vízfakadások kemizmusa mind a főkomponenseket, mind a stabilizotópokat tekintve jól tükrözte a vágatkörnyezetre jellemző vízgeokémiai övezetességet. A főion tartalom eloszlását szemléltető box-whisker diagramokon (2. ábra) a különböző mélységekből származó vízminták kémiai összetétel szerinti elkülönülése - elsősorban kalcium és nátrium tekintetében - jól látható hasonlóságot mutat. A diagramokon ábrázolt mélységintervallumok beosztásánál a fúrások esetében eggyel több csoportot 2. ábra. A Ccr , Mg~\ Na*-tartalom mélység szerinti eloszlása a fúrások (piros) és fakadások (kék) vizében, a mélység (mBf) jobbról balra növekszik tudtam elkülöníteni, mert 0 mBf-től mélyebb szintről csak egy vízfakadásból volt eredményem, fúrásból viszont ezen szint alól is nagyobb számú minta állt rendelkezésre. Látható, hogy a vízfakadások vizsgálati adatai a fúrásokhoz képest szélesebb tartományban szórnak. Ennek oka, hogy a fúrásokból származó minták a repedésvizek eredetihez leginkább közel álló összetételét rögzítik. A vízfakadások kémiai összetétele viszont némely esetben - tekintettel arra, hogy a mintavétel a „vágatfalon”, vagyis jóval befolyásoltabb kömezetben történik - a fúrásokéhoz képest különbözhet. Több olyan vízfakadás eredményét is ki kellett zárnom az értékelésből, melyek kemizmusát technológiai hatások (lőttbeton, injektálóanyagok) jelentősen módosították. A vízfakadások 8D- és SlsO-eredményei - a fúrásokéhoz hasonlóan - jól illeszkednek a globális csapadékvíz vonalra (3. ábra). SzÖCS et al. (2006) őlsO-értékek szerint elkülönített relatív vízkor kategóriái alapján csoportosítottam a fakadásokban és fúrásokban mintázott vizeket, amelyek a mélység növekedésével, illetve a fő torlasztó-szigetelő zónák hatásaival összefüggésben jól tükrözték a korábbiakban említett övezetességet. A lejtősaknák felsőbb szakaszain, a Klára-törés torlasztó-szigetelő zónájáig, egyértelműen domináltak a holocén vizek, majd a Klára- és Péter-törések közötti térrészben egyre gyakoribbak lettek a holocén-pleiszto- cén kevert vizek. Ezen zónában a tisztán holocén illetve a kevert vizek mozaikos előfordulása jól mutatta a földtani-vízföldtani környezet heterogenitását. A Péter-töréstől délre fekvő mélyebb vágatszakaszokban szinte kizárólagossá váltak a holocén-pleiszto- cén kevert vizek, majd foltszerűen megjelentek a tisztán pleisztocén vizek is, döntően a vágatrendszer legmélyebb, legdélebbi zónáiban. 18
