Hidrológiai tájékoztató, 2013

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szlabóczky Pál: Hozzászólás a Miskolc város üzemelő, sérülékeny, karsztos vízbázisának diagnosztikai vizsgálata, a védőidom kijelölése és az üzemeltető, érintettek feladatai témájú előadásokhoz

Hozzászólás a Miskolc város üzemelő, sérülékeny, karsztos vízbázisának diagnosztikai vizsgálata, a védőidom kijelölése és az üzemeltető, érintettek feladatai témájú előadásokhoz SZLABÓCZKY PÁL Az MHT Borsodi Területi Szervezete és Hidrogeológiai Szakosztálya 2013. január 22.-i Miskolcon tartott, nagy érdeklődéssel kísért szakülésén (70 fő!) a Smaragd GSH Kft. előadói Gondár Károly és Gondárné Sőregi Katalin ismertették a címben jelzett többéves kutatási munkájuk eredményét. A környezetvédelmi hatósági véleménye­zést Iván Krisztián, az üzemeltetői észrevételeket Ho- rányiné Csiszár Gabriella ismertették. Felkért hozzászó­ló volt Szlabóczky Pál. Ez utóbbi lényegét örökíti meg ez a cikk. A Miskolc város ivóvízellátásába bekapcsolt hi­degvizes karsztforrások egységesített védőterületének, majd védőidomának kijelölését célzó kutatásokkal az 1950-es évek közepe óta foglalkozunk. Az első ilyen munkát 1956-ban készítette el egy hidrogeológusokból, mérnökökből, orvosokból álló Kommunális Mérnöki Munkaközösség. A határozatot 1958-ban adták ki, majd 1968-ban módosították. Ennek nyomán elsősorban a vízbázisokat közvetlenül veszélyeztető létesítményeket szüntették meg, amely nyomán a bakteriális víz- szennyezések jelentősen lecsökkentek. A nagy ütemben növekvő víztermelés, a vízgyűjtőn bekövetkező gazda­sági-társadalmi fejlődés és a nagyipari kőbányászat ha­tása miatt szükségessé vált egy több éves kutatáson ala­puló és már észlelő elemek kivitelezését is tartalmazó modernebb védőidom kijelölése, figyelemmel a hi- degkarszt és a „Miskolc-fürdővárosi” hévízkészlet összefüggésére is. Ezt a nagy ívű munkát az 1970-es években végeztük dr. Böcker Tivadar irányításával, az ALUTERV fővállalkozásában, a Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat szakembereinek jelen­tős közreműködésével. Az elhúzódó földnyilvántartási egyezetések miatt 1983-ra elkészült védőidom tervet el­fogadó határozat kiadás éve: 1987. Újabb évtizedek tel­tek el, bejött az Európa Uniós jogharmonizáció, majd pedig a 2006-os pünkösdi vízfertőzés, miközben a víz­gyűjtőn jelentős települési, turisztikai szennyvízkezelé­si lépések történtek. Megjelent a klímaváltozás réme extrém száraz perió­dusokkal (1993, 2003) és eddig sohasem tapasztalt rom­boló trópusi zivatarokkal (2006, 2010). Nyilvánvaló lett, hogy a megváltozott környezetvédelmi szempontoknak megfelelő, újabb védőidomot kell kijelölni, átfogó fel­színi és mélységi geológiai kutatásokkal, ellenőrző léte­sítményekkel, műtárgyakkal. Erről a rendkívüli, mindez- ideig Magyarországon példanélküli terjedelmű munká­ról kaptunk széleskörű ismertetést az elhangzott előadá­sokban. Miskolc város K-bükki 10 karsztos ivóvíz (és hévíz) termelő létesítmény vízgyűjtőjének 240 (+40) km2-nyi kutatási területén, 2010-2012 között végzett diagnoszti­kai kutatások terepi mennyiségi jellemzői: 10 db karszt­vízszint észlelő kút felújítása, 11 db új kút fúrása (1441 fm), 12 km-nyi szennyvízcsatorna hálózat álla­pot és 162 szennyező forrás felmérése, 9 helyszínen és 35 fúrásban 76 vízmintavétel szennyeződési vizsgála­tokkal, 37 km felszíni geofizikai mérés „szárazon és vízen”, 6 db karsztvíz nyomjelzésnél 252 vízminta vizs­gálata, 1 db meteorológiai állomás létesítése, 243 db különféle vízkémiai vizsgálat, 46 különféle helyszínen folyamatos vízszint mérések. Az elvégzett munkát 19 kötetben, - 5 DVD lemezen (15 GB) dokumentálták és átadták az illetékes hatóságoknak, üzemeltetőknek. A munkálatok érdemi részében félszáz szakember műkö­dött közre, az alvállalkozókkal és külső irányítókkal együtt. Az 1980-as évek közepétől mintegy harmadára csökkenő városi vízfogyasztás mostanra évi 10 millió m3 körüli. 2000 körül (évi 15 millió m3, 140 Ft/m3) vég­zett közgazdasági számításunk ma is hasonló árbevétel/ összes ráfordításból adódó 24%-os nyereség és a 270 Ft/m3 vízdíj alapján a karsztvízbázisok közszolgáltatási nyeresége bizonyos, hogy több mint évi 0,5 milliárd Ft, akár megközelítheti az 1 milliárd Ft-ot is! A miskolci víztermelés önköltsége városaink közül a legalacso­nyabb, a részben gravitációs, illetve alacsony emelési magasság, kezelést nem, csak fertőtlenítést igénylő víz- szállítás miatt. Ehhez még hozzá kell adni azokat a közvetett járulé­kokat, amelyet a karsztvízbázisok felszínen megjelenő vízkészletére alapozott turisztikai létesítmények nyomán, valamint a jelenleg folyamatban lévő karsztos hévíz vé­dőidom alapján működő, illetve újra indítandó fürdők és azokhoz illeszkedő vendéglátós turizmus fizet, (fizetne) be a város kasszájába. Ilyenek például a most elkészült garadnai és lillafüredi attraktív létesítmények, a garadnai pisztrángos, a Hámori-tó, a lillafüredi vízesés és függő­kért, a tapolcai csónakázó tó, kalandpark, bob pálya és a tervezett Hejő-völgyi vizes park. Mindezek létalapját a karsztforrások biztosítják. Térségünkben nincs még egy olyan természeti-gazdasági tényező, amely városgazdál­kodási szempontból ilyen nagy jelentőséggel, haszonnal bírna. Nekünk nincs aranybányánk, Balatonunk és csak karsztvíz kincsünk van! Az 1990-es évek elejétől tapasztalt klímaváltozási szélsőségek (források elapadása, patakok kiszáradása, illetve rohanó, romboló eróziós árvizek) nem csak civi­lizációs, hanem ökológiai kártételeket is okoznak. A technikai vízügyi megoldások hosszabb távon nem je­lentenek előnyt a természeti megoldásokkal szemben, már csak a jelentős üzemeltetési költség és a vízpazarlás miatt sem. Például a Pisztrángosnál több 10 millió Ft- ból megépített, elektromos energiával, vegyszeradago­49

Next

/
Thumbnails
Contents