Hidrológiai tájékoztató, 2013
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Visegrádi-hegységben fakadó Lajos-forrás makro és nyomelem adottságai
A forrás a vizsgálatok szerint olyan hegységben fakad, amelynek kőzeteit a neogénkori belső-kárpáti vulkánosság hozta létre és e vulkáni koszorúnak egyik legnyugatibb tagja {Szakács S. - Karátson D. 2002). A forrás körüli kőzetek az andezites rétegvulkáni összlethez tartoznak {Korpás L. — Csillagné, Teplánszky E. 1999), amelyek felső-oligocén agyagos vízzáró képződményekre települnek {Schmidt E. R. et al. 1962). A medencealj- zati triász időszaki karbonátos kőzet felszíne Császár G. szerkesztette térképen (1998) kb. 800 m mélységben helyezkedik el a forrás alatt. A Visegrádi-hegységben számos kis vízhozamú forrás fakad. Láng G. (1962) 143 db. forrásról közöl leírást és ezeket vízföldtaniig a rétegforrások típusába sorolta. Ilyen víztípust képvisel a vizsgált Lajos-forrás is, amelynek vízkörforgalmához kapcsolódó áramlási pályák a vulkáni kőzetekhez kapcsolódnak. A víz nagyobb mélységre történő leáramlását azonban a felső-oligocén vízzáró agyagok meggátolják. Ezért a forrás a vízvezető vulkáni összlet és az agyag határán lép a felszínre. A forrás vízhozama erősen ingadozó és a csapadékjárás függvénye. A kataszterben megadott forráshozam 59 l/min. Megemlítem, hogy Vendl Anna is részletesen foglalkozott a Szentendrei-hegység forrásaival és ezen belül leirást adott többek között a Lajos-forrásm\ is a Hidrológiai Tájékoztatóban még 1966-ban. A forráshozamot a mintavétel időpontjában, 2011 júliusában 15 l/min-xa becsültem. A szakirodalom szerint a Visegrádi-hegységben a vulkánossághoz kapcsolódva igen jelentős hidrotermás és metaszomatikus jelenségek játszódtak le {Vitális Gy. - Hegyi I-né. 1973, 1974). A Visegrádi-hegység földtani térképén {Korpás L. - Csillagné, Teplenszky E. 1999) a szerkesztők feltüntették azokat a helyeket ahol hidrotermás ércindikációk és esetenként kalcit telérek fordulnak elő. Ebből megállapítható, hogy a neogén vulkánosságot jelentős hidrotermás-metaszomatikus jelenségek kísérték. 3. A makro és nyomelemvizsgálatok ismertetése 3.1 Makro vizsgálatok és típusbesorolás A rendelkezésre álló számos vízvizsgálati adat alapján a Visegrádi-hegység forrásait kalcium-magnézium-hidrogén- karbonátos vizek típusába sorolták {Schmidt E.R. etal. 1962). Ezen belül a kationoknál a nátrium-kálium kb. 10 eé.% körüli értéket képviselnek. Míg az anionok közül esetenként a szulfát feldúsulása tapasztalható a hidrogén-karbonát mellett. Továbbá a klór mennyisége általában alacsony. A Lajos-forrás makroelem vizsgálata az alábbi eredményeket szolgáltatta: A kationok közül a kalcium az uralkodó, amelyet a 49,6 eé. % bizonyít. A másik leggyakoribb elem a magnézium 37,3 eé.%-a\. A nátrium és a kálium együttesen 13,0 eé.%-t képviselnek. Az anionok közül a vízben a szulfátot mutatták ki legnagyobb mennyiségben, mert elérte a 49 eé.%-t. A hidrogén-karbonát is megközelíti ezt, mert 45%-os egyenértékkel mutatták ki. Az anionok közül a klór alárendelt szerepet játszik (7. táblázat). A forrás lúgos kémhatású kis sótartalmú, mert az összes oldott sótartalom csak 159 mg/l-1 ér el. Ezen belül jelentős a kovatartalom, mert 15,8 mg/l feldúsulását mutatták ki. így a kapott eredmények alapján a Lajos-forrás vize kis sótartalmú kalcium-magnézium-hidrogén-karbo- nátos-szulfátos víztípusba sorolható mérsékelt kovatartalommal. A kapott makroelem összetétel és kis oldott sótartalom alapján vízföldtanilag megállapítható, hogy a forráshoz kapcsolódó áramlási rendszernél a makroele- mek kis mennyisége a jellemző, tehát a vízkörforgalmon belül a vízmozgási pályák mentén a makroelem feldúsu- lásnak feltételei a kalciumnak, magnéziumnak, szulfátnak, hidrogén-karbonátnak és a kovának beoldódására a legkedvezőbbek az adottságok. 3.2 Nyomelemek vizsgálata A Lajos-forrásból vett vízmintából 32 nyomelem mennyiséget határoztak meg. A vizsgált nyomelemek mennyiségi eloszlásában e vízben jelentős eltérések ta44
