Hidrológiai tájékoztató, 2013
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: 150 évvel ezelőtt jelent meg Chyzer Kornél tanulmánya „Sáros megye ásványvizeiről”
Ezután a Feketekút, a Fricska Galicia határán, a Gá- boltó, a Gerlachó és a Tapli-Hermány a Gromos, a Hazs- lin és a Hertneki-forrás ismertetése következik. A Hosszúrét-i forrás arról nevezetes, hogy Kitaibel Pál a bártfai forrásokkal együtt ezt is 1795-ben és 1796- ban vizsgálta. Elemzési eredménye a Hidrographica Hungariae-ben is megtalálható. Kitaibel elemzését Chyzer polgári fontra átszámította és a két elemzés eredményének középértékét is megadta. Az elemzésből kiderül, hogy ez a forrás az égvényes konyhasós, vasas, savanyú vizek között foglal helyet. Tognio jódot is felfedezett benne. Galíciába hordókban szállították és a 8,5 °R, azaz kb. 10,4 °C hőmérsékletű ásványvizet a helybeliek még főzéshez is használták. A nagy szárazság miatt a kifolyó víz helyén sziksós kivirágzást lehetett látni. Abban az időben valószínűleg még megvolt a fürdőintézet, de 1862- ben már csak a romjait lehetett látni. Hrabszke és Izsép területén vasas szénsavas forrás fordul elő. A hradiszkói négyszögletes famedencébe foglalt kénes forráshoz 6 igen rossz állapotban lévő fürdő- kamra tartozik. Kakasfaluban több forrást említenek a korábbi szerzők és ezek már az Eperjes-Tokaji trachytból fakadnak és a szénsavas fő forrás már kőben van foglalva. A kapronczai kénsavas forrás ugyancsak patak partján fakad, csekély hozamú, kevés szénsavat is tartalmaz. Kozseleczen 3 kénsavas, Laghnón korábban 2 savanyúvizű forrás fakadt. Sáros megye legszebb helyén, az eocén komokkő és a triász mészkő érintkezésénél találjuk a szinyelipóci forrásokat és a fürdőt. Itt olyan sok a forrás, hogy alig lehet megszámolni őket. Bartsch Edward 5 forrást és a tükör fürdőt említi, Jácz 20-nál többre becsüli a forrásokat, míg Chyzer szerint a 7 forrás közül a fő vagy ivókúton kívül jó néhány a fürdőt látja el ásványvízzel. Az Ivó- és a Buzogó-kutat Jácz elemezte és közel azonos minőségűnek találta mindkettőt. A sokféle adat arra mutat, hogy minden vizet újra kellene elemezni és egyáltalán a lipóci fürdőintézetet újjá kellene varázsolni. Ezt követte a Niklyova, Olysó kénes forrással, majd Felső-Őrlik, ahol 1857-ben kútásás közben 5 öl mélységben kénes vizet találtak. Ezután Kapi-Pálvágás, Keczer-Pálvágás, a Pitrovai források, Plavnicza, Felső- Polyánka, Radomán-forrás leírása következett. Magyar- Raszlaviczán két kénes és egy savanyú vizű forrást találtak és ezt élesztő helyett használták a helyiek. Kis- Sáros fürdőintézete közepén az eocén homokkőből fakadó két savanyú forrást Jácz elemezte és az egyiket ivásra, a másikat fürdésre használják.. Ezután Scsavni- kon a megye legmelegebb forrását kőből épített medencében foglalták és hőmérsékletét 12,5 °C (10 °R)-nak mérték. Alsó-Sebes, Sebes-kellemesi-rét, Singl, Somos- Újfalu, Sóvár, Sós-Újfalu, Kis-Szeben, Sznakó forrásai következtek. Sóváron 1752-ben a nagy vízbetörés következtében a sóbányák sótömbjei helyett a tömény sós víz elpárologtatásával nyerik a konyhasót. A nagy részletességgel bemutatott Szulin ásványvize több szerző vegyelemzésével egészül ki. Legnagyobb mennyiségben nátrium-karbonátot és nátrium-kloridot tartalmaz és a szilárd alkotó 68,0 szemer a 24 lat vízben jelentős mennyiségű szabad szénsavval. A palackozott (?) vízből az utolsó 3 évben (1860-62) 280,000-ről 600,000-re emelkedett az értékesített üveg mennyisége. Ezt a vizet Chyzer világhírűnek minősíti. Ezután Temye, Töltszék, Alsó-Tvaroszcz, Felső-Tvaroszcz, Vapenyik és legvégül Zabava zárja a források sorát. A források bemutatása után a Források eredete c. összefoglalást és értékelést olvashatjuk. A megye sokféle ásványvizét úgy értelmezi a szerző, hogy arra könnyű a válasz, ha elismerjük Aristoteles meghatározását, mert a források a csapadéknak köszönhetik létüket. A víz hőmérsékletéből pedig meghatározható, hogy milyen mélységből származik, mivel mintegy 1 °R-ral növekszik 100 lábnyira a víz hőmérséklete. Nálunk az évi középhőmérséklet 36 lábnyi mélységben lévő hőmérsékletnek felel meg (1 láb: 31,6 cm). Ha a források jellegét vizsgáljuk, akkor nagyon nehéz a víz eredetét meghatározni. Példának veszi a bártfai forrásokat és a cigelkaiakat és a közeli hegységek mind neptuni korúak, vulkáni képződmények nincsenek. Kérdés, hogy a szénsavas szikéleg (nátrium-karbonát) tartalmat honnan veszik. Úgy tűnik, hogy itt az oli- goklász és egyéb foldpát ásványok felbomlását szénsav tartalmú víz idézi elő. A még fennálló kérdéseket a jövőben a kémiának és a földtani tanulmányoknak kell majd eldönteni. A tanulmány befejező részéhez kétféle több oldalas táblázat tartozik. Az első táblázat egyik rovata 82 forrás Chyzer-féle és a másik rovat pedig mások által mért levegő és a víz hőmérsékletét tünteti fel R fokban. A teljesnek tekinthető adatok a szerzőé, míg a másik meglehetősen hiányos. A második kimutatás a megye több helyén mért magassági adatokat tünteti fel bécsi ölben. Ezek legtöbbjét F Hauer mérte és csak néhányat Kuczynski és Kreil. A 130 mérési hely között forrás vagy fürdő magassági adata alig, inkább csak út, patak, folyó, épület szerepel. A közölt adatok csak tájékoztatásul szolgálnak, a források helyéhez alig lehet igazítani. Chyzer Kornél jól látta, hogy a vármegye területéről hiányzik egy részletes, minden jelentős vagy kevésbé jelentős forrást is számba vevő feldolgozás, ezért is pótolta azt és így a bemutatott munkáját tekinthetjük a felvidéki forráskataszter első összeállításának. Dr. Dobos Irma IRODALOM Chyzer K. (1863): Sáros vármegye ásványvizeiről. - Magyar Akadémiai Értesítő. A Mathematikai és Természettudományi Osztályok Közlönye, 4/3, 259-341. Dobos I. (2002): Chyzer Kornél (1836-1909) a magyar balneológia és közegészségügy kiváló művelője - Ásványvíz - Üdítőital - Gyümölcslé, 3/3-4, 76-80. 15
