Hidrológiai tájékoztató, 2013

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vágás István: Emlékezés Salamin Pál születése 100. évfordulóján

Emlékezés Salamin Pál születése 100. évfordulóján Budapest, 1913. április 23. - Budapest, 1984. október 22.) Salamin Pál vízépítő mérnök Buda­pesten, a Műszaki Egyetemen 1940- ben szerzett oklevelet. Az Öntözésü­gyi Hivatalnál és vízerő-hasznosítási vállalkozásoknál végzett munkája után 1946-ban Németh Endre tanszé­kvezető a Műszaki Egyetem I. sz. Ví- zépítéstani Tanszékére hívta, ahol 1950-től intézeti tanár, 1952-től do­cens lett. A műszaki tudományok kandidátusa fokozatot annak alapítá­sával, 1952-ben megítélték számára. 1954-57 közt dékán-helyettes, az 1957-58 tanévben a II. sz. Vízépítés- tani Tanszék, 1961-1966 közt az I. sz. Vízépítéstani Tanszék vezetője. 1962-től egyetemi tanár. 1977-ben vonult nyugdíjba, de oktató, kutató és szakirói munkáját haláláig folytatta. 1937-ben kezdte meg működését a (Magyar Királyi) Öntözésügyi Hi­vatal, amely 11 éves fennállása alatt jórészt összegyűjtötte azokat a vízi- mérnököket, akik azután a huszadik század második fe­lében hazánkban a legismertebbekké váltak. Az öntözés akkori — sajnos, csak időleges - elterjedése a műszaki egyetemi mérnökképzést is érintette: 1942-ben megala­kult a második vízépítéstani tanszék is a már meglévő mellett. Az I. sz. Vízépítéstani (később: Vízgazdálkodá­si) Tanszék az alábbiak szerint alakította tevékenységé­nek tárgyköreit (1955). Első helyen említhetjük a minden vízi munkálat ter­vezéséhez alapot szolgáltató hidrológiát, valamint a bo­nyolultabb és elmélyült vizsgálatokat megkövetelő víz­mozgásokkal foglalkozó hidromechanikát. Mindkettő alapozó szaktárgy, s mint ilyen, átmenet a tiszta elméleti tudomány és a gyakorlati élet számára kifejlesztett alkal­mazott tudományok között. A tanszék másik két tantár­gya, a mezőgazdasági vízgazdálkodás, továbbá a vízellá­tás és csatornázás a mindennapi élettel legszorosabb kapcsolatban álló szaktárgyak. A Tanszék a korszerű mérnökképzés érdekében szük­ségesnek tartotta a tudomány előbbre vitelét. Az elmélet és gyakorlat terén felmerült problémák felől állandóan tájékozódni kívánt, és azok megoldását saját - nem egy­szer úttörő jellegű — munkájával elősegíteni törekedett, A tanszék tevékenységében jelentős szerep jutott a hidraulikai laboratóriumnak. Ez az egyetemi hallgatók számára érzékelhetővé tette a hidraulikai törvényeket. Kisminta kísérletek keresték feleletet a vízi létesítmé­nyek tervezésénél felmerült kérdésekre. A tanszék tevékenységének itt vázolt tárgyköre hatá­rozta meg dr. Salamin Pál tanszéki, sőt társadalmi tevé­kenységének is alapjait és részleteit. A laboratóriumi vizsgálatok eredményeire is támasz­kodó elméleti munkásság anyaga a szaksajtóban megje­lent tanulmányok, könyvek és jegy­zetek formájában, a Hidrológiai Társaság budapesti és vidéki szer­vezetinek előadásaiban és számos más helyen kerülhetett nyilvános­ságra. Salamin Pál a negyvenes évek végén szerkesztője volt a Hid­rológiai Közlönynek. Megteremtet­te a folyóirat máig is fennálló for­máját, s új szerzőgárda neveléséhez járult hozzá működésével. Társadal­mi tevékenységével sokat tett a me­zőgazdasági vízgazdálkodás (bel­vízrendezés és öntözés), a vízellátás és csatornázás, az ezekhez kapcso­lódó környezetvédelem területén. A belvízrendezés vonatkozásá­ban már egészen fiatal évei óta or­szágos szaktekintélynek számított, főként azzal, amikor meghatározta a káros belvizek elvezetésének szük­ségességét és műszaki feltételeit. A hazai gazdaság sem a háború alatt, sem az azt követő évtizedekben nem engedhette meg ma­gának a nagyméretű terméskieséseket, nemcsak a vízká­rok, hanem a szárazság miatt sem. Ez vezetett az öntözé­sek méreteinek és műszaki színvonalának folyamatos emeléséhez. Ez a több évtizedes tevékenység még akkor is követendő és fontos maradt, ha 21. századra belvízi műveink is jórészt tönkrementek, öntözéseink területe pedig talán a tizedére csökkent. Belvíz-védekezésünk a mai időkre megnehezedett, hi­szen az általános pénzhiány miatt számos csatorna felisza- polódott, gondozatlan, így vízszállító-képessége korlátozott, vagy megszűnt. A szivattyútelepeket is fosztogatási károk érték, így azok teljesítő képessége is romlott. Öntöző-beren­dezéseink elhasználódtak, vagy elavultak, felújításuk, pótlá­suk elmaradt. Az öntözhető területek gazdái ma már jórészt azt sem tudják, hová adhatnák el folyamatosan esetleges többlet-termésüket. Most van itt az idő, hogy emlékezzünk az előttünk járókra, akik a maguk idején megtalálták a mód­ját, hogy vízügyeink fejlesztésével és a fejlesztés fenntartá­sával emeljék gazdaságunk és termelésünk színvonalát. Salamin Pál száznál több tudományos cikket írt, 150-nél több kisebb szakmai közleményt. Egyetemi jegyzetei, segédletei közismertek voltak. Hivatalos — mű­egyetemi, tudományegyetemi, posztgraduális - oktatási feladatain túl szinte számlálhatatlan bel- és külföldi tan­folyamot, előadást tartott. Nemzetközi kongresszusok előadója és hozzászólója volt Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Lengyelország­ban, Svájcban, és az akkori Szovjetunióban. A Magyar Hidrológiai Társaságnak, a Magyar Meteorológiai Társa­ságnak, a Magyar Földrajzi Társaságnak fáradhatatlan szakelőadója volt. Mindhárom egyesület tiszteleti tagjá­vá választotta 1977 és 1978 folyamán. Dr. Salamin Pál 1913-1984 16

Next

/
Thumbnails
Contents