Hidrológiai tájékoztató, 2013

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: 150 évvel ezelőtt jelent meg Chyzer Kornél tanulmánya „Sáros megye ásványvizeiről”

ben, Wachtel Dávid ugyancsak 1859-ben, 1862-ben A. von Härdtl és Hörling megjelent összefoglaló munkáját használta fel Chyzer Kornél műve megírásához.

Dietl Jozef, lengyel orvos 1858-ban németül és lengyelül, Skobel, Lepkowski, Jácz ugyanebben az évben, Chyzer 1862-ben, Janota lengyelül Krakkóban adott ki egy munkát. Bártfáról. Alapos munkát végzett amikor áttekintette az irodalmat és ha már Török Józsefet és Wachtel Dávidot is idézi, akkor vajon miért hagyta el H. J. Crantz (1722-1799) művét (1777), pedig egészen biztosan ismerte munkáját. Hiszen ő is említi többek között Bánfát és Sóvárat.

Az irodalmat nem csak felsorolja, hanem a források leírásánál a szerzők azonos vagy különböző véleményét is közli. Ebből az látszik, hogy igen alapos irodalomkutatást is végzett és ezt még saját megállapításával is kiegészíti. Az előfordulásokat ugyan mindenkor magyarul jelöli, de zárójelben közli, ha van tót vagy lengyel, esetleg német neve. Chyzer Kornél úgy dönt, hogy csak Franz von Hauer munkáját fogja felhasználni, mert szerinte a többi jóformán ugyanazt ismétli.

Bártfáról Kitaibel 1795-ben 7 forrást említ, de 1861- ben már 9-ről ír Czyzer Kornél éspedig északról dél felé a következőket sorolja fel:- Fürdőre használt legfelsőbb forrás négyszögletes famedencével,- Fürdőre használt középső forrás, és ide vezetik a következő forrás vizét is,- Fürdőre használt harmadik forrás, az előbbitől nyugatra néhány lépésnyire famedencébe,- Lobogó = Buzogó-forrás vagy Bene-kútja,- Fő-forrás vagy István-kútja,- Andrássy-kútja a fő forrás mellett,- Kis-kút,- Orvos-forrás,- Töltő-forrás vagy Kélcr-kútja.

Négy forrásról Franz von Hauer elemzési eredményét (Fő-, Orvos-, Lobogó, Töltő-forrás) táblázat szemlélteti. A szemerben megadott mennyiség csak kevéssé különbözik a gramtól (1 szemer = 0,065 g, de szerepel 0,044 g is), ezért a közölt számokat irányadónak is elfogadhatjuk.

A bártfai forrásokat az elemzők az égvényes (alkáli), konyhasós, vasas savanyú vizekhez sorolták. Chyzer Kornél a 4 forrás hőmérsékletét 7,4-8,6 °R között állapította meg. Az Orvos-forrás körül sok fehér sziksót és konyhasó-kivirágzást lehetett észlelni, egyedül ez szokott befagyni az édesvíz hozzáfolyás miatt. A három fürdőforrás hőmérséklete 6-7 °R volt -1,8 °R külső hőmérséklet mellett. A bártfai fürdőintézet 270 lakó- és 81 fürdőszobával volt felszerelve. Legutóbb a vendégek száma meghaladta a hétszázat.

Bártfa után Berki, Tapoly-Bisztra, Buják, Clausura, Ceméte, majd Cigelka következik. Közülük a ceméteit Kitaibel 1801-ben elemezte és nem talált benne semmi kénre utaló nyomot, ezért nem lehet a kénes, vasas savanyúvizek közé sorolni. Cigelka forráshelyre igen sok, talán még több mondani való is jutott, mint Bártfára. Ez a jelentéktelen orosz falu Galícia határán található, ásványvizei érdekében nagyon kevés történt mindeddig. Az addigi feltételezéssel ellentétben csak 12 olyan forrást talált Chyzer, amelyet valóban annak lehet nevezni. Bár Saárossy háromfélét írt le, tulajdonképpen itt csak 8 savanyú forrás és 4 sziksós működik. Az igen hideg savanyú forrást a márgás homokkőből fakadó hegyi patak partján, a falu lakossága használja, a második forrás a hosszú mezőségben található. A 3. és a 4. a Laczkova- hegy északi oldalán fakad, az 5. a Prehiba patakban, a 6. a falu alatti lapályon, a 7. a Lajos forrástól DNy-ra mintegy 60 lépésnyire a tiszta savanyú forrás famedencébe foglalva, a 8. ugyancsak patak mederben fakadó jó ízű forrás. Ezeket a forrásokat nem lehet megtalálni a közleményekben, és mivel valamennyit Tognio Lajos elemezte legelőször, ezért az ő tiszteletére Lajos-forrás néven tárgyalják. Chyzer kifogásolja az orvosi súlymértéket, amikor már az „egész világon” a polgári fontot vagy a tizedes súlymértéket használják. Hivatkozik még Jácz és Kovács S. E. elemzésére is és az utóbbi szerző már 1 polgári fontból indul ki és a kereskedésben (valószínűleg palackban) vizsgálta a vizet. A szilárd alkotók mennyiségét 95,3158 szememek találta. Egy oldalon keresztül a források ismertetéséhez hozzáfűzi Chyzer a korábbi szerzők helytelen írásairól bírálatát, különösen a földtani képződmények megítélésében.

Cigelka után Cigla, Daróc, Désli, Dubova kisebb jelentőségű forrásait említi a mű. Jelentős hely viszont Eperjes 3 forrása, közülük a Szent László forrás az egyik mulatóhely pincéjében fakad és hőmérséklete alig éri el a -3° R-t. A Nagy-borkút és a Kis-borkút már kővel van foglalva.

14