Hidrológiai tájékoztató, 2012

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: Vízügyi évfordulók 2013-ban

natkoztatott, s már hiánytalanul meglévő vízállás-adatsorokat „Vízállások a Tiszában 1876-1887 években" címmel. Noha a mérceleolvasások eredményei már korábbi évekből is a vízrajzi szolgálat rendelkezésére álltak, a közzétételnél az indokolta az 1876-os kezdőévet, mert főleg ez évtől sűrűsödtek a tiszai árvizek, másrészt a korábban mért adatok nem minden mércénél voltak megbízhatóak. A nyilvánosságra hozott adatsorok segítségével minden érdekelt elvégezhette a számára szükséges számításokat az árvíz hozzávetőlegesen várható magasságára nézve. 1888. A Bocsár-tiszahegyesi Ármentesítő Társulat Bocsár község (Torontál vm.) határában Lisznyai Damó Tihamér főmérnök tervei alapján megépítette az első, kettős hasznosítású (belvízátemelő, illetve öntözővíz-kivételi) szivattyútelepet. 1888. Az érdekeltek mátészalkai gyűlésükön megalakították a Szamosbalparti és Krasznaszabályozó Társulatot. Elnökké Tisza István későbbi miniszterelnököt választották. 1888. Megjelent Winkler Lajos „A vízben feloldott oxigén meghatározása " c. doktori értekezése, amelyben az azóta világszerte klasszikussá vált vízanalitikai módszert, a „Winkler-féle jodometriás meghatározás"-t írta le. 1888. A tiszai vízgyűjtő első községi vízművét a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal mérnökei tervezték Dicsőszentmárton lakói részére. 1888. Az 1861-ben alakult Marcalvölgyi Vízitársulat 165,8 km hosszú csatornahálózatának kiépítésével mintegy 80 km

2 területet mentesített a káros vizektől. A lecsapolás utáni évtizedben hozzáfogtak a terület altalajának öntözését biztosító rendszer létesítéséhez. 100 éve 1913. tavasza Ez év tavaszán az „IKVA" és a „SIÓ" szárazkotrók munkába állításával megkezdődött a Sió medrének bővítése. A munkálatok elsődleges célja a Balaton - száraz és nedves évtizedek során igencsak változó - vízállásának szűk határok közötti állandósítása volt. 1913. június 8. t Dolecskó Mihály (Budapest) vízmérnök, az Országos Vízügyi Műszaki Tanács tagja, aki a kiegyezés utáni Magyarország csaknem valamennyi nagyobb vízszabályozási munkájában részt vett. 1876-ban az Ondava-Tapoly szabályozását vezette, később a komáromi és budapesti folyammérnöki hivatal főnökeként a Duna és Vág folyók rendezésénél vitt vezető szerepet. 1893-ban, mint vízépítési kerületi felügyelő a Kvassay Jenő vezette Országos Vízépítési Igazgatóságnak lett munkatársa. Az 1895-ös dunai árvíz elhárításában tett kimagasló érdemeiért a királytól nemességet is kapott. Szakirodalmi és vízrajzi munkássága említésre méltó. Főbb tanulmányai a „Gátszivárgások és gátcsuszamlások megakadályozásának természetes módja. 1904", valamint ,/l Vaskapu robbantási munkálatoknál alkalmazandó gépekről" címmel íródtak. (* Pest, 1839. szeptember 28.) 1913. június 26. Az országgyűlés által megerősített XVIII. törvénycikk az 1885. évi vízjogi törvényt kiegészítve intézkedett az ivóvizek minőségi és mennyiségi védelméről. Az ország vízerőkészletének Viczián-féle kataszterére támaszkodva ugyanez a törvény intézkedett a fejlődő ipari energiaigényének kielégítése (és a kőszénvagyon kímélése) érdekében a vízerő fokozottabb kihasználásáról. 1913. június 29. * Szászhelyi (Szalféter) Pál (Budapest), mérnök. 1938ban az Öntözésügyi Hivatalban, majd a kolozsvári kultúrmérnöki hivatalban teljesített szolgálatot. 1953-tól, az egységes vízügyi szolgálat létrehozásától - az OVF (OVH) főosztályvezetője, később elnökhelyettese, 19721976. között az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat vezérigazgatója. Beosztásaiban az öntözések, a sík- és dombvidéki vízrendezések egyik irányító szakembere volt. Nevéhez fűződik a tiszalöki öntözőrendszer kifejlesztése és a kiskörei beruházás előkészítése, (f Budapest, 1994. március 12.) 1913. július A lezúduló tiszai árvizek nemcsak az ármentesítő társulatok érdekeltségi területein, hanem azokon túl is nagy pusztítást okoztak. A Körösök völgyében pl. a Sebes-Körös és a Berettyó árhulláma találkozott a Fekete-Körös árhullámával. Az árvíz magassága a Kettős-Körösön is meghaladta az addig észlelt legnagyobb vízszintet. Az elszenvedett károk orvoslására az országgyűlés megalkotta az 1914. évi XXXVIII. törvénycikket, amely 20 éven át 3 millió koronával, összesen 60 millió koronát tervezett a földművelési kormányzat rendelkezésére bocsátani. Sajnos a törvény szentesítése már a világháború kezdetére esett, s végrehajtása teljesen elmaradt. 1913. augusztus 7. Az egész Heves vármegyére kiterjedő esőzések hatására az Eger-patak kilépett medréből és árvizet okozott Eger városában. 1913. nyara Szántód és Tihany között lefektették a Balaton fenekére az első elektromos kábelt, amely a déli partról vezette az áramot az északi oldal településeihez. 1913. december 10. Kijelölték a hortobágyi ún. „Csúnya föld"-ön annak a kb. 17 km

2-es öntözőtelepnek a helyét, amelyre később 73