Hidrológiai tájékoztató, 2011

KÖNYVISMERTETÉS - Dr. Dobos Irma: Marton Lajos: Alkalmazott hidrogeológia (Könyvismertetés)

KÖNYVISMERTETÉS Marton Lajos: Alkalmazott hidrogeológia. Budapest, 2009. ELTE Eötvös Kiadó. 626 oldal Már több évvel ezelőtt az időszerű téma feldolgozására vállalkozott a nem mindennapi szakmai felkészültségű, széles látókörű szerző azzal a céllal, hogy a mind szélesebb körben érintett hidrogeológiát művelők olyan segédletet kapjanak kézbe, amellyel elsősorban a gyakorlatban előforduló feladatukat meg tudják oldani, a felmerült kérdésekre választ kapjanak. A kézikönyv elsősorban a hazai viszonyokat taglalja, arra építi a mondanivalóját, de ehhez számtalan külföldi példát, vizsgálati eredményt is felhasznál, amely a hivatkozásokból és az irodalomjegyzékből is kiderül. Nagy értéke a műnek, hogy a főként a ritkán használt magyar szakkifejezések angol megfelelőjét zárójelben közli, elkerülve a más szerzők által használt vagy idézett kifejezések helytelen alkalmazását. Összességében megállapíthatjuk, hogy egy olyan művel gyarapodott a hidrogeológia szakirodalma, amellyel kissé megkésve ugyan, de végül is mindannyian egy nélkülözhetetlen munkaeszközt kaptunk kézbe. A bevezetőben a szerző lényegre törően a több mint hatszáz oldalas kötet anyagát úgy vázolta fel, hogy az már iránymutatás annak, aki kérdéseire választ akar kapni. Ezt követően azután négy részben 12 fejezet foglalja össze a felszín alatti vízről a szükséges ismereteket. Az első fejezet a Hidrogeológiai körforgás-on belül a felszín alatti vizek eredetének felvázolásával indítja mondanivalóját, amelyben hangsúlyosan szerepel a vizek csapadékvíz eredetének kiemelése, bizonyítása. Ehhez rövid történeti áttekintést ad az ókori gondolkodóktól Suess Ede elméletének korabeli és a mai szemlélete bemutatásáig. Nagyon értékes a nevezéktan problémái c. fejezetben az idegen nyelvű kifejezések magyar megfelelőjének értelmezése és helyes használata., továbbá a hidrológia, azon belül a hidrogeológia tudományterületi besorolása. Jelentős teret szentel a vízkörforgás elemei c. fejezetnek, s ebben a csapadék, a párolgás, az evapotranszspiráció, a lefolyás, a beszivárgás, majd a vízkészletek táplálása, azok megcsapolása ismertetésének. Olyan témával is foglalkozik, mint a felszín alatti vizek a városi környezetben ahol módosulnak a természetben lejátszódó folyamatok az alapozások, az épületek következtében. Rámutat, hogy a városi hidrológia új szaktudománnyá kezd fejlődni, amit az igazol, hogy napjainkban már teijedelmes szakirodalma van. Nagy teret szentel a szerző az anyag- és energiaciklusok a természetben c. résznek, amelyben kitér a karbon-, az oxigén- és a nitrogénciklus tárgyalására. Az első fejezet befejező részében az anyagi részecskék a vízkörforgásban szerepelnek és ebben a kolloidok képződésével és mozgásával, a radioaktív nukleonok és a fémek migrációjával, továbbá a filtrációs mechanizmusokkal foglalkozik. A 2. fejezet közel 50 oldalon a felszín alatti vizek hidrokémiáját, geokémiáját tárgyalja, figyelembe véve a Nemzetközi Hidrológiai Program (IHP) felhasználását és jelölési rendszerét, és annak segítségével szemlélteti a természetes vizek körforgásában lejátszódó kémiai, fizikai és biológiai folyamatokat. A sók disszociációján kívül, az ioncserét, az oxidációt és redukciót, a redoxpotenciált is értelmezi. A biológiai tényezőknél a gyökér-, az átmeneti és a talajvíz-zónában lejátszódó folyamatokkal lehet megismerkedni. A víz összetételét alakító tényezők között kiemeli a csapadékvíz mint sokkomponensű oldat hatását, amely a talajban megindítja a kőzetek oldódását. Több definíció között találkozunk az ásványvíz meghatározásával is, amely az utóbbi évtizedekben nagyon sokszor módosult, a tudományos értékelésnél azonban még változatlanul 10-féle ásványvizet különböztetünk meg az uralkodó alkotók alapján. A geokémiai folyamatokban a szerves anyagokon kívül a kőzetalkotó ásványokon keresztül egészen a mikroorganizmusokig végig követhetjük ezek szerepét a felszín alatt. Színes része ennek a fejezetnek a felszín alatti vizek kemizmusának összehasonlítása, amelyben a Lausanne-i Szövetségi Technológiai Intézet vizsgálati eredménye mellett, különösen kiemelve a hazai hévízkutak néhány makroés mikroelem tartalmát megtaláljuk. Az igen jelentős víz és kőzet kapcsolatáról c. 3. fejezet a porózus közeg jellemzésével indul és nem csak a közismert laza képződményekkel, hanem az iszapos, agyagos üledékekkel is foglalkozik. Ezt azután a folyadékok fizikai paramétereinek tárgyalása követi először a víz, majd kiegészítve egyéb folyadékok és a levegő ismertetésével. A telített és a telítetlen zóna felvázolása után a hidrogeológia sztohasztikus szemléletével foglalkozik a szerző. A fejezet befejező része hangsúlyozza, hogy minden kőzet valamilyen mértékben vízáteresztő. A nem vízadó földtani képződmények közül a félig áteresztő és alacsony áteresztőképességű lehet az agyag is, sőt a palával együtt membránként is viselkedhet. A „ Vízmozgás a porózus közegben " c. második rész a 4. fejezettel indul, amelyben az alapvető gravitációs és a hő által indukált vízmozgásokkal ismerkedhetünk meg, és ezek néha más erők által kiváltott mozgásokkal is kapcsolatosak. Kiemelt jelentőségük miatt a geológiai hajtóerők által létrehozott és az elektrokinetikai hatásokra végbement vízmozgást nagy részletességgel szemlélteti a szerző. Az 5. fejezet a permanens, míg a következő a nempermanens vízmozgásokkal foglalkozik Különböző szivárgási és áramlási típusok mozgásáról számol be a porózus közegben. Az eddigi megállapítások szerint a folyadékok nempermanens áramlását a geológiai közegekben matema139