Hidrológiai tájékoztató, 2011

KÖNYVISMERTETÉS - Dr. Dobos Irma: Marton Lajos: Alkalmazott hidrogeológia (Könyvismertetés)

tikailag a hővezetés parciális differenciálegyenletével lehet modellezni Fourier javaslata alapján, amelyhez később Meinzer és Jacob munkássága is hozzájárult. Az átszivárgó vízadó rendszerek (7. fejezet) elméletének kidolgozása a kúthidraulika területén főként a 20. század második felében számos kiváló kutató nevéhez fűződik. Több esettanulmány sorakozik fel az átszivárgás és a vízkorok számítására. A vizsgálatok főként az Alföld porózus vízadó rétegeire terjedtek ki. A 8. fejezet a Nyírség átszivárgó vízadó rendszerén belül feltáija a földtani és a vízföldtani adottságokat, a nagyon jelentős ivóvízbázist a pleisztocén összlet hidrodinamikai jellemzését, kiemelve a sokoldalúan bemutatott Debrecen területét is. A modell-vizsgálatokkal ki lehetett mutatni a Nyírség nagy beszivárgási területén a gravitációs erő által indukált áramlási rendszer létezését, és az áramvonalak útját, tájékoztatást nyújtva a le- és feláramlási zónákról. A függőlegesen lefelé történő vízszivárgás áramlási rendszerek megismerése céljából indította el szerző az izotóphidrológiai kutatást az 1970-es évek elején. Már az első mérésekkel igazolni lehetett a regionális áramlási rendszerek meglétét, a negyedidőszaki összletekben tárolt víz csapadékeredetét, a Nyírség központi részén az iszapos agyagrétegeken a beszivárgott vizek átszivárgását, a víz korának növekedése a peremek felé történő áramlást bizonyította. Ugyanezen a területen az emberi beavatkozás előtti alsó-pleisztocén rétegekbe a beszivárgás mértékéről is tájékoztatást lehetett kapni. A vizsgálatok azt jelezték, hogy átszivárgó rendszerekben a víztermelés mértéke befolyásolja az izotóp-koncentráció mértékét, mert növekvő víztermelés esetén a felső rétegekből több fiatalabb víz áramlik át a termelt rétegbe, ami a víz 1

4C koncentrációját megnöveli. A terület szerkezeti viszonyainak kimunkálása teljesen újszerű a korábbiakhoz viszonyítva. Fiatal tektonikus mozgások feltételezhetők Nyírbátor térségében és környékén még több helyen. Lorberer Árpád is a negyedidőszaki képződmények vizsgálatakor, Szanyi János pedig a vetőzóna hidraulikai gátként való működésével bizonyítja a negyedidőszaki tektonikai mozgásokat. A pleisztocén összlet hidrodinamikai jellemzését monitoring adatokkal végezte a szerző nagy részletességgel Debrecen területén. Bebizonyította a talajvíz és az alsópleisztocén rétegvizek kapcsolatát azzal, hogy a vízműkutak termelésével a talajvízben is depressziós tölcsér alakul ki. A talajvízszint depressziós süllyedését ugyancsak a debreceni vizsgálattal lehetett kimutatni és értékelni. A korszerű hidrogeológia alapvető feladata közzé tartozik a regionális áramlási rendszerek és a hidraulikai folytonosság megismerése és ennek áttekintésével foglalkozik a 9. fejezet. Miután a térszín és a talajvízszín is változik, ezért hierarchikusan fészkelt áramlási rendszerek jönnek létre. Míg korábban a kúthidraulika, addig ma a medence áramlási rendszerének hidrológiája lépett a vizsgálat központjába. E fejezet kidolgozásában, a Pannonmedence értékeléséhez jelentős segítséget jelentett több külföldi kutatási eredmény, mint Tóth József 1960-tól számos publikált munkája. Különösen kiemelkedőnek tekinthetjük a szikes talajokra vonatkozó több mint 100 év alatt összegyűlt elméletek összegzését. Hasonló értékelést olvashatunk a hidraulikai folytonosság elvéről a hazai hidrológiai gondolkodásban, kiemelve az 1960-as és az 1970-es években felszínre került megállapításokat. A porózus képződmény inhomogenitás hatását a vertikális és a horizontális áramlásokra, az Alföld több vizsgált kútja mutatja be. A Pannon-medence áramlási rendszerein belül földtani koronként helyenként jelentős kronológiai történeti résszel kiegészítve indítja a szerző a 10. fejezetet. Ebben különösen nagy hangsúllyal szerepel a legfiatalabb harmad- és a negyedidőszak. Az áramlási rendszereken belül a gravitációs, a többszintes és a hévizes áramlási rendszerrel foglalkozik a fejezet első része. Az eddigi vizsgálatok szerint a rétegvizek gravitációs áramlásában jelentős meghatározó a geokémiai nyomjelzés. Az emberi tevékenység hatása a vízkészletekre (11.) című fejezetben először Juhász József szerinti, majd a külföldi osztályozást, végül az Európai Unió fogalmi rendszerén belül a rendelkezésre álló felszín alatti vízkészlet fenntartható fogalmát közli a szerző. A túltermelés súlyos következményei között a potenciometrikus szintek világméretű csökkenése is szerepel. Magyarországon a 30-40 évvel ezelőtti túltermelés jelentősen megváltoztatta az áramlási irányokat. Sok helyen megszűnt az eredeti talajvíz szintje, a mélyebb kutakban pedig a pozitív kútszint. Számos példa illusztrálja az Északkelet-Alföldön különböző vízkivételek mellett a potenciometrikus szintek helyi, regionális és vonalmenti változását. Érdekes és értékes megfigyeléshez vezetett a termelés csökkenésének hatása a Nyírségben a víztermelő helyeken és a távolabbi területeken. A talajvízszínt változásának számos oka ismert (a nyomás alatti rétegvízből a termelés, meteorológiai viszonyok, öntözés) részben általánosságban, részben a Dél-Nyírségben. E terület az emberi beavatkozás előtt jóval több vízzel rendelkezett, mint ma. Ennek folyamatát a Tócó vízfolyás történetén keresztül egészen a debreceni Nagyerdőig lehet követni. A víztermelés hatására a vízadó réteg, az agyag, és a félig vízzáró réteg kompressziója következik be. Nemcsak a világ számos országában, hanem hazánk több nagy városában is regisztráltak évenkénti több mmes térszín-süllyedést, a környéken pedig inkább emelkedést lehetett kimutatni. A konszolidáció hidraulikai következményeiről Kínában több mint 30 éve folytatnak vizsgálatot, amelyhez egy három dimenziós numerikus modellt fejlesztettek ki. A kötet befejező, 12. fejezete a vízkészletek szennyeződése és a szennyezés elleni védelme témakört öleli fel. Az emberi tevékenység hatására a levegőn, a talajon és a vízelvezetésen keresztül a szennyezés lehetősége igen sok irányú. Több esettanulmány mutatja be a több réteget beszűrőzött kút szennyeződési lehetőségét. Nem mentesülnek a városok sem a felszín alatti víz szennyeződésétől, és emellett még jelentősen növekszik a szennyvíz mennyisége is. A víz védelmét nemzetközi előírások, szabályok biztosítják, hazánkban pedig a környezetvédelmi törvény és kormányrendelet szabályozza. Az Európai Unió tagállamai a Víz Keretirányelvben 2015-re a felszíni és a felszín alatti víz, valamint a vizes élőhelyek jó állapotba hozását határozták el. A 626 oldalas kötetben számos ábra, táblázat színesíti a szöveget és 632 válogatott irodalomjegyzék zárja a kitűnő kézikönyvet. Dicséret illeti az ELTE Eötvös Kiadót is a kifogástalan, szép kiállítású munkáért. Dr. Dobos Irma 140