Hidrológiai tájékoztató, 2011

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vitális György: Id. Lóczy Lajos hidrológiai megfigelései "A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" című 100 éves elkészült I. kötetében

Id. Lóczy Lajos hidrológiai megfigyelései „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" című 100 éve elkészült I. kötetében DR. VITÁLIS GYÖRGY Id. Lóczy Lajos e nagyszabású, hatalmas munkájából a jelen tanulmányban a hidrológia - vízföldtan területét érintő források, az édesvízi mészkő és kovás források lerakódásai, valamint a Balaton partjának alakulása témaköröket emelem ki. Ezáltal is érzékeltetve azokat a rendszeres, precíz és példamutató megfigyeléseket, amelyek a jelen kutatói számára is például és mintául szolgálhatnak. A Balatonkörnyék forrásai A Balatonkörnyék forrásait az egyes földtörténeti korok kőzeteihez kapcsolódó, illetve azokból fakadó források szerint csoportosítja. Ezek között tallózva csak néhány forrást emelek ki. A permi homokkőbői szénsavas források (Lovas, Balatonfüred, Kékkút), az alsó-triász werfeni lemezes dolomitból és a lemezes mészkőbői (Vörösberény, Csopak, Balatonarács) ömlenek gazdagabb vízerek. A középsőtriász anisusi megyehegyi dolomit alól kibukkanó forrásokat (Csór, Pétfürdő, Balatonfüred) még a felső-werfeni lemezes mészkő szolgáltatja. A felső-triász karni márgacsoport mészkőpadjaiból (Paloznak, Csopak, Balatonarács) gyengébb hozamú források fakadnak. A felső-triász noricumi fődolomit alól előbuggyanó források (Felsőörs, Balatonarács, Balatonfüred) sokkal bővebbek, mint az előzőek. A miocén rétegek forrásai a mediterrán és a sarmatiai durva mészkőbői és kavicstelepekből (Akaii, Tapolca, Zánka) fakadnak. Részletesen szól a sarmatiai durvamészkőből fakadó, malmokat hajtó tapolcai Melegtó forrásairól és a tavasbarlangról. A tapolcai vasútállomás víztornya melletti 250,10 m mély kút a neogén rétegek alatt felső-triász dolomitot harántolt. Az artézi kútból felszökő víz a tapolcai langyos tó forrásait és a tavasbarlang vízszínét a legkevésbé sem befolyásolta. A pannoniai-pontusi rétegek Veszprém, Somogy és Zala vármegyék forrásai vízben vajmi szegények. Ellenben a pliocén-pleisztocén édesvízi mészkövek (Nagyvázsony, Kapolcs) erős forrásokat adnak. A bazalthegyek peremén a bazalt és a bazalttufa alól előtörő forrásokról (Kisfaludy, Sédfő, Klastromkút, Tálaskút, Főkút) is megemlékezik. Édesvízi mészkő és kovás forráslerakódások A Balatonfelvidék felső-werfeni lemezes dolomit és lemezes mészkő alkotta fennsíkjain számos helyen vannak likacsos, sejtes forrásmészkövek, melyeket a mediterrán korból származtat. A fennsíkon szélesen kiterülő rögös leplek alakjában mint kisebb-nagyobb sebkifakadások ülnek. Kádártán és a szentkirályszabadjai Medgyes-pusztán nagyobb foltban terül el az édesvízi forrásmészkő. A pleisztocén korból a vörösberényi Malomvölgyben és a vörösberényi Romkútnál (Római kút) is említ forrásmészkő szirteket. A kovás forráslerakódások, illetve gejzír termékek legjobban a Tihanyi-félszigeten tanulmányozhatók. Mind az édesvízi mészkőforrások, mind a kovasavas források az ismétlődő bazalterupciók utóvulkáni hatásai során jöttek létre és egyúttal a vulkáni tevékenység befejezésére is utalnak. A jelenkorban képződő mésztufaalakulások közül a felsőörsi Malomvölgy hatalmas mésztufatelepét említi meg. Csopak és Balatonarács patakjai mésszel bekérgezett iszapot és kavicsot raknak le. A Balaton partjainak alakulása Ebben a fejezetben ítja le a Balaton medencéje kialakulását. A terület aljzatát a pleisztocén elején a 200 mtsz feletti magasságig összefüggő pannoniai-pontusi rétegek eredeti ma. 1:500 000) 84