Hidrológiai tájékoztató, 2011

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Erőss Anita-Mádlné dr. Szőnyi Judit: Pávai Vajna Ferenc és a hipogén barlangképződés, a budai barlangokra vonatkozó új modellek a hidrogeológiai kutatások tükrében

alkotják. Hasonló összefüggő hátságok helyezkednek Révfülöp-Boglár, Badacson-Fonyód és BalatongyörökBalatonberény között. Ezek az összefüggő pannoniaipontusi rétegekből álló közök választották el azokat a beszakadásokat, amelyekben az ősi Balaton vize lefolyástalanul összegyülekezett. Ezáltal négy különálló medence volt a Balaton kezdete: 1. a Kenese és a Tihanyi-félsziget közötti, 2. a Tihanyi-félszigettől a Révfülöp- Boglár közti hátságig terjedő, 3. az ettől Balatongyörök- Balatonberényi ősi gerincig érő és 4. a keszthelyvidéki medence (1. ábra). A hegységszerkezeti mozgások következtében alakultak ki az egyes medencék, melyeket a szélokozta hullámverés egyre jobban tágított, helyet adva a kiterjedő víztükörnek. Az egyes medencéket elválasztó hátságok eltűntek és a négy víztükör összefolyt az egységes Balatonba. Az ősi eredet bizonyítékául csak a Kis-Balaton maradt meg. Lóczy a kis tómedencék egyesülésével kapcsolatban megjegyzi, hogy az első beszakadások a Balatonfelvidék tövében a bazaltvulkánosságot követően a szárazföldön történtek. Minél magasabbra emelkedett és minél szélesebbé vált a víztükör, a szélhajtotta hullámok annál jobban támadták a partokat. így a kezdetleges tómedencék vize maga vágta át az elválasztó hátakat és viszonylag elég későn a pleisztocén végén egyesült a mai egységes víztükrébe. * * * Id. Lóczy Lajos Balaton monográfiájában szereplő források, édesvízi mészkövek, gejzír termékek és a négy tóból összemosott Balaton jelenleg is értékes természeti adottságai a területnek. Ezek megbecsülése, megfelelő védelme és hasznosítása, illetve kihasználása mindnyájunk rendkívül fontos érdeke és feladata! Pávai Vajna Ferenc és a hipogén barlangképződés, a budai barlangokra vonatkozó új modellek a hidrogeológiai kutatások tükrében DR. ERŐSS ANITA - MÁDLNÉ DR. SZŐNYI JUDIT ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Altalános és Alkalmazott Földtani Tanszék 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1/c Bevezetés A kontinentális karsztrendszerek két alapvető típusát, az epigén és a hipogén karsztokat, újabban a felszín alatti áramlási rendszerek keretében különítik el (Klimchouk, 2007; Goldscheider et al., 2010). Ez alapján az epigén karszt rendszerek lokális áramlási pályák mentén, vagy intermedier és regionális áramlási pályák beszivárgási zónáinál alakulnak ki. A hipogén karsztok intermedier és regionális áramlási rendszerek megcsapolódási zónáira jellemzőek (/. ábra). Az epigén rendszerek esetében a csapadékvízből és a talajból származó szén-dioxid oldó hatása a legfontosabb karsztosodási folyamat. Ezzel szemben a hipogén rendszerek kialakításában több folyamat is szerepet játszhat (Klimchouk, 2007), hiszen a regionális megcsapolódási területekhez számos a karsztosodást kiváltó hatás köthető (Tóth, 1999). A karsztrendszerek és a barlangok kialakulására vonatkozó előbb említett két alapvető kategóriát már Pávai Vajna (1930) is felismerte. A Hidrológiai Közlönyben megjelent, „A forró oldatok, gőzök és gázok szerepe 1. ábra. Epigén (EKS) és hipogén (HKS) karsztrendszerek a felszín alatti áramlási rendszerekben (Tóth (1999) és Klimchouk (2007) után módosítva) peremi jtánpótlódás peremi . . ... r .. utánpótlódás lokal is/intermedier 85