Hidrológiai tájékoztató, 2011

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Kecskeméti Tibor: Emlékezés Chyzer Kornél balneológiai munkásságra születése 175. évfordulóján

Emlékezés Chyzer Kornél balneológiai munkásságára születése 175. évfordulóján A magyar balneológia kiválósága 1836ban született Bártfán. Alsó- és középfokú tanulmányait Bártfán, Kassán és Temesvárott végezte. Majd orvosi diplomát szerzett Pesten, természetrajz tanári diplomát Bécsben. 1860-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Állattára segédőre, egyidejűleg a Belvárosi Főreáliskola tanára. Kiemelkedő állattani kutatásai nyomán 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja. Ezután megpályázza a Budapesti Egyetem állattani professzorságát, de Margó Tivadarral szemben alulmarad. A sikertelen pályázat után szülővárosában Bártfán városi és fürdőorvos (1861-1869), majd meghivást kap Zemplén vármegye tisztiorvosi állására. Itt fejti ki 1869 és 1892 között nagy fontosságú közegészségügy-szervezői munkáját, mely nyomán országos szaktekintéllyé válik. 1892-ben kinevezik a Belügyminisztérium Egészségügyi Osztálya vezetőjévé, ahol 1909-ben bekövetkezett haláláig szervezte és szolgálta a magyar közegészségügyet. Az életút e lexikonszerű összefoglalása rendkívül változatos és gazdag tudományos tevékenységet takar. Orvos, botanikus, zoológus (az alsóbbrendű rákok Európaszerte híres kutatója, az akadémiai tagságot is ezért kapta), járványügyi és közegészségügyi szakember, balneológus, jogalkotó, tudománytörténész, utazó, szaktudományai kiváló népszerűsítője. Itt most elsősorban „gyógyorvoslástani", balneológiai munkásságával foglalkozunk. Bártfai működési idején kezdte kutatni megyéje, majd Magyarország ásvány- és gyógyvizeit. Ennek során mintegy 60 település közel másfélszáz ásvány- és gyógyvízét, valamint az ehhez kapcsolódó fiirdőügyét vizsgálta. A felhalmozódott tudásanyagot több kitűnő tanulmányban jelentette meg magyar, német és francia nyelven. Egymás után jelentek meg egy-egy régió ásvány- és gyógyvizeiről szóló dolgozatai (Sáros vármegye ásványvizei, 1863; Az erdőbényei fürdő ismertetése, 1877; A szobránczi fiirdő ásványvizei, 1880; Zemplén vármegye ásványvizei, 1880), majd megíija összefoglaló munkáit. Közülük kiemelkedik a Magyarország gyógyvizeiről, azok értékéről és értékesítéséről (1882), a Magyarország gyógyhelyei és ásványvizei (1885), valamint a Magyar fiirdőkről (1886) c. monografikus jellegű mű. De nem lehet említetlenül hagyni a Bártfa-fiirdő emlékkönyv című munkát (1889, 1895), melyet Divald Kornél dokumentum-értékű fotói és Miskovszky Viktor művészi rajzai díszítenek. Helyünk csak a két legjelentősebb mű bővebb ismertetésére van. Az egyik a Magyarország gyógyhelyei és ásványvizei cimű, melyben 8 fő osztályba sorolja az ásványvizeket: tiszta héwizek, egyszerű savanyúvizek, „égvényes" (alkáli-hidrogén-karbonátos) vizek, keserűvizek, konyhasós, vasas, kénes és földes vagy mésztartalmú (kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos) vizek. E besorolás már jelentősen megközelíti a korszerű, ma is használatos osztályozást. Foglalkozik a láp- és iszapfürdőkkel, a gázfürdőkkel, a fenyőlevél fürdőkkel, a hidegvíz-gyógyintézetekkel, a tavi fürdőkkel, a savó- és tejgyógymódot, a szőlőgyógymódot kínáló helyekkel, valamint a klimatikus gyógyhelyekkel. Az ezekbe besorolt 190 ásványvízforrást és gyógyhelyet betűrendben tárgyalva részletesen is ismerteti. Mindegyiknél megadja az objektum földrajzi helyét (vármegye, tengerszint feletti magasság), megközelíthetőségét (vasút, közút), elérhetőségét (posta, távírda), a vizek kémiai összetételét, vegyelemzője nevét, gyógyhatását, a szolgáltatásokat (épületek, szállás, medence- és kádfürdő, szobák száma, fürdőorvos stb.). Lényegében e munka volt az első, melyből az akkori Magyarország valamennyi ásvány- és gyógyvízéről, valamint gyógyhelyéről a legteljesebb és legrészletesebb ismertetést kapjuk. E munka értékét nagyban növeli az, hogy csatlakozott hozzá egy 1886-ban kiadott 1:1 144 000 méretarányú térkép, mely Magyarország gyógyhelyeit és ásványforrásait ábrázolja. Ezt Chyzer Kornél adatai felhasználásával és útmutatása nyomán Homolka József szerkesztette s rajzolta meg. A rendkívül informatív térkép kartográfiai ritkaság, értékét jól jelzi, hogy egy, a napokban interneten megjelent könyvaukciós katalógus szerint kikiáltási ára 12 000 Forint. Másik nagyszerű műve a Magyar fürdőkről c. tanulmány, mely eredetileg egy, a Kárpát-medence-i fürdőket bemutató előadásának írásos változata. A szakszerű, ugyanakkor olvasmányos, nagyon sok helyszíni megfigyelést és érdekességet közlő mű Herkulesfürdőtől, a magyar fürdők királyától (Chyzer megfogalmazása!) kiindulva (kár, hogy ez most nagyon messze van akkori fénykorától!) az erdélyi, az Északkeleti-Kárpátok-i, a felvidéki, a szlavóniai fürdők sokaságán át (mintegy 80 fürdőhelyet érint) jut el a Sopron környéki gyógyfürdőkig. Ennek során nemcsak élményszerű leírást kapunk az egyes fürdőhelyekről, az ott folyó, a kor színvonalán álló gyógykezelésekről, élénk fürdőéletéről, hanem számos javaslatot is olvashatunk az egyes fürdők jobb kihasználására, fejlesztésére. Több szép kép (közte Herkulesfürdő, Bártfa, Ó- és ÚjTátrafüred, Csorba-tó, Trencsén-Teplicz fürdőobjektumairól) hozza közelebb az olvasóhoz a fürdők korszerű létesítményeit, nem egynél csodálatos természeti környezetét. A sokféle tudományos tevékenységet folytató, s minden téren maradandót alkotó Chyzer munkásságának itt csak egy kis részét, a balneológiait (azt is csak röviden) érintettük. Bár egyéb tevékenysége ismertetésére már több kutató vállalkozott, közüle több szakágat jól fel is dolgoztak, úgy tűnik még mindig vannak életművének olyan részletei, melyek további kutatásokat igényelnek. A sátoraljaújhelyi Kazinczy Levéltár tájékoztatása szerint még hatalmas CA^zer-forrásanyag áll a kutatók rendelkezésére. Dr. Kecskeméti Tibor 4