Hidrológiai tájékoztató, 2011

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Bíró Péter: Emlékezés dr. Hankó Bélára születése 125. évfordulóján

Emlékezés dr. Hankó Bélára születése 125. évfordulóján A budapesti egyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1910ben a Tudományegyetem állattani tanszékének tanársegédjévé nevezték ki. Első tudományos dolgozatai (Állattani Közlemények, 1909.) a madarak boncés élettani kérdéseivel foglalkoznak, 1910-től kezdve főként hidrobiológiái tárgyú tanulmányokat tett közzé, egyidejűleg azonban elsőként Magyarországon, a gerinctelen állatok regenerációs képességeivel kapcsolatos kutatásokat végzett. 1911-ben a helgolandi, 1912ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson főként regenerációs kutatásokkal foglalkozott. 1914-1918 közt részt vett az I. világháborúban. Hazatérése után 1918-ban középiskolai tanári minőségben a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárához osztották be szolgálattételre, négy év múlva, 1922-ben ugyanott múzeumi őrré minősítették át. Múzeumi munkája az állattár ichthyológiai anyagának feldolgozása volt, egyidejűleg tanulmányaiban a halgazdaság gyakorlati kérdéseivel is foglalkozott. 1924-ben megjelent munkája: Tógazdasági tanácsadó pontyos tógazdaságok részére. 1925-ben a közgazdasági egyetemen a halgazdaságtan magántanára és a Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi balatoni biológiai állomásának vezetője, 1927-ben a Tihanyi Biológiai Intézet első igazgatója lett. Egyaránt foglalkozott a vízi szervezetek biológiájával és általános élettani kérdésekkel így az 1927-ben közzétett A megújhodás című munkájában. Elvesztett testrészek visszaszerzése, idegen testrészek átültetése című könyvében is részletesen foglalkozott a regenerációval kapcsolatos ismeretekkel. Két év után kénytelen volt igazgatói állásából távozni. 1929-től a debreceni egyetemen az állattan ny. rk., 1933-tól ny. r. tanára, 1940-44-ben a kolozsvári egyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának vezetője, 1945-től nyugdíjazásáig (1950) újból a debreceni egyetem tanára. Mint debreceni egyetemi tanár- a tanításon kívül minden erejét a hazai háziállatok történetének kutatására szentelte. Akárcsak a regenerációs fiziológia területén, ebben az újonnan választott témakörben is úttörő munkát végzett. A hajdani Alföld ősi állatvilága című munkáját (megjelenésének éve bizonytalan: 1931 vagy 1933) követték: A magyar szarvasmarha egykori gazdasági jelentősége (1935), Ősi magyar háziállataink (1940), Ősi magyar kutyák (1940), Az ősmagyar fekete juhnyáj (1941). Utolsó nagyobb megjelent munkája A magyar háziállatok története ősidőktől máig (1954). E Hankó Béla (Poprád, 1886. júl. 5. Toronto, 1959. nov. 16.): zoológus, a biológiai tudományok doktora (1952). témában írott nagyszabású összefoglalása kéziratban maradt. Nyugdíjazása után egy ideig a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa volt, majd 1957-ben kivándorolt Kanadába, ahol Torontóban 1959. november 16.-án halt meg. Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia (főleg a balatoni), az ichthyológia és az állatrendszertan területét ölelte fel. Foglalkozott a magyar háziállatok eredetével és történetével is. - Főbb munkái: Tógazdasági tanácsadó pontyos tógazdaságok részére (1924); A megújhodás (1927); A hal és a halgazdaság (1928); A gerincesek általános jellemzése és a halak (Pécs - Bp., 1928); Magyarország halainak eredete és elterjedése (1931). Nevéhez fűződik a kisázsiai, elsősorban a török halfauna feltárásának a kezdete is. Capoeta angorae Hankó, 1925 (török márna) Hemigrammocapoeta kemali Hankó, 1924 (kisázsiai ponty) Seminemacheilus lendlii Hankó, 1924 (anatóliai csík) Cobitis turcica Hankó, 1924 (Atatürk kövicsíkja Atatürk beceneve volt a turcica) Cobitis simplicispina Hankó, 1924 (anatóliai kövicsík) Pseudophoxinus anatolicus Hanko, 1924 (anatóliai cselle) [Fische aus Klein-Asien. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici v. 21: 137-158, Pl. 3. 1925.] Nemcsak nagyszámú tudományos és ismeretterjesztő értekezést írt, hanem igen sok gyakorlati irányú közleményt is, például összeállította 25 év halászati irodalmát is. Az 1931-ben megjelent „Magyarország halainak eredete és elterjedése" című munkáját a hidrobiológiaállatföldrajz szempontjából az egyik legkiemelkedőbb, korát megelőző, modern szemléletű közleménynek tartjuk. A halfauna kutatására a Halászati Egyesület Répássy Miklós kezdeményezésére halrajzi bizottságot alakított, amelynek munkáját nagyban megkönnyítette Linger Emil kitűnő „Magyar Édesvízi Halhatározó"-ja (1919). IRODALOM Dudich Endre: A tisztikar tagjainak életrajzi adatai (Állattani Közi. 1942); Nagy Barnabás: H. B. (Állattani Közi. 1963.) Bíró Péter akadémikus MTA BLKI Tihany, az MHT Limnológiai Szakosztály elnöke 5