Hidrológiai tájékoztató, 2011

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Kocsis Tamás: A Boroszló-kerti Holt-Tisza cönológiai felmérése

A Boroszló-kerti Holt-Tisza cönológiai felmérése* KOCSIS TAMÁS Dolgozatomban a Boroszló-kerti-Holt-Tiszán végzett cönológiai felméréseim és egy makrofita minősítési módszertan tesztelésének eredményeit mutattam be. Bevezetés, célok Fő célom az EU Víz Keretirányelv előírásainak végrehajtását biztosító ökológiai állapotértékeléshez kidolgozott új, EQR alapú Integrált Makrofita Minősítési Index (IMMI) meghatározása és a módszertan tesztelése volt. A magasabbrendű növényzet állományai jól jelzik a különböző élőhelyeket, a vízi növények jó bioindikátorok így használhatók az ökológiai vízminősítésben is. Vizsgálataim és a módszertan kipróbálása alapokat adhatnak a hasonló víztestek ökológiai állapotának minősítéséhez a makrofita növényzet alapján. A módszer validálását segíti, hogy az ECOSURV projekt keretében végzett vizsgálatok eredményei alapján a bentikus kovaalgák és a fitoplankton minősítés szerint kiváló ökológiai állapotú, referencia értékű volt a víztest. Anyag és módszerek A vizsgált terület A Boroszló-kerti-Holt-Tisza (Gulács) országos védelem alatt álló „szentély" jellegű holtmeder, amely az ökológiai vízminősítés módszertani bemutató minta területe volt. Az akkori állapotfelmérés eredményei igazolták, hogy a Boroszló-kerti-Holt-Tisza természetközeli állapotú. A makrofita terepi felmérés során alkalmazott módszerek A felméréseket 2008-ban, a vegetációs periódusban 3 alkalommal végeztem. 8 mintaterületet jelöltem ki, ezeken belül pedig 3-6 felvételi négyzetet. A növényfajok azonosításával egyidejűleg elvégeztem az egyedszám (abundancia) és borítás (dominancia) együttes értékeléséből becsült A-D értékek meghatározását is, a módosított Braun-Blanquet skála alapján. A helyszínen feljegyeztem a mintavételi helyek (qudrátok) összborítását (B %), a zonációra és mozaikosságra jellemző adatokat, valamint mértem a vízhőmérsékletet, vízmélységet és átlátszóságot (Secchi) is. Az Integrált Makrofita Minősítési Index meghatározásának módszere A helyszínen meghatározott jellemzőkből a következő referenciajellemzőket képezzük: Zonáció-index (Zi): egy adott víztér zonáció szerkezetének egyezősége a referencia-állapottal. Természetességi index (Ti): adott víztest A-D értékkel súlyozott fajlistájában a természetes állapotokra utaló lágyszárú fajok és a degradációra, antropogén hatásra utaló fajok aránya. Nedvességigény-index (Wi): a víztest lágyszárú növényzetének megoszlása a nedvességigény alapján, a valódi vízi-, mocsári- mocsárréti növény, illetve a szárazföld irányába mutató üde- és szárazabb termőhelyeket jelző növényzet között. Növényfedettségi-index (Fi): A vízfelület növényfedettsége (F % alacsony vízállásnál) aktuális értékének (FNa %) eltérését vizsgálja a becsült referencia állapothoz képest. A biológiai minőségi elemek alapján végzett minősítések összehasonlíthatóságára az ökológiai minőségi arány (EQR - Environmental Quality Ratio) meghatározása ad lehetőséget, amely megmutatja hogy egy víztesten az egyes biológiai minőségi elemek szerinti minőség mennyire tér el az ugyanerre a víztestre megállapított referencia állapottól. Ezt az arányt az 1 (kiváló) és 0 (rossz) közötti értéktartományban kell meghatározni. Az EQR alapú minősítésre a makrofita esetében az Integrált Makrofita Minősítési Indexet (IMMI) - használtam, amelyben a fenti referencia-jellemzők szakértői becslés alapján történt súlyozással együttesen határozzák meg az IMMI EQR értéket. A referencia jellemzők értékeinek számításához és az EQR alapú minősítéshez a vizsgált víztestet tipizálni kell. A számításokhoz a holtmedret sajátosságai alapján a tótipológia 9. típusába soroltam be. Eredmények A holtmeder vegetációjának jellemzői A holtmederre változatos, szubmerz és emerz fajokban gazdag hínárnövényzet volt jellemző, a határozott zonáció mellett több területen a növény állományok mozaikos elrendeződésével. Nyáron egyes szakaszokon 100 %-os volt a meder benőttsége. A hínár társulások közül a Ceratophylletum demersi (Hild 1956) a Ceratophyllo-Nymphaeetum albae (V. Kárpáti 1963, Borhidi 2001), és a Trapetum natantis (V. Kárpáti 1963) volt a legjellemzőbb. A mocsári növényzetben a Typhetum angustifoliae (Soó 1927, Pignatti 1953), a Glycerietum maximae (Hueck 1931) Schoenoplectetum lacustris(Chouard 1924) és a Sparganietum erecti (Roll 1938) társulások állományai a fordultak elő. A vízparton is és a hullámtér egyes részein tölgy-kőris-szil és fűz-nyár ligeterdő maradványok voltak. A felmérés során társulás-idegen, degradációra utaló fajokat is azonosítottam (Robinia pseudo-acacia, cseijeszintben Amorpha fruticosa, Sambucus nigra, Rubus caesius). Az aljnövényzet az elöntések miatt nagyon szegényes volt. A hullámtéren folytatott emberi tevékenységek kedvezőtlen hatása a zavarást tűrő fajok, gyomok és tájidegen elemek terjedését eredményezi. * A 2010. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton alapképzés kategóriában könyvjutalmat nyert diplomamunka kivonata. 20