Hidrológiai tájékoztató, 2011

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Bezdán Mária: A Tisza kisvizei és a talajvíz kapcsolata

között eltelő idő. A Törökbecsei duzzasztómű ugyanis azzal, hogy magasabb vízállást biztosít a Tiszában érezhetően egészen Tiszaugig, lecsökkenti a folyó talajvíz elszállító képességét is. A földrajzi adottságából adódóan a Hármas-Körös is duzzasztott állapotba kerül a Tisza révén. A visszaduzzasztás a Békésszentandrási duzzasztómű szelvényéig is felhat. így a Hármas-Körös felülről érkező vízhozamából csak minimális mennyiséget kell tovább engedni. Ez pedig kedvezően hat a folyó felső szakaszaira, és mellékágaira, többek között a HortobágyBerettyó főcsatornára is. A talajvíz szintje ennek következtében, illetve hatására nem süllyed már le olyan nagymértékben, mint ahogy azt tette a duzzasztómű megépítése előtt (3. ábra és 4. ábra). Megállapítások Megállapíthatjuk tehát, hogy a kisvizek lesüllyedésének a legfőbb oka a Tisza Martfű és Mindszent közötti szakaszán a szabályozás hatására bekövetkező gyorsabb vízlevezetés miatt kialakuló vízhiány volt, amit a Hármas-Körös a Hortobágy-Berettyó „mellékágával" generált. Mivel a talajvíz káros mértékű lesüllyedése sok esetben az őszi hónapokról előbbre tolódott, egyre gyakrabban növelte az aszály mértékét a már tavasszal megkezdődő kisvizes időszak (Pálfai 2010). Az öntözőrendszerek kiépítése (a duzzasztóművek, az öntöző főcsatornák, és a mellékágai) igen fontos szerepet töltöttek be a folyamat megállításában és visszafordításában. Szerencsére a Tiszántúl mélyen fekvő terület, így ott már jelentősnek mondható a vízmegtartó hatás, ellentétben a magasabban fekvő Duna-Tisza-közi hátsággal, ahol ráadásul a homoktalajok miatt még nehezebb helyzettel állunk szemben (Pálfai 2005). Magyarország Nemzeti Atlasza (1989) szerint az éghajlati vízhiány a Tisza-völgy Szolnok és a déli országhatár közötti szakaszán a legnagyobb, ami a terület egyedi földtani és éghajlati sajátosságából adódik. 367 Csárdaszállás —342 Tiszaföldvár —— 337 Cibakháza • • • • 290 Tiírkrve <==288 Kenderes • • • • 285 Mezőtúr 283 Fegyvernek 281 Kuncsorba ----236 Nádudvar — — 234 Püspökladány •»228K.ircag 224 Karcag 214 Kunmadaras « « 213 Kenderes — -212 Kunhegyes — 207 Fegyvernek 206 Tiszagyenda S- V A vizsgált idősük, év lM9/441>JS4/6«l'J76/80 l'J'JO A vizsgált időszak, év • ••346 Öcsöd '357Szarvas 360 Kondoros 363 Huiiya — —3^2 Szentes — 394 Szentes • • • • 402Cserebökrny — — 4fl(.SziSkkiit;is —— 410 Gádoros 3. ábra. A talajvíz kisvízi szintjeinek alakulása a jelölt időszakokban, években a Tisza bal parti vízgyűjtő területén a Hortobágy-Berettyó hatáskörzetében 4. ábra. A talajvíz kisvízi szintjeinek alakulása a jelölt időszakokban, években a Tisza bal parti vízgyűjtőjén a Hármas-Köröstől délre Szentesig fekvő területen A vízhiányt megoldani csakis a területen megtartott vízből lehet. Nem mindegy, hogy a talaj hatalmas potenciális talajncdvesség-tározótere hogy töltődik fel és milyen mértékben telítődik (Várallyay 2007). Ha hagyjuk, hogy a folyókon érkező vizek csak átfolyjanak az országon, a csapadékszegény időszakokban nem lesz miből gazdálkodnunk. IRODALOM: Babos Z.-Mayer L. 1939: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. Vízügyi Közi. 1-2. fíizet CholnokyJ. 1911: Az Alföld természetrajza. Budapest Csatári B. et al. 2001: A Tisza-vidék problémái és fejlesztési lehetőségei. Fejlesztési program, Kecskemét Dóra T. 1996: Folyami vízlépcsők környezeti hatásai a Kiskörei vízlépcső 18 éves üzemi tapasztalatai alapján. Hidrológiai Közlöny, 2. sz. pp. 73-83. Dunka S. 2002: A Hortobágy-Berettyó Belvizeket Szabályozó Társulat. Hidrológiai Közlöny, 6. sz. p. 358. Dunka S.-Fejér L.-Vágás I. 1996: A verítékes honfoglalás. A Tisza szabályozás története. Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény. Budapest Giesecke, J.-Mosonyi E. 2005: Wasserkraftanlagen. Planung, Bau und Betrieb. Springer - Verlag Berlin Heidelberg. 830 p. Györffy I. 1922: Nagykunsági Krónika, Karcag Hubert L. 1929: A Tisza és mellékfolyóinak szabályozása. A magyar vízimunkálatok története 1867-1928. Budapest. (Klny. Technikai fejlődésünk története.) pp. 60-71. Iványi B. 1948: A Tisza kisvízi szabályozása. Vízügyi Közlemények, 2. szám pp. 131-159., 3. szám pp. 271-304. és 4. szám pp. 398^135. Kardos, I. 2001: 25 éve avatták fel a Tiszán a Novi Beéej/Törökbecse-i vízlépcsőt. Hidrológiai Közlöny, 3. szám. p. XVI. Kertai E. 1963: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők. Budapest Konecsny K. 2010: A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Berettyó folyón. Hidrológiai Közlöny, 4. szám. pp. 31-40. Lászlójfy, W. 1982: A Tisza. Akadémiai Kiadó, 610 p. Magyarország Nemzeti Atlasza 1989 Marton L. 2008: A hidrogeológia alapvető hidraulikai kérdései: a zárt és átszivárgó vízadó rendszerek hidraulikájának áttekintése. Hidrológiai Közlöny, 2. szám pp. 1-10. Marton L. 2010: Alföldi rétegvizek potenciometrikus szintjeinek változása, II. Hidrológiai Közlöny, 2. szám pp. 17-21. Mika J.-Ambzózy P.-Bartholy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T. 1995: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében. LXXVII. évf. 3. füzet, 261-283. Mosonyi E.-Pados I.-Ötvös P.: A vízlépcső és erőmű tervezési, építési és üzemelés, ökológiai és társadalmi előnyei, tapasztalatai 50 év tükrében. ÉKÖVIZIG értekezés, 2004. Pálfai I. 2005: Néhány szó a Duna-Tisza közi Homokhátság vízviszonyairól. Hidrológiai Közlöny, 4. szám p. 3. Pálfai I. 2010: Aszályos évek az Alföldön 1931-2010 között. A Nagyalföld Alapítvány Kötetei 7. pp. 87-96. RakonczaiJ. 2006: Klímaváltozás-Aridifikáció - Változó tájak. pp. 593—601. Rónai A. 1956: A magyar medencék talajvize, az országos talajvíz-térképező munka eredményei. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve. XLVI. Budapest. 101