Hidrológiai tájékoztató, 2010

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Szlávik Lajos: Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál

uházásáról sem, az Al-Duna-szabályozási munkákról. Az 1896-ban átadott Vaskapu-csatorna jelentős lépés volt a balkáni kereskedelem kibontakoztatásánakfolyamatában. Hosszan lehetne sorolni vízügyi igazgatási, szervezési, vízépítészeti alkotásai mellett szakirodalmi munkásságát is, de engedjék meg nekem, hogy némi szakmai elfogultsággal emlékezzek meg Kvassay Jenőről, a Vízügyi Közlemények megalapítójáról. Hazánk legrégebbi vízügyi szaklapját a magyar műszaki irodalom ápolása, a vízi munkálatok ismertetése és a velük kapcsolatos tudományos, gyakorlati-mérnöki, közgazdasági, illetőleg jogi kérdések megvilágítása céljából 1879-ben alapította Kvassay Jenő. Kvassay Jenő egy helyütt így írt a folyóirat szerepéről: "A végrehajtott, vagy végrehajtás előtt álló munkálataink ismertetése eszméket kelt, haladásra ösztönöz az egész vonalon. Rajtunk áll immár, hogy működésünk tágas mezejéről összegyűjtsük elméleti tudásunk és gyakorlati tapasztalataink megőrzésre, megörökítésre érdemes mozzanatait... Szakismereteinket kiegészíteni, bővíteni, és ezzel a nemzeti haladáshoz a magunk részéről is a szükséges mértékben hozzájárulni: ez legyen a Vízügyi Közlemények legfőbb törekvése. " A Vízügyi Közlemények 1879 óta kísérte végig és segítette Magyarország vízimérnökeinek munkáját, és lett továbbképzésük, valamint a műszaki fejlesztés következetes szolgálója. A szakfolyóirat megjelenését napjainkban pénzügyi gondok nehezítik. Bízunk azonban abban, hogy a kiadás financiális gondjai csak átmeneti nehézséget jelentenek és a szakma összefogásával újabb termékeny évtizedek elé nézhet a magyar vízügyi szolgálat legrégibb írásos szakmai fóruma. Amikor Kvassay Jenő nevét és munkásságát meg akarjuk örökíteni a hazai vízgazdálkodás történetének nagykönyvében, a jeles technikatörténész, Károlyi Zsigmond méltató szavait tudjuk csak megismételni: „Kvassay Jenőnek nincs ,,egyetlen " alkotása, neve a magyar vízimunkálatok történetének egész korszakát, egyik leggazdagabb fejezetét jelzi. Az 1879-1918-ig terjedő négy évtizednek nincs szinte egyetlen vízépítési eredménye, alkotása sem, melynek ne lett volna értelmi szerzője, szervezője, tervezője, vagy éppen létrehozója. " Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kvassay Jenő példája szűkebb családjában is hatott. Emlékezzünk e helyen a kiváló vízépítő mérnökre, a tervszerű vízgazdálkodás úttörőjére, Sajó Elemérre, életére és munkásságára. Kvassay Jenő utódai nehéz helyzetben vették át a stafétabotot. A trianoni békeszerződéssel megszűnt az ország addigi vízrajzi egysége. Magyarország - kiszolgáltatva szomszédai vízügyi politikájának - alvízi országgá lett. A vízügyi szolgálat lehetőségei még az alapfeladatok ellátására sem voltak elegendőek. Ilyen körülmények között évekig tartott, míg az ország újra magára talált. Sajó Elemér Orszentmiklóson született 1875. szeptember 8.-án. Édesapja neves természettudós, édesanyja Kvassay Ilona, Kvassay Jenő húga volt. Talán nem véletlen, hogy a szoros rokoni kötelék hatására Sajó Elemér a budapesti József Műegyetem elvégzését követően nagybátyja nyomdokaiba lépett és élethivatásszerűen a vízépítéssel kezdett foglalkozni. Friss diplomával a zsebében olyan jelentős vízi beruházás megvalósításában vett részt, mint a Ferenc-csatorna munkálatai, az Alsó-Bega csatornázása, emellett különféle zsilipek, duzzasztó művek építése, a soroksári Duna ág mederrendezése, a mai nevén Kvassay-zsilip megépítése. 1930-ban került a vízügyi szolgálat élére Sajó Elemér. Személyében a két világháború közötti korszak legkoncepciózusabb vízügyi mérnöke vette kezébe az irányítást (sajnos nem sokáig, miután 1934. szeptember 24.-én, alig 59 évesen távozott az élők sorából.). Elsősorban szakirodalmi és tervezési síkon készítette fel a mérnöki kart a jövő feladatainak ellátására. Megerősítette a vízügyi szolgálat - akkor már közel ötven esztendős - nagy múltú tudományos folyóiratát, a Vízügyi Közleményeket, s vaskos kötetek sorát jelentette meg az öntözésről, a szikes talajok megjavításáról, a halászatról stb. A Vízrajzi Intézeten belül külön tervező csoportot létesített, hogy a remélt fellendülés felkészülten érje a vízügyi szolgálatot, s az újabb vízimunkák tervei mielőbb az ország vezetésének rendelkezésére álljanak. Sajó elképzeléseit 1930-ban ,,Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában " címmel adta közre. Ha arra gondolunk, hogy az ország első vízgazdálkodási keretterve 1954-ben készült el, akkor bízvást mondhatjuk, hogy ahhoz Sajó készítette az alapvetést. Sajó Elemérnek az volt a meggyőződése, hogy minden hullámvölgyet felemelkedés követ, s töretlen optimizmussal dolgozott. Azóta is egymást érik a hullámvölgyek és a felemelkedések. Sajó Elemér optimizmusából gyűjtsünk erőt ahhoz, hogy utódaink már tartósan jobb körülmények között éljenek, tevékenykedjenek. Kvassay Jenőre és Sajó Elemérre emlékezve még egy gondolatra feltétlenül ki kell térnem. Milyen kapcsolat kötötte, fűzte e két neves vízimérnököt Orszentmiklóshoz? Bár Kvassay Budán született, családja Orszentmiklóson rendelkezett birtokkal és az itt töltött gyermekévek meghatározóak voltak számára, éppenúgy, mint az itt született és felnőtt Sajó Elemér számára is. Beleívódott személyiségükbe a fold, a vizek, tavak, rétek és patakok szeretete. Ez a fold és „ ez a falu nevelte, ez a falu temette el, falusi temetőbe, az akácos homokokra, családi sírkertjük virágos hantjai közé." Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Orszentmiklós és Vácbottyán (1970 óta - Orbottyán) az a festői nagyközség, ahol nem csak harangoznak, hanem öntik is a harangot. Ahol bőven mérte a természet a felszíni és felszín alatti vizeket, ahol patakok és tározók sokasága található. Ritkaság, hogy egy település két olyan kiemelkedő tudású és kimagasló érdemekkel rendelkező vízépítő mérnökkel is büszkélkedhessen, mint Kvassay Jenő és Sajó Elemér. Munkásságukat, emléküket itt Orbottyánban méltó módon őrzik a község lakói! Megtisztelő rám nézve, hogy e napon alkalmam van a mai mérnökgeneráció nevében fejet hajtani Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál! Dr. Szlávik Lajos 4