Hidrológiai tájékoztató, 2010

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Szlávik Lajos: Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál

Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál 2010. június 4.-én Őrbottyánban, az őrszentmiklósi temető Kvassay sírkertjében került sor a magyar vízügyi szolgálat két kimagasló vezetője, Kvassay Jenő és Sajó Elemér koszorúzási ünnepségére. Emlékbeszédet mondott dr. Szlávik Lajos, főiskolai tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság főtitkára, aki a Magyar Hidrológiai Társaság nevében dr. Vitális Györggyel együtt megkoszorúzta a nagy elődök sírját. Részt vett az ünnepségen Kvassay Sándor, Kvassay Jenő unokája és családja, így dédunokája és ükunokája is. A megemlékezésen közreműködtek az Őrbottyáni Kvassay Jenő Általános Iskola tanulói és a Kvassay Jenő nyugdíjas klub tagjai. A következőkben Szlávik Lajos emlékbeszédét adjuk közre. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Több mint két évtizedes hagyomány, hogy itt, az őrszentmiklósi temetőben minden év június első hetében koszorúzási ünnepséget szervez a helyi önkormányzat és az MHT Vízügyi Történeti Bizottsága. Kvassay Jenőben a korszerű vízügyi szolgálat megteremtőjét és több mint három évtizeden átívelő korszak vízügyi vezetőjét, unokaöccsében, Sajó Elemérben pedig a kiváló műtárgyépítő mérnököt, és az első vízügyi politika kidolgozóját tiszteljük. A mai megemlékezésnek külön is hangsúlyt ad az a rendkívüli árvízi helyzet, amellyel közel három hete szembenézünk: ezrek küzdenek az árral, alig ismert vízfolyások, települések nevét tanuljuk meg. Egy ilyen helyzetben különösen időszerű, hogy emlékezzünk elődeink tevékenységére és építsünk tapasztalataikra! Kvassay és Sajó munkásságából meríthetünk tapasztalatokat a ma problémáinak megoldásához is. Kvassay Jenő 1850. július 5.-én született Budán és 91 évvel ezelőtt, 1919. június 6.-án hunyt el Budapesten. A budapesti József Műegyetemen gépészmérnöki végzettséget szerzett Kvassay Jenőt minisztere, br. Kemény Gábor küldte hosszabb külföldi tanulmányútra, Németországba, Svájcba, Franciaországba és Olaszországba, s onnan hazatérve 1879-ben, alig 29 évesen kapott megbízást a kultúrmérnöki szolgálat megszervezésére. A földmívelésügyi tárcán belül a kultúrmérnöki tevékenység Kvassay vezetése alatt gyors fejlődésnek indult és a kultúrmérnöki szolgálat feladatkörét az elkövetkező években folyamatosan bővítették. Amíg 1885-ig főként a hozzájuk forduló birtokosokat látták el szaktanácsokkal és tervekkel, addig az 1885. évi XXIII. tv., az ún. „vízjogi törvény " közigazgatási feladatokkal is megbízta a kultúrmérnököket, mivel a földmívelésügyi minisztérium elé utalt ügyekben a kultúrmérnökök voltak a kijelölt hatósági szakértők. A kultúrmérnöki szolgálat „beemelése" az államigazgatási eljárás folyamatába lényegében a már korábban is létező folyammérnöki hivatalokkal való egyenjogúsítást jelentette. Az akkoriban a közmunka és közlekedésügyi minisztérium felügyelete alatt működő folyammérnöki hivatalok, az állami kezelés alá tartozó folyók (azaz a hajózható víziutak) közlekedési célú szabályozásáért, karbantartásáért feleltek. E tevékenységi körükben állandó kapcsolatot tartottak a folyómenti ármentesítéseket végrehajtó vízszabályozó társulatokkal, amelyeket a birtokosok saját földjeik védelme érdekében hoztak létre. A kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok tehát együttesen látták el az állami ellenőrzés feladatát az országban bármily címen folyó vízi munkálatok felett. A kétféle állami hivatal elkülönült tárcafelügyelete 1889-ben szűnt meg, ugyanis a tiszai vízimunkáknál érdekelt, s így az ügyekben tájékozott régi társulati vezető, Szapáry Gyula gróf csak azzal a feltétellel fogadta el miniszteri megbízatását, ha az ország vízügyei egységesen a földmívelésügyi tárcához kerülnek. Tisza Kálmán kormányfői jóváhagyása nem kisebb politikus, mint Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter alól húzta ki a közmunkák, azaz a folyók szabályozásának ügyét, s ezzel az ármentesítő és vízszabályozó társulatok feletti felügyeletet is. Mindezek után nem meglepő, hogy az állami vízügyi szolgálat hivatali megszervezésére Kvassay Jenő kapott megbízatást, s 1891-ben az ő vezetésével alakult meg az Országos Vízépítészeti Hivatal. Jóllehet a hazai kultúrmérnökség mindmáig legnagyobb hatású alakja Kvassay Jenő, munkásságának részletezése szétfeszítené e visszaemlékezés kereteit. Ezért csak röviden néhány gondolat! Személyében szerencsésen ötvöződött a három mérnöktípus: az elméleti kutató, a gyakorlati mérnök, és a koncepcióalkotó kiváló szervező. Pályafutásának elején az elméleti kérdések boncolgatása tette a szakkörök előtt ismertté nevét, míg az 1890es évektől egészen 1918-ig inkább az utóbbi képességeit csillogtatta. Vezetése alatt a kultúrmérnöki szolgálat egyre inkább a hazai vízgazdálkodás majd minden ágával foglalkozott, hiszen a talajjavítások (lecsapolások, belvízrendezések, öntözések) mellett fokozatosan hivatal feladatkörébe kerültek a halászati ügyek, a települési vízvezetéki és csatornázási ügyek, a nem hajózható vízfolyások rendezésének felügyelete, stb. Ahogy az már lenni szokott, a sikeresen működő szervezetre egyre több terhet rakott a kormányzat. Persze mindennek megvolt a logikája is, hiszen csak egységes szemlélettel lehetett a szerteágazó vízügyeket kezelni. Kvassay nevéhez fűződik a vízjogi törvény megalkotása, jóllehet nem ő volt a megszövegező, de mindvégig rajta tartotta a szemét, irányította a jogászok munkáját, s sokat tett a parlamenti elfogadás érdekében. Kvassay „ uralkodásának" idejére esik a Tisza árvízi szabályozásának befejezése, s az ő kezdeményezésére indult meg a folyó hajózhatóságának érdekében a kisvízi szabályozás. Nem feledkezhetünk meg a korszak egyik legnagyobb vízi ber3