Hidrológiai tájékoztató, 2010

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Horváth Adrienn: Tetővizek minősége és a szennyező anyagok csökkentésének lehetőségei

1. ábra. Tetővíz szervesanyag tartalma (x 2 megelőző száraz nap; *5 megelőző száraz nap; 0 8 megelőző száraz nap dekében, hogy a lefolyás során történő változásokat is vizsgálni tudjam. Az összes minta esetében megvizsgáltam a pH értéket, a vezetőképességet, a zavarosságot, a lebegő-, a száraz- és szervesanyag tartalmat (izzítási veszteségből), valamint a cink koncentrációt. A víz minőségének alakulása mellett, két telektípus SWMM modelljének segítségével, két különböző tetővíz tározási megoldás csatornahálózat-terhelési hatását is értékeltem. Eredmények A bitumenes felületről lefolyó vizek pH értéke minden esetben alacsonyabb volt, mint a csapadékvízé. A vízminták vezetőképesség, zavarosság, lebegő-, száraz- és szervesanyag tartalmának vizsgálata során azt figyeltem meg, hogy az első minta minden esetben és jelentős mértékben szennyezettebb volt, mint az azt követők. A jelenség valószínű oka az, hogy a csapadékesemény során a tető felülete folyamatosan tisztul, így a lefolyó víz szennyezettsége csökken. A mérések alátámasztják, hogy a tetővíz minőségét befolyásolja a megelőző száraz időszak hossza. Ez azzal magyarázható, hogy a minőség alakulásában egyaránt szerepet játszanak a száraz légköri kiülepedésből származó szennyeződések, valamint a hosszabb ideig tartó meleg időszak során meglágyuló (megolvadó) tetőfelület tetőanyagból nagyobb mértékű lesz (lehet) a kioldás. A tetővíz szervesanyag tartalma, feltehetően a bitumenes borítás miatt nagy, jelentős részben oldott állapotú volt (1. ábra). Egy esetben lehetőségem volt a vízminta PAH koncentrációjának vizsgálatára, melynek eredménye alapján is arra lehet következtetni, hogy a csapadékesemény során lefolyó víz a tető anyagából összetevőket old ki. Mivel az ereszcsatorna bádog lemezből készült, meghatároztam a tetővíz cink koncentrációját is. Ennél is megfigyelhető az első minta nagyobb szennyezettsége. A magasabb koncentráció - mint azt az általam végzett ereszcsatorna különböző ideig történő oldódási kísérlete is alátámasztja - a hosszabb kontaktidőnek tulajdonítható. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a csapadékesemény végén az ereszcsatornában maradó víz által kioldott cink mennyisége a víz elpárolgása után a csatorna felületén marad, és az, a következő csapadékesemény során könnyen újra oldatba kerül, ezzel is hozzájárulva az első minta magas koncentrációjához. Az SWMM modellben felépített két telektípus segítségével vizsgáltam a tetővíz két különböző tározási módjának hatásait a hálózat hidraulikai terhelésének csökkentésére. A vártnak megfelelően, abban az esetben, ha a tetővizet a kertre vezetik kisebb, mig ha egy előbb egy tárolótartályba vezetik, ahonnan alsó kivezetéssel elszivárogtatják nagyobb mértékű lefolyáscsökkenés érhető el a telkekről (2. ábra). A 2. ábra. Telekről lefolyó vízmennyiség (felsö-tározás nélkül, középső-kertre vezetés, alsó-tározóba vezetés) 25