Hidrológiai tájékoztató, 2010

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Csekő Géza: Dr. Oroszlány István professzorra emlékeztek halála 25. éves évfordulóján dr. Marjai Gyula, dr. Csekő Géza és dr. Pálfai Imre emlékezésével

Dr. Oroszlány István professzorra emlékeztek halála 25. éves évfordulóján 2009. szeptember 23.-án Vízgazdálkodási Tudományos napot rendezett az MTA Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottsága; a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottsága és a Magyar Hidrológiai Társaság. Az előadóülésről dr. Pálfai Imre a MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály volt elnöke a MHT Hírei 2009. november-december-i kiadványában a következők szerint adott tájékoztatást: „A meglepően sokakat vonzó előadóülést Ligetvári Ferenc levezető elnök nyitotta meg, külön üdvözölve Oroszlány István feleségét és jelenlévő más családtagjait, továbbá volt kartársait, munkatársait és az egykori tanítványokat. Bejelentette, hogy rövidesen megjelenik Oroszlány Istvánról írott könyve. A lényegében három részre tagolódó program a 88. életévében járó Budavári Kurt előadásával kezdődött, mely a magyarországi öntözésfejlesztés XX. századi történetéről szólt, különös tekintettel arra az időszakra, amikor a vízügyi főhatóságnál az előadó volt a magyar öntözési ügyek irányítója, és szoros kapcsolatban állt többek között Oroszlány Istvánnal is. A program második részében megemlékezések hangzottak el Oroszlány Istvánról A személyes hangvételű rövid előadások - Oroszlány István kiváló szakmai kvalitásának hangoztatása mellett - az ünnepelt nyitott, lenyűgöző, befogadó s egyben kisugárzó személyiségét emberi nagyságát méltatták. Kiss Ibolya a rizstermesztés hazai múltját és lehetséges jövőjét ecsetelte, Marjai Gyula A Oroszlány Istvánnzk a szarvasi Öntözési és RizsjK termesztési Kutató Intézetben végzett szervező 4B5L és kutató munkáját (pl. a felületi öntözési módszerek fejlesztését), Csekö Géza a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folytatott oktatási és tudományos tevékenységét (pl. a területi vízhasznosulási együtthatóra és a vízgazdálkodási tényezőre vonatkozó vizsgálatait) foglalta össze. Jómagam Oroszlány István nyugdíjas éveiben is töretlen szakmai aktivitását idéztem föl, kiemelve a belvíz-hidrológia terén elért eredményeit A megemlékezéseket Sági Károly hozzászólása egészítette ki. A program befejező részében Orlóczi István „kerettervek, a vízgazdálkodás korszakos mérlegei és irányjelzői" című nagy ívű előadását hallhattuk, amelyben kiemelt hangsúlyt kapott az a segítség, amellyel Oroszlány István a harmadik vízgazdálkodási keretterv elvi megalapozásához hozzájárult. A levezető elnök zárszavában - annak ellenére, hogy napjaink „megszorításai" az agrár felsőoktatást, s így Oroszlány István egykori tanszékét is érzékenyen érintik annak a reményének adott hangot, hogy Oroszlány István nyomdokain haladva előbbre tudjuk majd vinni a mezőgazdasági vízgazdálkodás ügyét. Az elhangzott megemlékezések közül álljon itt három, amelyek 1950-től haláláig (1984) idézik fel Oroszlány István kutatói és oktatói tevékenységét. Dr. Marjai Gyula: Oroszlány István kutatói tevékenysége Szarvason (1950-1958) Oroszlány István minden mérnöki munkáját a kutatói gondolkodásjellemezte. Kezdetben sok mérnöki munka megvalósításában vett részt, de mindig az vezérelte, hogy a leendő mű mindig jobb legyen elődjénél és mindig új műszaki jellemzőkkel rendelkezzen. A kezdeti alföldi mérnöki munkája után 1950-ben ténylegesen is mezőgazdasági vízgazdálkodási kutatások körében folytatta munkáját Szarvason. Ekkor került napirendre a kiskertészeti öntözések mellett a nagyobb műszaki egységben való öntözőberendezések igénye. Erre azonban semmi hazai tapasztalat nem volt, a hozzáférhető szakirodalom is viszonylag kevés és a gyakorlati élet által is igazolt műszaki eljárás, berendezéstípus adott köre, különösen amikor a nagyobb, üzemi méretű műszaki feladatok jelentkeztek. Látta és jellemének megfelelően nagyon gondos kutatási terveket dolgozott ki, melyek térben és időben széleskörű kutatómunka alapjait határozták meg. Ennek alapján olyan műszaki brigádokat működtetett az Alföld, a Duna-Tisza köze és a Dunántúl nagyobb gazdaságaiban, melyek az öntözés szakszerű végrehajtásának paramétereit dolgozták ki. Ez tehát felületi öntözés keretében a tábla műszaki berendezésére, a vízadagolás egyenletességének megoldására és a szükséges műszaki paraméterek kidolgozására irányultak. A munka során már kezdetben tudta, hogy fontos a víz megfelelő mennyiségének időben a szükséges helyre való vezetése. így került napirendre az öntözőtábla műszaki berendezésének kialakítása, amit természetesen csak gépesített megoldással lehetett elképzelni, így tehát különböző típusú csatornaépítő gépek fejlesztése, ehhez társult az öntözőtábla felszínalakítása, így nagyarányú tereprendezési kísérleteket is folytatott munkatársaival. Nagyon fontosnak tekintette a kialakult nagyméretű gazdaságokon belül a komplex vízgazdálkodást, vagyis a vízkészlettel való gazdálkodást, a csapadéktöbbletből származó belvíz kezelésének kérdését. Soha nem jellemezte a szakmai elfogultság, tudta, hogy a műszaki tevékenység mindig a termesztési célt szolgálta. Ezért nagyon gondosan tanulmányozta és feldolgozta más tudományterületek ismereteit, így a növénytermesztés, termesztéstechnika, talajtan, ökonómiai tudomány eredményeit. Mindig is kereste a kapcsolatokat és munkájába beépítette az így szerzett ismereteket. Az eredményeket a kiterjedt szakirodalmi tevékenységében, a tudományos fórumokon tartott előadok keretében, a termelőüzemekben való kivitelezésekben valósította meg. Sokszor nagy nehézségek támadtak a számos műszaki tervezés során, mert az üzemi feltételek, az állami intézkedések, és pénzügyi okok akadályozták az elgondolások helyes megvalósítását. Ekkor munkatársaival mindig gondos szakmai elemzéseket végzett. Nagyon sokszor 14