Hidrológiai tájékoztató, 2009

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: Dr. Mosonyi Emil 1944. évi tanulmánya a hegyvidéki víztározásról

felderítését, minélfogva az ilyen helyeken tervbe vett tározók hidrológiai méretezése céljából csak a javasolt eljárás áll a tervező rendelkezésére. Valószínűnek látszik, hogy az ismertetett összefüggések - kisebb módosításokkal, vagy azok nélkül - kiterjeszthetők más hegyvidéki területekre is, csupán a megadott tényezők meghatározása végett kell megfelelő mérés-sorozatokat elvégezni. Ez a tanulmány ugyan már akkor is déri célját, ha az itt ismertetett eljárásokat és leszűrt eredményeket a tervezői gyakorlat hasznosítani tudja, de valóban sikeresnek akkor lenne nevezhető, ha támpontul és ösztönzésül szolgálna az e tárgykörrel foglalkozó kartársaim számára a tárgyalt hidrológiai törvényszerűségeknek további részletesebb és még eredményesebb kutatására. Módszertani szempontból a tárgyalás menetének vezérfonalául a tározóból való vízkivételt, azaz a fogyasztást vettem, egyrészt azért, mert az ilyen módon való rendszerezés az egész kérdéskomplexust igen áttekinthetővé teszi, másrészt pedig ezzel is hangsúlyozni kívántam azt az alapvető szempontot, hogy a tározótérszükséglet tekintetében a fogyasztás viszonyai semmivel sem alárendeltebb tényezők, mint a természetes vízjárás jellege. Éppen ezért a leghatározottabban szembe kell fordulnunk azzal a szakkörökben elterjedt, sőt az irodalomban is felbukkanó pongyola szóhasználattal, amely általában kiegyenlítésnek nevezi a tározók működését. Már a részletes tárgyalás folyamán rámutattunk arra, hogy a tározó tulajdonképpen egy transzformátor, mely az érkező vízhozam jellegét, azaz a természetes vízjárást a fogyasztás sokszor még szélsőségesebb, tehát kevésbé kiegyenlített igényeinek megfelelően alakítja át; s a kiegyenlítés a tározó működésének csak egy különleges esete, amely leginkább a vízerő hasznosítás körében fordul elő. Végül téijünk vissza még néhány szóval a gazdaságossági számításokra. Tagadhatatlan, hogy a magángazdaságban a közvetlen gazdaságosság szigorú törvényei érvényesülnek, s azok döntik el egy mű megvalósíthatóságának kérdését. De egy egész nép, vagy több szomszédos nép életszínvonalának jelentékeny méretű emelésére alkalmas műszaki alkotások létesítésének a rentabilitás korántsem lehet alapja, mert - amint e tanulmány bevezetőjében részletesebben kifejtettük - a nagyszabású és közérdekű munkálatok közvetlen jövedelmezőségükön kívül nagy hatással vannak az érdekelt népek életének távolabbi jövőjére is. Ez a szempont lehetővé, sőt szükségessé teszi azt, hogy a nagyszabású vízi beruházások kérdését olyan magasabb, az érintett népek közös érdekeit figyelembe vevő erkölcsi magaslatról nézzük, amelynek horizontját nem a közvetlen jövedelmezőség, az egy emberöltő alatt elérhető haszon korlátolt szempontjai záiják le. Kárpátalja és Észak-Erdély tározási lehetőségei az eddigi számítások és részben becslések szerint, összesen mintegy 2 milliárd m

3 befogadóképességet képviselnek. Ebben az összegben a kárpátaljai nagyobb tározók együttes térfogata 780 millió m

3, a visóvölgyi tározó pedig 900 millió m

3 tározótérrel szerepel. Ha figyelmen kívül hagyjuk a tározókkal kapcsolatban létesülő vízerőművek, ipartelepek, bányaművek, öntözéses gazdálkodások stb. befektetési költségeit, és csak a tározók építési költségét vesszük tekintetbe, mégpedig átlagosan 15 pengőfillért a tározótérfogat egységére, a szóban forgó 2 milliárd m

3 tározótér létesítése 300 millió aranypengős beruházást kíván. Habár a fentiek értelmében pusztán a termelési önköltség alapján még nem dönthető el, hogy egy tározó megvalósításra javasolható-e vagy sem, mégsem mellőzhető a gazdaságossági számítás, mert viszonylagos jelentősége nem vonható kétségbe. Ugyanis még a rentabilitástól függetlenül megvalósítandó legfontosabb műveket is feltétlenül a gazdaságosság .sorrendjében kell megépíteni, azaz először a viszonylag kedvezőbbeket. A drágább lehetőségeket célszerű későbbre hagyni, amikor már egyrészt nagyobb a .vízszükséglet, másrészt a magasabb műszaki fejlettség következtében ezek is aránylag olcsóbbakká, sőt esetleg közvetlen értelemben is gazdaságossá válhatnak. A termelési önköltség ismerete azonban azért is nélkülözhetetlen, mert hasonló feltételek és természeti adottságok között végeredményben ez a fokmérője a műszaki fejlődésnek, a tervezés és építés korszerű haladásának. Ha a hazánkban végzett vízi-munkálatok történetén végigpillantunk, azt látjuk, hogy az eddig elmúlt időszakot főképen a vizek kártételei ellen való védekezés, a passzív vízgazdálkodás jellemzi, míg a közelmúltban megindult nagyszabású öntözési programm a vizek hasznosításának, az aktív vízgazdálkodásnak nemzetünk jövője számára rendkívüli perspektívájú korszakát nyitotta meg. A hajózás, a tutajozás, a vízerő-hasznosítás és az árvíz-visszatartás céljait is szolgáló hegyvidéki tározás egyik számottevő pillére lehetne e százados öntözési munkatervnek, amely a Kárpátok koszorúját szoros gazdasági és szellemi kapcsolatokkal ffizné Alföldünkhöz, és a nagyszabású közös vízgazdálkodás áldásos eredményei nyomán végképp létrehozná a Kárpát-medence népei között - a földrajzi adottságokból fakadó egymásrautaltság felismerése révén - az őszinte megbékélést, megértést és együttműködést. (A kézirat lezárásának kelte: 1944. dec. 20.) (A teljes tanulmányt közölte a Vízügyi Közlemények 1947- évi 4-, és 1948. évi 1. száma.) Az elgondolt, de végül meg nem épített Visó-völgyi tározó látképe a Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítésiés Vízgazdálkodási Tanszéke professzori szobájának falán ma is megtekinthető. 35