Hidrológiai tájékoztató, 2009

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Folyók, tavak és hévizek a 325 éve született Bél Mátyás Notitiáiban

6. ábra. A Fertőzug környéke Mikoviny Sámuel 1892-ben a Notitia V. kötetében közzétett Moson megyei térképén így Pozsony megye állandó forrásai: savanykásak és hévizesek, a rászorulóknak gyógyítók: fürdőhelyek a Duna vizében üdvösek: a Szentgyörgy-i forrás kénes; a Stom­fa-i lúgos; Bazin elhanyagolt; a csallóköziek szagosak. Túrócz megye hőfürdői amelyeket Stubna-iaknak mondanak. Savanyú források: Budiss, Dubova, Tótpró­na, Zorkóc, Jahodnik és Styavnicska területén vannak. Zólyom megyében a környék hőfürdője a besztercebá­nyaiak ahol voltak egykor, más fürdők a besztercebányai­ak mellett a Ribár-[Szliács-]iak: természetük az évenkénti csodálnivaló áradás; Vellis Dominorum vize, amely a va­sat megmarja; erről szólnak Tollius szavai: ércet az elmart vas helyébe rak le, legkitűnőbbet; házi kincs lesz belőle, rajta feliratok (vagy) róla versek szólnak (ti. epigrammák). Liptó megye édes forrásai: jóízűek és savanykásak, amellett üdvösek. ,JSuo plus sunt potae, plus situuntur aquae." („Őneki több iható, több vizek ott fakadók.") Csodálatraméltó vizek: a Szentiván-iak, Sztankován­iak drága források, vagy árusításra érdemesek, szem­gyulladást szüntetők, hűsítők. Pest, Pilis és Solt megyében elsősorban a budai for­rások híresek. Sehol sincs egészséges vizekben gazda­gabb hely, mint Buda környéke. Mert nemcsak meleg, hanem gyógyító hatású forrásai is vannak. Kiemelkedők a hőfürdők, a természetnek óriási jótétemé­nye, amit a budai vizekbe árasztott. Bemutatja a Szent Gel­lért fürdőt, korábban Sáros-Fürdőt, a Rudasfürdőt és a Csá­szárfürdőt, illetve azok forrásait. A hőfürdők régi épületeiről olvasd Wernher: Locus lavantiumát (mosakodók helye). Érdekes a Zichy szigetekkel szembeni [az egykori Fürdő] szigetről szóló leírása: „Itt meleg forrás buzog fel több ágból: fehérből majd­nem kék színűvé változik, s annyira forró, hogy meztelen lábbal nem lehet elviselni. Az a híre, hogy itt valamikor meleg fürdők voltak, és ennek hitelét növeli a tó és a für­dőmedencék világos nyomai. De honnan ez a meleg víz ennek az igen hideg vizű fo­lyónak e jelentéktelen szigetén? A budai fürdőktől ugyanis több mint 2000 lépésnyire esik és azoktól egy egész folyó­meder választja el. Vannak, akik azt mondják, hogy a Nyulak szigetének része. Az ugyanis alig 300 lépésnyire a Duna széles ágában délre ér véget, s a Császárnak nevezett budai termálfürdőkkel szemben van még egy kisebb sziget köztük, amely a városhoz tartozik." (Szabó B. 1977). Nógrád megye savanyúvíz forrásait többek között Poltár, Fülek, Kürtös, Szalatnya és Tiszovnik területén említi. Wernher tévedése: Sóshartyán-i sós forrás; hideg víz felbuzgásai. Bars megyéből a Szkleno-i, a Wichnye-i és a Nyitra­szeg-i gyógyforrásokat említi meg. Nyitra megyében különféle források: hidegek, ét­vágygerjesztők, kénesek találhatók. A tartomány hőfür­dői: Bajmóc, és amit ezek kínálnak, pazarló, az erről kö­zismertek a pöstyéniek és belicaiak. Hont megye hőfürdői: Gyögy [Gyügy], Szántó; forrá­sok: Gyögy, Felsőpalojta; a Selmec-i a vágatok méhé­ben: időszakos forrás a Szitnya hegyé; gyógyvizek a Ba­kabánya-iak, és Derzsenye-iek: golyvát keltő vizek. * * * Bél Mátyás már a Notitia I. kötetének megjelenése előtt a régi Magyarország négy részre elosztott könyve harmadik részében az új Magyarország természeti adottságai ismertetése során a folyók, tavak, források és a hévizek leírását a Notitiákban is közölt sorrendben az egész országra kiterjedően tárgyalja. A Notitiákban is többször hivatkozik Wernher György Magyaror­szág legcsodálatosabb vizeiről szóló közleményére (Wernher G. 1556). * * * Bél Mátyás Notitiáiban megelevenedik az a kereken 270 évre visszatekintő sokrétű és sokoldalú hatalmas is­meretanyag, amelyet bámulatos szorgalommal gyűjtött össze és a jelen kutatói is érdeklődéssel tanulmányoz­hatnak. Dr. Vitális György IRODALOM Bél Mátyás (1723): Hungáriáé Novae liber tertius physicus. In: Hungaria antiqua divisa in libros Qvatvor. 125-149. Mészáros Balázs (1992): Bél Mátyás. In: Magyarok a természettudo­mány és a technika történetében. Országos Műszaki Infornációs Központ és Könyvtár, Budapest. Mihály Ferenc (1985): Bél Mátyás: Moson vármegye. - Moson­Magyaróvári Helytörténeti Füzetek IV. Magyaróvár. Szabó Béla (1977): Bél Mátyás: Pest megyéről. - Pest megyei Múzeu­mi Füzetek X. Szentendre. (Szerk.: Ikvai Nándor) Szelestei N. László (2009): Bél Mátyás, a példa. - Evangélikus Élet, 74. évf. 12. sz. 9. old. (március 22.) Vitális György (1991): Az Északnyugati-Kárpátokat és környékét ábrá­zoló XVI-XVIII. századi térképek földtani és vízföldtani tanulsá­gai. Földrajzi Közlemények, 1—2. 11-23. Wernher György (1556): De admirandis Hungáriáé aquis hypomnema­tion. Basilej. 5

Next

/
Thumbnails
Contents