Hidrológiai tájékoztató, 2009
DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Rokob Krisztina: A balatoni kovamoszatok, mint a vízi környezet változásának indikátorai
egyes fajok abundanciája nem volt számottevő. A Iegtömegesebbek a kis méretű bentikus Fragilaria fajok (F. pinnata, F. construens) voltak, amelyek az összegyedszám mintegy 20%-át teszik ki. ATó-28-as jelű fúrásban a lebegő életmódot folytató kovaalgák két mélységben történő nagy elszaporodása észlelhető. Ezek (e fúrásban elsősorban az Aulacoseira granulata faj) relatív gyakorisága, 0,70 m-nél és 1,6 mnél a legnagyobb (50,1%). A plankton maximumainál a benton gyakorisága minimális. Az élőbevonatot alkotó fajok aránya az egész rétegsorban alacsony, kisebb növekedések figyelhetőek meg, amelyek a Cocconeis neodiminuta, illetve a Cocconeis neothumensis nagyobb előfordulási gyakoriságainak köszönhető (/. ábra). 1. ábra. A bentikus, a planktonikus és élőbevonatot alkotó kovamoszatok arányának változása az üledékmélységgel a Tó-28-as jelű fúrásban Az eredmények értékelése A fentiek alapján megállapítható, hogy a kovamoszatok első megjelenése a Tó-28-as fúrásban a boreális (Corylus) fázisban kb. 9000 évvel ezelőtt történt. A Siófoki-részmedence kovamoszatflórája diverz, fajgazdag. A fúrásban gyakran előforduló törött kovamoszat-vázak és rossz megtartási állapotuk a víz mozgatottságára, a víz alatti áramlásokra, elmosásokra utalnak. A Balaton vízmélység változásai A különböző életformájú kovamoszat-faj ok arányában beálló változásokból megállapítható, hogy a Siófokimedence történetének utóbbi 5000 évében két jelentősebb vízszintemelkedés történt 1,60 és 0,70 m-es üledékmélységnél; a szubatlantikus Fagus és a szubatlantikus Quercus vegetációs fázisokban (kb. 2400 és 600 évvel ezelőtt). A víz mélysége fokozatosan nőhetett 1,70 és 0,80 m-től, az e mélységből származó diatoma együttes maradványok alapján. A vízszint fokozatosan csökkenésének kezdetét az 1,40 m és 0,55 m mélységben előforduló fajok jelzik. A fúrás felső részén (0,00-0,05 m) és 2,00 m közelében a planktonikus kovamoszatok előfordulási gyakoriságának kisebb mértékű növekedése enyhébb vízmélység növekedésre utalnak, amit a palinológiai eredmények (nyíltvízi hínárok, Botryococcus braunii planktonikus alga elszaporodása) is megerősítenek. Ezen időszakokon kívül sekélyvízi környezet uralkodhatott, ami a bentikus életmódot folytató fajok számára kedvezett. Ekkor a fény nagymértékben lehatolhatott a meder aljáig, az üledékfelszínre. A Siófoki-részmedence egyes területein tapasztalt vízalatti elmosások miatt, a fúrások rétegsoraiban észlelt üledékhiányok is a sekélyvíz meglétét támasztják alá. A Tó-28-as fúrás üledékmagján elvégzett geokémiai vizsgálatok eredményeit (Tullner, 2002) összehasonlítva saját adataimmal jó korrelációt kaptam, miszerint a Ca/Mg arány növekedésével, a planktonikus kovamoszatok aránya is nőtt (2. ábra). Ez a következőképpen magyarázható: a mélyebb vízben az elszaporodott, nagy biomasszájú lebegő algák intenzív fotoszintésük során a C0 2-t a meszes vízben található oldott Ca(HC0 3) 2-ból vonták el, aminek eredményeként biogén mész vált ki. Emiatt megnövekedett az üledék Ca tartalma. Utóbbi jelenség másik oka lehet az, hogy a csapadékosabb klíma (azaz magasabb vízállás) esetén a tó vízgyűjtő területéről nagyobb mennyiségű, Ca-tartalmú üledék mosódott be a tóba. Alacsonyabb vízállásokkor a fitobentosz fotoszintézise nem olyan intenzitású, hogy annak hatása észrevehető mértékben megjelenjen az üledék Ca/Mg értékében. A medence életében bekövetkezett időszakosan jelentős planktonalga dominancia a tó régmúltjában nem lehetett a trofítás nagyfokú megemelkedésének következménye. A Balaton eutrofizálódása a múlt század hetvenes éveiben kezdődött a tó nyugati területein, elsősorban a Zala folyó megnövekedettt tápanyagterhelése következtében. Ezt alapvetően Zalaegerszeg városának nem kellően tisztított szennyvizei okozták. Hasonló mértékű foszforterhelés növekedés évezredekkel ezelőtt nem képzelhető el, ezért a plankton összetétel változás minden bizonnyal vízállásváltozást jelez. A Siófoki-medencében még a tó extrém eutróf állapotában, az 1980-as években sem nőtt meg a planktonikus algák tömege, ezért a mederfelszíni üledékben sem nőtt meg a részarányuk. A kovamoszatok és a Siófoki-medence vizének kémhatása A kovamoszatoknak az állóvizek pH-értékétől függő megoszlását még nem ismerjük eléggé. A lúgosabb vizeket kedvelők a Rhopalodia gibba, Epithemia és AnomoTó-28 Relatív gyakoriság % 0 20 40 60 80 100 bentosz plankton élőbevonat 19
