Hidrológiai tájékoztató, 2009

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Rokob Krisztina: A balatoni kovamoszatok, mint a vízi környezet változásának indikátorai

A balatoni kovamoszatok, mint a vízi környezet változásának indikátorai* ROKOB KRISZTINA Bevezetés A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) 1981-2000 között zajló, a Balaton átfogó földtani kutatását célzó program keretében 1981-1986 között összesen 33 db fúrást mélyítettek a Balatonon. A mederfúrások jelentős hányada a negyedidőszaki és annál idősebb, a tó aljzatát képző rétegeibe, 10-15 m mélységig hatoltak. A fúrások rétegsorain szedimentológiai, ásványtani, szerves és szervetlen geokémiai, továbbá izotóp-geokémiai és paleontológiái (palinológia, diatoma, Ostracoda, Mollusca) vizsgálatokat végeztek el. A kutatás során Hajós Márta volt az első, aki a Balaton üledékének diatoma flóráját tanulmányozta 17 fúrás rétegsorában. Kőváriné-Gulyás Erzsébet, Hajós Márta tanítványa a Tó-9,-11,-13,-15-16 fúrásokat, Buczkó Krisztina pedig a Tó-1 és Tó-25-ös fúrásokat tanulmányozta (Buczkó-Vörös-Cserny, 2005). A Siófoki-medencében mélyült Tó-28-as fúrásban Hajós Márta 84 taxont különített el, de részletes, statisztikai analízisre alkalmas adatsor mindeddig nem készült. Jelen közleményünkben a Siófoki-részmedencében lemélyített Tó-28 jelű mederfúrás üledékmintáiban található kovamoszatok mennyiségi és minőségi elemzésének eredményeiről számolunk be. A kovamoszatok környezetük változásainak érzékeny indikátorai és a Balaton negyedidőszaki üledékében szilícium-dioxid vázuknak köszönhetően viszonylag jól megőrződnek. Ezért a rétegekből feltárt maradványaik jól felhasználhatók az üledékgyűjtő ökológiájának, fácies változásainak és genetikájának jobb megismeréséhez. Az egyes fajok ökológiai igényei alapján a vegetáció változása a Balaton múltbeli környezeti viszonyainak, a vízminőségének (pH, sótartalom) rekonstruálására adott lehetőséget. A különböző életmódú (plankton, bentosz, élőbevonat) fajok arányának mélység szerinti megoszlásából a vízszintváltozások időbeli alakulását lehet megállapítani. A magas vízállások idején a planktonikus formák arányának emelkedése várható, hiszen mélyebb vízben a tófenékre kevesebb fény jut, ez általai az ott élő bentikus kovaalgák fotoszintézise gátolt. Módszer A Tó-28-as jelű mederfúrás a Siófoki-részmedence közepén mélyült 1989-ben. A felszeletelt üledékmag anyagából a kovamoszat-maradványokat a MÁFI-ban szokásos módszerrel vonták ki és készítettek preparátumokat (Hajós Márta nem publikált leírása alapján). A mikroszkópos vizsgálathoz Olympus BX51 fáziskontraszt- és differenciál- interferencia kontraszt (DIC) berendezéssel ellátott kutatómikroszkópot használtam. A mintákat először 40-szeres nagyítású objektívval néztem át, majd a részletes vizsgálathoz és a fotózáshoz 100-szoros nagyítású immerziós objektívet használtam. A munka első lépése a Tó-28-as fúrásminta kovamoszat-flórájának megismerése, a fotódokumentációval ellátott fajlista összeállítása volt. A fajlistához 0,00-3,36 m mélység között 32 mintát látótérről látótérre néztem végig, és minden egyes először előforduló új fajról fényképet készítettem a mikroszkóphoz kapcsolt digitális fényképezőgép segítségével. A határozást K. Krammer és H. Lange-Bertalot Süsswasserflora von Mitteleuropa 2. sorozatának Bacillariophyceae kötetei segítségével végeztem el (Krammer - Lange-Bertalot, 1986; 1988; 1991a; 1991b). A határozáshoz lemértem a kovahéjak hosszát, szélességét vagy átmérőjét, valamint meghatároztam a jellegzetes bélyegeket. A második lépés a kovamoszat fajok egyedei gyakoriságának meghatározása volt, ehhez 23 minta részletes vizsgálatát végeztem el, általában a fúrómag minden tizedik cm-ben 2,63 m-ig (e mélység alatt a minták már diatoma-meddők voltak). Minden mintában a minta szélétől haladva, látótérről-látótérre minden ép kovaalgasejtet feljegyeztem, addig, amíg ily módon 400 héjt meg nem határoztunk. Számoltam a fajok relatív gyakoriságát mélység függvényében. Csoportosítottam a fajokat az életmódjuk (plankton, bentosz, élőbevonat) szerint és meghatároztam azok arányát a mélység szerint. A magas vízállások idején a planktonikus formák arányának emelkedése várható, hiszen mélyebb vízben a tófenékre kevesebb fény jut, ezáltal az ott élő bentikus kovaalgák fotoszintézise gátolt. Eredmények Tó-28-as fúrás kovamoszatai A 22 nem meddő mintából összesen 127 taxont határoztam meg, ami 29 nemzetséget ölel fel. A legtöbb, 42 faj a 0,00-0,05 m-es és a 1,10-1,15 mes mélységből került elő, a legkevesebb, összesen 25 faj pedig az 1,60—1,65 m-es és 2,60-2,63 m-es mélységekből. A fajszám változását ábrázolva mélység szerint megállapítható, hogy egy-egy mintában átlagosan 33 kovamoszat faj fordult elő. A faj szám az üledékmélységgel tendenciózusan nem változott 2,05 m mélységig, bár a fajdiverzitás ingadozott a Siófoki-részmedence története során. A 32 vizsgált mintából 16 minta (2,76-3,36 m) kovamoszat meddő volt. Az üledékmag 2,60-2,63 m-es mintájában jelent meg először diatoma-maradvány. A 2,052,10 m-es minta meddő volt, nem tartalmazott kovamoszat-maradványt. A Fragilaria nemzetséghez tartozó fajok domináltak a mintákban. A Navicula nemzetség volt legfajgazdagabb, összesen 28 taxont különböztettem meg de az * A 2008. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton főiskolai kategóriában II

I. díjat nyert diplomamunka kivonata. 18