Hidrológiai tájékoztató, 2008

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Balaton faunája

I. táblázat. A taxonszám megoszlása a gerinctelen és gerinces fajok között, illetve a gerinctelenek életformája és tartózkodása szerint taxon száma %-os megoszlása Gerinctelen állatok 2973 95 Gerinces állatok 155 5 A gerinctelen állatok: Igazi vízifajok 1020 32 „Amphibikus" fajok 506 16 Parton élő, nedvesség kedvelő fajok 1355 42 Egyéb fajok (pl. gerincesek parazitái) 247 10 hogy mennyire sikerül legalább a jelenlegi állapotot fenntartani és a meglévő élőlényeket megóvni. A „Vízi növényzettel borított parti táj (litorális régió) állat taxonómiai kutatása a Balatonban" c. programot az Akadémiai Kutatási Alap finanszírozta 1989. szeptember és 1990. december között. Az Országos Tudományos Kutatási Alap ezeket a kutatásokat 1991 -1994 években is támogatta. A Balaton állatvilága, jelenlegi ismereteink szerint Mintegy másfél ezer tanulmány és jelentés alapján, a tavat körülvevő vasúti töltés - Badacsonytördemic és Balatonederics között a 7l-es számú, Keszthely és Badacsonyberény közötti a 7l-es és 7119-es számú közút, Balatonkenese és Siófok között a 70-es és 7l-es műutak által határolt földterületeket is figyelembe véve, az állatfajok taxonszáma 3128. A fajok döntő számát (95%) a gerinctelen fauna tagjai teszik ki (1. táblázat). A gerinctelen faunán belül, az ún. igazi víziállatok (= egész életük vízben zajlik le) 32 %-ban, míg az ún. amphibikusok (= a fejlődésük egy szakaszát töltik vízben) 16%-ban vesznek részt. A parton élő és vizes környezetet kedvelő fajok a taxonszám 42 %-át teszik ki. Az egyéb fajok (pl. gerinces paraziták) csak 10 %-ban részesednek a taxonszámon belül (1. táblázat). A tóra jellemző, ritka és veszélyeztetett fajok, ökológiai helyzetük A Balaton partvonala 235 km hosszú: 58 %-a természetes partvonal, 12 %-a kővel beszórt szakasz, a többi (30 %) burkolattal ellátott. A tó parti öve változatos élőhelyekből tevődik össze. Míg az északi partot elsősorban a jól fejlett nádasok (sajnos egyes helyeken a nádasok lepusztulása, csomósodása figyelhető meg!), addig a délit inkább a homokos partok jellemzik. Az utóbbi évtizedekben azonban a déli oldalon is terjedőben van a nád. Köves partok a Tihanyi-félsziget és az északi oldal egyes szakaszain találhatók. A parti öv szélessége igen különböző. A jól fejlett nádassal rendelkező helyeken 150 m is lehet, a köves partoknál leszűkülhet néhány méterre. Természetesen a hosszú partszakasznak csak egyes helyei voltak kutatva. Az elmúlt években a vizsgálatok a Kis-Balaton, a füredi Kerekedi-öböl, a tihanyi Kis-öböl, a Bozsai-öböl, a Szigligeti-öböl és az E-i oldal patakjai betorkolásának környékére estek. A gyűjtési módszerek igen különbözőek voltak, a fénycsapdáktól a legkülönbözőbb kotró és planktonhálóig bezárva. Protozoa (Egysejtűek) A taxon számuk 283. Számos fajuk a tóban talált példányok alapján került leírásra. A Siófoki-medencéből pl. Codonella lacustris Entz, Tintinnidium pusillum Entz jr. A Tihanyi félsziget parti zónájában él a Keronopsis pannonica Gellért, Hemicycliostyla lacustris Gellért, Tachysoma balatonica Gellért. Ugyancsak a Siófoki medencéből ismert az üledéklakó Difflugia balatonica Bereczky faj. A parti övben élő rákokra rátelepedve élnek egyes harangállat fajok, mint pl. Zoothamnium carinogammari Stiller, Entziella asellicol Stiller. Egysejtűekről lévén szó nem lehet tudni, hogy egyesek endemikus fajok, vagy sem. Előfordulásuk eddig főleg a Siófoki medence. Mivel a Balaton egyéb helyeit ebből a szempontból nem vizsgálták, tavi elterjedésük nem ismert. Porifera (Szivacsok) Taxonszámuk 6. Nevezetesen az Eunapius balatonensis (Arndt) endemikus faj. Eddig Balatonfüred, Tihany, Földvár kikötőiből mutatták ki. Az említett lelőhelyeken régen találták. Jelen pillanatban nem lehet tudni, hogy milyen a faj elterjedése. E szivacsnak az ad különleges jelentőséget, hogy Magyarország felszíni vizeiben ez az egyetlen gerinctelen endemikus állat. Cnidaria (Csalánozók) A tóban 4 taxon fordul elő, melyek kozmopoliták. Turbellaria (Örvényférgek) Taxonszám 13. A tóban nevezetes faj a Dendrocoelum hankói (Gelei), Európában csak Magyarországon található. A Balaton északi partja mentén gyűjtötték. Nem lehet tudni, hogy a faj endemikus-e, vagy sem. Feltétlenül kutatni kellene az előfordulását a tó különböző területein. Cestoda (Galandféreg) Taxonszáma 25. Két faját érdemes megemlíteni, az egyik Proteocephalus vermuae (Gmelin), a vágódurbincs parazitája, a másik a Ophiotaenia europaea Odening

a a vízi siklókban él (Natrix natrix L. és N. tesselata Laur.). 50