Hidrológiai tájékoztató, 2008

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Balaton faunája

Monogenea (közvetlen fejlődésű mételyek) Két faja ismert (Diplozoonparadoxum Nordmann, D. homoion Bychowsky et NagibinaJ, küsz és ponty parazita. Trematoda (közvetett fejlődésű mételyek) Taxonszámuk 43, gazdaállatai a halak, siklók, kisemlősők. Közülük kiemelhető az 1991 -ben a pézsmapocokban felfedezett Skrjabionoplagiorchis ondatrae Andrejko métely. Nemertini (Zsinórféreg) A Balatonban egyetlen faja (Prostoma graecense Böhmig) él, a kövek alatt, ritka előfordulású. Nematoda parasitica (Élősködő fonálféreg) A tóból 18 taxont mutattak ki. Említésre méltó faj az Anguillicola crassus Kuwahara, Niimi et Hagaki nevű faj, amely sügérfélékben, siklókban, kisemlősőkben és az angolnában élősködik. A balatoni angolna pusztulást is ez a faj okozta. Gastrotricha (Csillóshasúak) 18 fajt találtak az Aszófői öböl detrítuszában. Nevezetes faja az Ichthydium balatonicum Varga. Ezt az állatcsoportot jelenleg senki sem kutatja. Tavi előfordulásukról további információ hiányzik. Rotatoria (Kerekesférgek) Taxonszám 159. A planktonban 69, a parti övben 90 faj él. Nevezetesebb fajai a Collotheca balatonica Varga, Brachionus sessilis Varga, Lecane luna var. balatonica (Varga), Cephalodella eva var. balatonica Zsuga. A két első taxon balatoni példányok alapján került leírásra, a két utóbbi varietász lehetséges, hogy jellemző lesz a tóra. Nematomorpha (Húrférgek) Az egyetlen fajuk a Cordius aquaticus L. melynek közti gazdái a csíkbogarak. Acanthocephala (Buzogányfejű férgek) Taxonszám 3, halakban, madarakban élősködnek. Mollusca (Puhatestűek) Taxonszámuk 54. A csigák (Gastropoda) fajszáma 32, a kagylóké (Bivalvia) 22. Közülük egy csigafajt érdemes kiemelni: Potamopyrgus jenkinsi (E. A. Smidt). Ezt az állatot 1977-ben gradációszerűen elszaporodott a visszaszorulóban lévő Lithoglyphus naticoides Pfeiffer helyére. Jelenleg a számuk lecsökkent, az átvonuló, áttelelő bukórécék táplálkozása (kifalása) következtében. Fenyeget az Anodonta woodiana Lea (amúri kagyló) nagyobb mértékű elterjedése is a tóban. A két puhatestű tipikus példája az „invázió" jelenségnek. Annalida (Gyűrűs férgek) Taxonszámuk 70. A gyűrűs férgek faji megoszlásuk a 3 nagyobb csoport szerint a következő: Enchytraeida 19, Lumbricidae 21, Hirudinea 10 faj. A giliszták közül érdemes megemlíteni az amphibikus életmódot folytató Eiseniella balatonica Pop., melyet főként a tó D-i oldalán, vizenyős területeken gyűjtöttek. A piócák közül pedig a Betracobdelloides moogi Nesemann et Csányi kiemelendő. Ezt a tudományra nézve új fajt 1995-ben írták le a Kis-Balatonból. Tardigrada (Medveállatkák) Fajszámuk 26, közöttük Balatonra jellemző taxon nincs. Ritkaságuk miatt megemlíthető a Macrobiotus macronyx Duj. Myriopoda (Soklábúak) Az ismert fajszámuk 22. Tihany és Fonyód nádasaiból mutatták ki őket. Nevezetes fajuk a Julus terrestris balatonensis Sziráki. Opiliones (Kaszáspókok) Taxonszám 3. Sásos, nádas területeken élnek, eddig Balatonfenyves, Balatonberény, Fenékpuszta, Bozsaiöböl körzeteiből mutatták ki. Hydracarina (Víziatkák) Ismert fajszámuk 81. Közülük 4 Halacarina fajt szükséges megemlíteni, mivel Magyarországon csak a Balatonban élnek. A tó jól fejlett nádasaiból (Palóznak, Balatonudvari) ismertek: Porohalacarus alpinus brachypeltatus Viets, Limnohalacarus wackeri wackeri /Walt./ Porolohmanella violacea (Kramer). A tihanyi Kis-öböl parti kövei alól nemrégiben előkerült Caspihalacarus hyrcanus Viets. További kutatások kellenek ahhoz, hogy tavi elterjedésükről képet alkothassunk. Araneae (Pókok) Taxonszámuk 131. A fajokat a tó sásos-nádasos területéről gyűjtötték. Kiemelendők a Szigligeti-öbölben előforduló mediterrán fajok: Larinia lineata Lucas, Eucta isidis Sim., Mithion canestrini Sim. Malacostraca (Magasabbrendű rákok) Taxonszámuk 11. Ez az állatcsoport magában foglalja a Mysida, Isopoda, Amphipoda és Decapoda alrendeket, illetve rendeket. Közülük külön kiemelendő az ún. ponto-kaspikus fajok: Limnomysis benedeni Csern., Dikerogammarus haemobaphes Eichw., D. villosus Sow., Chelicorophium curvispinum (G.O.Sars). Szomorú negatív jelenség a Gammarus roeseli Gervais és az Astacus leptodactylus Eschsch. visszaszorulása/ kipusztulása. Az utóbbi faj eltűnéséért egyértelműen az angolna felelős. Nem régen egy kísérlet folyt az Astacus fluviatilis L. betelepítésére, pótolni a kipusztított A. leptodactylus fajt. Cladocera (Ágascsápú rákok) Taxonszám 57. Magyarországon csak itt él a Latona setifera (O.F.Müller). Eddig csak a Siófoki-medencében fordult elő. Valószínűleg az iszap felszínén felgyülemlett detrítusz mennyisége miatt, az utóbbi néhány évben már nem található meg a faj a tóban. Kutatásoknak kell eldönteni, hogy kipusztult-e, vagy csak a populációja szorult vissza. A faj a homokos üledéket kedveli, kevés formált szervesanyaggal keverve. Ostracoda (Kagylósrák) A tóban 32 taxon él. Nevezetes faj a Physocypria fadeevi Dub. A fajnak eddigi elterjedési területe a Kárpátoktól keletre, a Fekete tengerbe ömlő folyamok torkolatánál, illetve ennek térségében élt. Magyarország a legnyugatibb elterjedési területe. Hazánkban jelenleg csak a Balaton üledékéből mutatták ki. Copepoda (Evezőlábú rákok) non parasitica. Taxonszám 35. A tóra jellemző a Canthocamptidae család néhány olyan faja, melyek ez ideig csak itt élnek. Nevezetes állata a Nannopus palustris Brady, amely hazánkban csak a Balatonban él. Brackvizekben is élő faj. Az utóbbi években a fajpopulációja visszaszorulóban van. 51