Hidrológiai tájékoztató, 2008

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Balaton faunája

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK A Balaton faunája DR. PONYI JENŐ MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany Bevezetés A Balaton tudományos kutatását Lóczy Lajos indítványára, a Magyar Földrajzi Társaság 1891-ben határozta el (Lóczy, 1921). Tulajdonképpen a tó intenzívebb biológiai kutatásának is ez a kezdeti időszaka. A Magyar Földrajzi Társaság Balatonbizottsága (MFTB), 28 év alatt összegyűlt tudományos eredményeket „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" című, sok kötetre terjedő sorozatban jelentette meg 18971918 között. Mivel a sorozat nemcsak magyarul, hanem németül is megjelent „az egész földkerekség tudományos kritikája nagy dicsérettel illette a Magyar Földrajzi Társaság" kiemelkedő tevékenységét (Lóczy, 1921, 3. oldal). A tavi élővilág eredményeit két kötetben foglalták össze, „A Balaton flórája" és „A Balaton faunája" címmel (1897). Már szinte megírásuk pillanatában kiderült, hogy Borbás által megírt „A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete" című kötetrész kivételével, különösen az állatvilággal kapcsolatos kötet ismeretanyaga szegényes. Erre vonatkozóan Entz G. sen. (1897) és Lóczy (1921) már az idő tájt leírta, hogy a Balaton állatvilágának megismerése, kutatása nem oldható meg „gyűjtő kirándulások"-kal, hanem csak kellően felszerelt tóparti állomás létrehozásával. A tóparti „laboratórium" Vángel Jenő, id. Entz Géza, Herman Ottó, Horváth Géza és mások aktív tevékenysége révén 1926-ban Révfülöpön létrejött. Először „állattani és növénytani megfigyelő állomás" elnevezését szerette volna elfogadtatni az akkori tudományos közvélemény. Végül is a létesítmény „Magyar Nemzeti Múzeum Balatoni Biológiai Állomása"-ként kezdte el működését. Az Állomás tevékenysége nem volt hosszú életű, mert Tihanyban 1927. szeptember 5.-én a Magyar Biológiai Kutató Intézet (ma MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete) megnyitásával egy időben megszűnt. A Balaton hidrozoológiai kutatásának gyökereit a XIX. században kell keresni. Igaz, voltak korai előfutárok is (pl. Grossinger János, Kitaibel Pál; vö. Entz, Sebestyén, 1942), mégis az e század és korábbi időszak eredményeit talán legjobban, id. Entz G. (szerk.) (1897), Daday (1897) és a maga nemében páratlan 6 kötetes munka a „Fauna Regni Hungáriáé" (1900-1918) képviselik. Érdemes kiemelni Francé (1894), a Zooplankton vertikális vándorlásával kapcsolatos balatoni munkáját is. 1891 előtt a Balaton állatvilágáról igen hiányos volt az ismeret, pl. a gerinctelen állatok közül mindössze 207 fajt mutattak ki (Entz G. sen (szerk.), 1897). Az MFTB tevékenységét követő időszak Balatonkutatás eredményeit Entz Géza és Sebestyén Olga (1942) foglalta össze „A Balaton élete" c. munkában. E könyvnek „A Balaton lakóinak áttekintése" c. fejezetében található egy ismertetés, ahol összefoglalásra kerültek az 1897 óta sporadikusan végzett taxonómiai vizsgálatok eredményei. A szerzők itt már 950 állatfajról tesznek említést. A fajszám közel ötszörös megemelkedése annak is köszönhető volt, hogy 1927-ben megnyílt a Magyar Biológiai Kutatóintézet, és annak egyik osztálya (Balatoni Biológiai Osztály), főleg külső munkatársak bevonásával, némi lehetőséget biztosított a tó faunájának vizsgálatára. A háborút követő pangás után, az 50-es években és a 60-as évek első felében, különböző - ma már nehezen érthető - tudománypolitikai megfontolások miatt, a balatoni fauna kutatás csaknem teljesen megszűnt. Még szerencse, hogy ebben az időben is voltak nagy zoológus egyéniségek, elsősorban a nemzeti Múzeum Állattára és az ELTE Állatrendszertani Tanszék vezetői (Balogh, Dudich, Kaszab, Székessy és még mások), akik nem engedték Magyarországon a fauna kutatás teljes elsorvasztását. Ujabban (1987-1989), a Nemzeti Múzeum kutatói végeztek kutatásokat a Balaton vízgyűjtő területén élő állategyüttesek jobb megismerése céljából. Az eddig megjelent cikkek a Heteroptera, Homoptera, nád-gubacslegyek, Trichoptera, átvonuló-áttelelő vízimadarak, levéltetvek állatcsoportjaira vonatkoznak (Mahunka (szerk.), 1989). Már a fentiek alapján is érzékelhető, hogy a Balatonon - rendszeres kutatásokra épülő - fauna felmérése mind ez ideig nem történt meg. Az igaz, hogy a nyíltvíz állatvilágának egyes csoportjai viszonylag jól ismertek (Ponyi, 1984), a parti öv azonban nem volt kellőképpen vizsgálva. Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején Feljoldy Lajos és Tóth László nádas kutatásait nem követték (mert nem követhették!) megfelelő mértékben a zoológiai kutatások (rákokról, víziatkákról, medveállatokról voltak adatok). Meschkát-nak (1934) a 30-as években végzett kutatásai akkor még unikumnak számítottak. A Balaton-kutatás és egyben a fauna kutatás történetében az 1965. évi nagyméretű halpusztulás új, és váratlan fordulatot hozott. A korábbi években szinte teljesen leállított kutatások ismét megindulhattak a tavon. Elkezdődhettek az egész tó nyíltvízére kiterjedő plankton és bentosz vizsgálatok. E kutatások kézzelfogható eredménye az lett, hogy 1965-1990 között csak a gerinctelen fauna faj száma közel 1300-re emelkedett. A Balatont ért további biológiai katasztrófák (sorozatos halpusztulások és kékalga vízvirágzások), az Akadémia felsőbb vezetését is meggyőzték arról, hogy igen fontos lenne a tó faunáját felmérni. A különböző fajok léte - vagy nem léte - ugyanis hűen tükrözik a tó mindenkori állapotát. A Balaton sorsa nagymértékben attól függ, 49