Hidrológiai tájékoztató, 2008

EMLÉKEZÉSEK - Góg Imre: Ötven éve kezdődött a KÖR-KÖVÍZIG területén az új típusú vízgazdálkodási társulatok alakítása

Ötven éve kezdődött • • •• r a KOR-KOVIZIG területén az új típusú vízgazdálkodási társulatok alakítása Amikor a török uralom után időben, az ország benépesítése megkezdődött, szükségessé vált a lecsapolási, ármentesítési munkák végzése, a termőterületek növelése érdekében. A nagybirtokosok vízrendezési törekvésének leglelkesebb támogatója és terjesztője József nádor volt, aki 1795-től kereken ötven éven át töltötte be az ország nádori tisztét. 1807-ben az Országgyűlés törvénnyel megteremtette a vízszabályozáshoz a társulatok megalakításának jogi alapját. A törvény alapján 1810-ben létrehozták az országban elsőnek a Sárvízi Nádor-csatorna, Társulatot. Malomcsatornát építettek, ennek tervét Beszédes József dolgozta ki és hajtotta végre. Ugyancsak Beszédes tervei szerint épült 1833-1840 évek között társulási formában Arad megye területén a fehér-körösi Nádor-malomcsatorna. Az 1844 és 1845 évi Tisza völgyi árvizek után a Helytartó Tanács mellé Közlekedési Bizottságot szerveztek. József nádor javaslatára ezen bizottság elnökévé (királyi biztosnak) Széchenyi Istvánt nevezték ki. Széchenyi Tiszamelléki szervező útja alkalmával buzdított, tárgyalt, barátokat szerzett a Tisza és mellékfolyóinak szabályozási ügyéhez. Október 12.-én Szolnokon fogadta Békés megye küldöttségét. Ennek eredményeként 1845. december 7.-én megalakult Gyulán a Körös-szabályozási Társulat. 1846. január 20-án a már megalakult, vagy alakulóban lévő 15 tiszamenti társulat küldöttei megalakították a Tiszavölgyi Társulatot. A társulat elnökévé gróf Károlyi Györgyöt Békés vármegye főispánját választották meg. A Körösök - Berettyó völgyében ezután sorra alakultak meg a további vízszabályozó társulatok: Kákafoki Gáttársulat (1846), Halásztelki Társulat (1855), Endrőd-Túri Társulat (1869). Ezen társulatok 1881-ben beolvadtak a Körös - Tisza - Marosi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulatba. Nagyszalontai Társulat, később Fekete-körösi Armentesítő Társulat (1854), Alsó-Fehér-Körösi Armentesítő Társulat (1853), Hosszúfoki Ármentesítő Társulat (1852), Sebes-Körösi Ármentesítő Társulat (1854), KörösBerettyó Vízszabályozó és Armentesítő Társulat (1852), Hortobágy-Berettyó vidéki Belvízszabályozó Társulat (1878), Aradmegyei Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat (1864). A társulatok - az időközben létrehozott folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok irányításával - végezték ármentesítési és belvízrendezési munkáikat. A Trianoni békediktátummal a Körösvidéki társulatok területéből a Sebes-Körösi Á.T. területéből román területre került 14.107 kat. hold, a Fekete-körösi A.T. területéből 91.719 kat. hold. Az Alsó-Fehér-Körösi Á.T. területéből 8.854 kat. hold. A Körösök-Berettyó vidéki társulatok, feladataikat a II. világháború alatt is hatékonyan látták el, de a háborús pusztítások nagy veszteségeket okoztak a műszaki - gazdasági tevékenységükben. A háború végén, az 1945-ös földosztás után, az ártéri járulékokat a társulatok nem kapták meg az új földtulajdonosoktól. A Földművelésügyi Minisztérium 41.150/1945. sz. rendeletével a társulatok önkormányzatát felfüggesztette. Több Körösvidéki társulathoz Bagi Sándor gyulai műszaki tanácsost nevezte ki miniszteri megbízottnak az ügyek ideiglenes vitelére. A vízitársulatok nem tudtak kilábalni gondjaikból, amikor a Gazdasági Főtanács 686/1948. (IV.08.) és 1088/1948. (V.28.) sz. határozata alapján megszületett a 6060/1948. (VI.8.) sz. kormányrendelet. A Földművelésügyi Minisztérium 207.760/1948. (VIII.8.) sz. rendeletében adta ki a végrehajtási utasítást. Ennek alapján létrehozták az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt (Budapest, V., Mária Valéria u. 10.). A Kormányrendelet kimondta, hogy az árvízvédelemről és közérdekű vízszabályozásról való gondoskodás állami feladat, ezért a vízrendező és vízhasználati társulatokat sajnálatos módon államosították. A társulatok vagyona az államra szállt. Ezzel a közel 150 éves hagyományokra visszatekintő eredményes társulati intézményrendszer megszűnt. Az egységes állami vízügyi szervezet, a kezdeti nehézségeket leküzdve szervezetileg, műszaki színvonalon megerősödött, alapjában megfelelt a fejlődő vízgazdálkodással szemben támasztott megnövekedett igényeknek. Helyi sokrétű vízügyi igények jelentkeztek. Az állam évről-évre jelentős összegeket fordított vízügyi célokra, azonban ezek nem oldhatták meg teljes egészében az ország összes vízügyi feladatait. Néhány év múlva nyilvánvalóvá vált, hogy a vízügyes szakfeladatok ellátását az állam bár centralizálta és ezzel magára vállalta, teljes mértékben azonban azt ellátni képtelen. Az ország újjáépítésének feladatai teljes mértékben lekötötték az ország szellemi, fizikai és anyagi kapacitását. Sokfelé belátták, hogy a kívánt fejlődés csak akkor érhető el, ha az érdekeltek összefognak, az állam támogatásával a kisebb helyi jelentőségű vízügyi feladatok megoldására. így több alulról jövő, önkéntes kezdeményezés alapján 1957. február 21 .-én megszületett az Elnöki Tanács 1957. évi 48 sz. törvényerejű rendelete, mely lehetőséget adott, hogy az érdekeltek a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátására, vízgazdálkodási társulatok alakulhassanak. Az 1960. évi 29. sz. törvényerejű rendelet a vízitársulatok további fejlődését biztosította. Az országban elsőnek 1957. október 13.-án Kiskunmajsán alakult meg a Kígyóspusztai Belvízrendező Társulat több mint 3000 ha területen. A következő évben már 70 vízitársulat működött az országban. A Körösök Berettyóvidéken 1958 év tavaszán kezdődött a vízgazdálkodási társulatok szervezése. Elsőnek alakult meg Kötegyán községben - április 18.-án - a Belvízrendező Társulat. Elnöknek Borbély Jánost választották meg. 1962-ig 35-re növekedett ezen vidéken a megalakult kistérségi vízi társulatok száma. A társulatok megalakítása során a mozgalom állandóan érezte a KÖRVIZIG mint felügyeleti szervének őszinte, segítőkész jó szándékát, lelkesítő támogatását. Az első társulatok egy-egy település közigazgatási területére vagy annak egy részére alakultak. Megalakuláskor egy-egy csatorna megépítését, illetve a társulati csatornák fenntartását végezték. Ebben az időben még nem voltak gépek, a földet kézi erővel termelték ki. 11