Hidrológiai tájékoztató, 2007

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr.Scheuer Gyula-Szentirmai Lászlóné: Dél-tibeti hévforrások és lerakódásaik vizsgálata

terep fölé 3-4 m magasra felszökve tör fel. A hévízmezőn Waring W. G. [6] szerint jelentős nagyságú mésztufa (tufa deposit) fordul elő. E forráscsoport feltörési magassága 4500 m tszf-ben állapítható meg. A rendelkezésre álló térkép szerint a forrásoknál barlangok is vannak. Ismeretes még a Szutlej völgyéhez kapcsolódva egy további hévforrás csoport, amely egy mellék vízfolyásban lép a felszínre a fővölgytől kb. 1 km-re. Feltörési magassága kb. 4500 m-ben adható meg. Valószínűsíthető, hogy e forrásoknál is képződik karbonát anyag. A mellékelt 2. ábrán helyét 2. számmal jelöltük. A térségben fakadó harmadik forráscsoport a Manaszarovári medencében tör fel közvetlenül a tó északnyugati partjának közelében 4550 m tszf-i magasságban (2. ábrán 3. sz. jelölve). Hőmérséklete 40-50 °C és a helyszíni megfigyelés szerint az elfolyó forrásvízből ma már nincs kiválás. A források körül hévforrás tó alakult ki ahol a fenékforrások erőteljes buborékolással törnek fel. Napjainkban a források vizét még csak részlegesen használják fürdési célokra. A források környezetében 2 lapos pajzs alakú forrásvízi mészkő kúp ismerhető fel, amelyek kb. 5-7 m-rel emelkednek ki a terepből (1. kép). A keletkezett forrásvízi mészkő kemény, sárgásfehér színű, réteges kifejlődésű. A rétegzettség a tömör, egynemű és erőteljesen likacsos rétegekből áll. Egy-egy ilyen réteg vastagsága 7-10 cm. 2.2. Tingriti hévforrás e's mészkőgerinc A Himalája nyugat-keleti irányú gerinc vonulatától északra a Bramaputra jobb oldali mellékvölgyeiben is több mészképző forrás fakad. Ilyenek közé tartoznak a Tingrit-i hévforrások, is amelyek Phungcsu-íolyó völgyében fakadnak. A kapott helyszíni beszámoló (Szendrő Sz.) szerint az itt fakadó hévforrások jelentős hosszúságú és 4-6m magasságú mészkő gerincet halmoztak fel egykor vonal menti feltörésük mentén (2. kép). A mai hévforrások az elmondás szerint kb. 4000 m tszf-i magasságban fakadnak. A forrásoknál fürdő épületet létesítettek. 1. kép. Két lapos forrásvízi mészkő kúp között kialakult manaszarovari hévforrástó legjelentősebb hévforrások és hidrotermális mezők feltüntetésével 1. Jangbacsing-i hidrotermális mező, 2. Sang csu völgyi hévforrások, 3. Kangmar-i mészképző forrás. Lassza környéki hévforrások A Himalája gerinc vonulata és a Bramaputra közötti területen Lasszától délre is több hévforrás fakad. Waring G. A. [6] forráskataszterében közölt helyszínrajzon 10 hévforrás helyét adja meg, amelyek közül a kangmári forrásoknál ismeretes forrásmészkő. Erről a forrásról Waddell L. A. [5] tájékoztató adatokat közöl, megemlítve, hogy hőmérsékletét 30,5 °C-nak mérte és a környezetében mésztufa található kénes lerakódásokkal. A többi hévforrásról a leírásokban csak annyi megjegyzés található, hogy forróak és esetenként fürdésre hasznosítják őket (3. ábra). 2.3.1. A rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján a Bramaputra völgyétől északra emelkedő Transzhimalája hegység keleti részén Sigatszétől északra és északkeletre fekvő hegységi területeken is számos hévforrás fakad. Waring G. A. [6] 12 forrást említ. A 3. ábrán a 2. kép. A tingriti forrásvízi mészkőgerinc (Fotó: Szendrő Sz.) 66