Hidrológiai tájékoztató, 2007

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr.Scheuer Gyula-Szentirmai Lászlóné: Dél-tibeti hévforrások és lerakódásaik vizsgálata

Dél-tibeti hévforrások és lerakódásaik vizsgálata DR. SCHEUER GYULA - SZENTIRMAI LÁSZLÓNÉ 1. Bevezetés Dél-Tibet területén a Himalája gerincvonulata és tőle északra kialakult Transzhimalája hegység között túlnyomórészt a nyugat-keleti folyásirányú Bramaputra völgyében mint a térség fő erózióbázisához kapcsolódó vízgyűjtő területeken a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján az ország hévforrásokban leggazdagabb területének tekinthető, ahol számos hévforrás fakad. Az irodalom szerint [6] és személyes tapasztalatok alapján a tárgyalt területen több mint 30 hévforrás ismeretes, illetve tartanak számon, amelyeknek hasznosítása már részlegesen folyamatban van. Sőt megkezdődött már a geotermikus energiai szempontú hasznosításuk is. Mint köztudott Tibet a világ legmagasabban fekvő országa (1. ábra) ezért az itt feltörő hévforrások földünk legmagasabban kilépő hévizei közé tartoznak és ezek közül több mészképző hajlammal is rendelkezik. Ezért e hévforrások által felhalmozódott forrásvízi mészkövek a világ legmagasabban képződött forrás üledékeknek tekinthetők bizonyítva azt, hogy a forrásvízi mészkő felhalmozódása a tengerszinti, illetve tengerszint alatti (Holt tenger) keletkezéstől kezdve kb. 5000 m-ig bármely magasságban megtörténhet abban az esetben, ha a mészképződéshez szükséges alapvető feltételek biztosítottak. Tibet e részének éghajlata a magasan kiemelt helyzete miatt hideg, csapadék pedig kevés (50-700 mm/év) és csak a nyári hónapok hőmérséklete emelkedik a 0 °C fölé. Az útikönyvek szerint [1,4] május-október között a legkedvezőbb az időjárás. A csapadék csúcs a nyári hónapokban jelentkezik, amikor az éves mennyiség legnagyobb része esik le. A téli hónapokban novemberfebruár között a csapadék jelentéktelen. Ezért főleg a Bramaputra völgyében számos helyen megfigyelt futóhomok mozgása az erős szelekkel járó téli hónapokhoz kapcsolódik. A leghidegebb hónapok pedig a december, január február amikor a középhőmérséklet eléri, illetve meghaladja a -10 °C-t. A Bramaputra völgyében mélyebb fekvéséből eredően a tél enyhébb, a nyár pedig melegebb a szokványosnál. A kedvezőtlen éghajlati adottságok miatt Tibet legnagyobb része kopár, fátlan, a völgyekben főleg füves vegetáció található, ahol mezőgazdasági művelést is folytatnak. Ezért a klimatikus adottságok alapján megállapítható, hogy a felszín alatti vizek utánpótlása a beszivárgás a nyári félévre esik és a téli félévben pedig teljesen szünetel. Dél-Tibet és annak határmenti peremi része az ázsiai és indiai lemez ütközési zónájában fekszik, amely mentén a Himalája hegyláncai emelkedtek ki, nagy magasságra. Hátoldalukon északon pedig létrejött szerkezeti árokban folyik az Indus és a Bramaputra. Ez utóbbinak vize hol széles medencékben folyik ahol jelentős üledék felhalmozás figyelhető meg, hol pedig szorossá keskenyedő völgy szakaszai alakultak ki A Himalája főgerince és égbetörő havas csúcsai főleg prekambriumi kristályos kőzetekből állnak. A tibeti oldalon az északi területeken már a magasan kiemelt „Tethys" 1. Délnyugat tibeti Manaszarovari tó és környezete, 2. Tingriti körzet, 3. Lhássza és környéke. 64