Hidrológiai tájékoztató, 2007

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: Néhány gondolat a Balaton üledéklaó állatvilágáról

A Protozoak közül ez ideig legrészletesebben a Testacea-kat vizsgálták (Bereczky, 1973), a Balaton hossztengelye mentén 37 Testacea fajt mutatott ki. Megállapította, hogy a tó iszapjában a Diffluigia génusz fajai a legjelentősebbek. Tihany félsziget előtti medence üledékében él a Difflugia balatonica Bereczky a tó sajátos Testacea faja. A Rotatoria fajok száma meghaladja a 110-et. Az üledék felszínén a Dicranophorus, Encentrum és Lophocharis néhány faja figyelhető meg (Zsuga, 1996). A fonálférgek (Nematoda) intenzív kutatása az 1960-as évek közepén kezdődött el, amely főként Bíró Kálmán nevéhez fűződik (Bíró K, 1968; Bíró K., Ponyi J., Zánkai N., 1968). Alkalmi gyűjtések eredményeként Andrássy István (1996) szintén jelentősen hozzájárult a Nematoda fajszám növekedéséhez. Jelenleg 162 taxon ismert a tóból. A tudományra nézve két új faj is leírásra került (Punctodora dudichi Andrássy; Monhystera andrássy Bíró K.). Fenéklakó rákok (Crustacea). A Balatonból ismert rákok minden rendjéből fellelhető fajok, melyek kisebb-nagyobb gyakorisággal a tó nyíltvízi iszapjában is megélnek. Jelentős részük ugyanúgy előfordul az élőbevonatban, parti kövek alatt, mint az iszap felszínén. Magyarországon ismert 82 Cladocera faj közül 58 (Ponyi, 1997) a Balatonban is honos. Közülük a Macrothricidae és Chydoridae család minden faja az üledék felszínén is megtalálható. Hazánkban kizárólag a Balatonban élő faj a Latona setifera (O.F.M.). Az Ostracoda fajok elsősorban iszaplakó szervezetek. A hazai 97 fajból a tóban csak 17 található meg. Az e csoportban kimutatott fajok száma az 1900-as évekhez képest csak mérsékelten emelkedett 13-ról 17-re (Ponyi, 2002). A tó hossztengelye mentén igen jelentős egyedszámban található a kisrák-együttesen belül a Darwinula stevensoni taxon (Enzt, Ponyi, Tamás, 1963). A Balatonból ez ideig 21 Cyclopoida fajt mutattak ki, mely szám az utóbbi évtizedekben állandósulni látszik (Ponyi, 1997). Ezek a fajok gyakorlatilag alig fordulnak elő az üledék felszínén. Számottevő egyedszámban csak a Paracyclops fimbriatus jelenléte figyelhető meg, különösen a Keszthelyi-öbölben (70 egyed/20 cm

2. A Harpacticoida fajok száma 9. Az 1970-es évektől kezdve a tó üledékére jellemző taxonok populációja jelentősen visszaszorult. A tóra jellemző Nannoplus palustris hazánkban csak itt fordul elő. Egyéb gerinctelen állatfajok, illetve csoportok is előfordulnak a nagykiterjedésű nyíltvízi iszapban, melyek szórványosan, vagy éppen ritkán figyelhetők meg, ezek a következők: Porifera, Cnidaria, Hirudinea, Tardigrada, Ephemeroptera, Odonata, Heteroptera, Coleoptera, Trichoptera, Hydracarina. Végkövetkeztetések A Balaton ökológiai állapotáról legjobban a nagy kiterjedésű nyíltvíz alzatának biológiai viszonyai tájékoztatnak. Ezen megfontolásból fontos a bentikus állatvilág alapos és rendszeres vizsgálata. Gyakorlati szempontból különösen nagy a jelentőségük azoknak az állatcsoportoknak, melyeket az ún. zoomonitoring megvalósítására használnak fel. A makrobentosz állatcsoportjai közül a Chironomidae család látszik a legkutatotabbnak. Ennek ellenére korlátozottan használhatók fel a tó vízminőségének jellemzésére, mivel egyrészt amfíbikus állatcsoport, másrészt a kifejlődött példányoknak igen nagy a mozgási, vándorlási képessége mellett sűrűségük, faji összetételük, biomasszájuk is erősen fluktuált a különböző években a Balaton hossztengelye mentén. Vízminősítésre való alkalmasságukat nehezíti a lárvák faji meghatározásának nehézsége is. Az Oligochaeta-k balatoni vizsgálata még jelenleg sem kielégítő. A Mollusca-kná\ kevés a mennyiségi adat, ezért a vízminősítésre való felhasználásuk korlátozott lehetőségekkel bír. A tó üledékében végbemenő változásokat a legjobban a nyíltvízi meiobentosz egyes csoportjai jelzik, így a bentikus kisrákok és fonálférgek. E csoportokkal kapcsolatosan bőven van információ, a Balatonra nézve jelentős adatsorok állnak rendelkezésre. Vizsgálatukhoz szükséges terepmódszerek jól ismertek, melyek előnye, hogy a példányok kinyerésére viszonylag kis mennyiségű üledékre van szükség. Az egyes fajcsoportok arányai alapján felállított indexek alkalmazásával (Nematoda/Copepoda; Copepoda/Cladocera) nyomon követhetők a változások, példa erre a Velencei-tó iszapjának vizsgálata (Reskóné et al., 1999). Ezek az indexek a Balatonra vonatkozóan is felhasználhatók lennének. IRODALOM Andrássy I. (1996): Nematológiai kutatások a Balatonon. - Allatt. Közlem., 81., 169-175. Bereczky, M. Cs. (1973): Beitrage zur Kenntnis der im Eprofundal des Balaton lebenden Testaceen. - Annal. Univ. Budapest, sect. Biol.

, 15., 117-127. Bíró, K. (1968): The nematodes of Lake Balaton II. nematodes of the open water mud in the Keszthely Bay. - Annal. Biol. Tihany

, 35., 109-116. Bíró K„ Specziár A. (2001): Adatok a Balaton árvaszúnyog (Diptera: Chironomidae) faunájához. - Hidrol. Közi., 81 évf., 5-6. sz., 322325. Bíró K, Ponyi J., Zánkai N. (1968): A Balaton nyíltvízi iszapjának Nematodái I. A fonálférgek horizontális elterjedése 1966 tavaszán. -Állatt. Közlem., 55., 1-4, 33-35. Dévai Gy. (1992): A balatoni bentoszkutatások történeti áttekintése és helyzetének értékelése. - 100 éves a Balaton-kutatás. Szerk.: Bíró P., Tihany, 91-100. Dévai Gy., Czégény /., Dévai /., Heim Cs., Moldován J., Prechner Zs. (1984): Balatoni és zalai üledékek ökológiai hatásvizsgálata az árvaszúnyogok (Diptera: Chironomidae) példáján. - Acta Biol. Debr. Oecol. Hung., I., pp. 183. Entz G„ Sebestyén O. (1940): A Balaton élete. - Magy. Biol. Kut. Münk., 12, pp. 169. Entz, B., Ponyi J., Tamás, G. (1963): Sediment-untersuchungen im südwestlichsten Teile des Balaton, in der Bucht von Keszthely in 1962. - Annal. Biol. Tihany, 30., 103-125. Máté F. (1987): A Balaton-meder recens üledékeinek térképezése. MÁFI évi jelentése az 1985. évről, 308-379. 46