Hidrológiai tájékoztató, 2007

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Pup Vilmos: Bükfürdő múltja, jelene és jövője

Poddubnaya, T. L„ Ponyi J. (1985): Újabb adatok a Balaton Oligochaeta faunájáról .-Állati. Közlem., 72, 153-156. Ponyi J. (1977): A Balaton biológiai változásai. I. rész. Helyzetkép a tó élővilágáról. - Búvár. 3, 106-113. Ponyi J. (1981): A makrobentosz mennyiségi vizsgálata a Balatonon. A Balaton kutatás újabb eredményei II. VEAB Monográfia 16. sz., Veszprém, 221-237. Ponyi J. (1984): A Balaton nyíltvizének és iszapjának gerinctelen állatvilága és életkörülményeik. - Akadémiai Doktori Értekezés, kézirat, 199 A 4-es oldal, 104 ábra, 135 táblázat. Ponyi J. (1990): Az Unionidae család (Mollusca: Bivalvia) elteijedése, tömege és produkciója a Balatonban. -Állatt. Közlem., 76., 91-97. Ponyi J. (1992): A Balaton gerinctelen állatvilága kutatásának egy évszázada. -100 éves a Balaton-kutatás. Szerk.: Bíró P.. Tihany. 77-84. Ponyi J. (1997): A Balaton Cladocera és Copepoda rákjai. - Állatt. Közlem.. 82., 69-80. Ponyi J. (2002): A Balaton rákfaunája (Crustacea) és változásai az elmúlt 100 évben. -Állatt. Közlem., 87., 179-189. Ponyi J., Frankó A. (1977): A szervesszén horizontális eloszlása a Balaton felső iszaprétegében. - Hidrol. Közi, 4, 163-166. Reskóné Nagy M., Ponyi J., Szitó A. (1999): A Zooplankton, a meio- és makrozoobentosz mennyisége, faji összetétele a Velencei-tóban. Hidrol. Közi, 6., 369-371. Richnovszky, A., Ponyi, J„ Járai. J. (1987): Zur vorkommen von Unio pictorum (L.) im Balaton. - Soosiana, 15, 43-48. Sebestyén O. (1962): Az utóbbi tizenöt év Balaton-kutatásának eredményei 1946-1960. - Annál. Biol. Tihany, 29, 195-216. Virág Á. (1998): A Balaton múltja és jelene. - Egri nyomda KFT.. Eger, pp. 904. Zsuga K. (1996): Vizsgálatok a Balaton litorális övében élő kerekesférgeken (Rotatoria). - Állatt. Közlem., 81., 217-226. Bükfürdő múltja, jelene és jövője PUP VILMOS A Magyar Hidrológiai Társaság Nyugat-dunántúli Területi Szervezete szakmai nap keretében ünnepi előadóülést szervezett 2007. szeptember 27.-én 10 órára, Bükfürdőre a Konferencia Központba a „45 éves Büki Gyógyfürdő" cimmel. A közel hatvan szakember jelenlétében Abért László a szervezet elnöke nyitotta meg az ülést, majd felkérte dr. Németh Istvánt a Büki Gyógyfürdő Zrt. elnök-vezérigazgatót, hogy köszöntse a résztvevőket. Az elnök-vezérigazgató megköszönte, hogy milyen szép számmal elfogadták a meghívást, röviden felvázolta a gyógyfürdő három jelentős fejlődési szakaszát, majd az ünnepre megjelentetett „A 45. éves Büki Gyógyfürdő képekben" című könyvet adott át Abért Lászlónak, Hon-áth Lajosnak, Nádorné Vörös Ibolyának, Krisztián Lászlónak, Urbán Józsefnek, Gaál Róbertnek és Székely Edgárnak. Házigazdaként a Büki Gyógyfürdő megtekintését és szolgáltatásait ajánlotta a szakembereknek, családjukkal, ismerőseikkel visszatérve is látogassanak el a gyógyfürdőbe. Az előadóülés a meghirdetett négy előadással folytatódott, az elsőt Pup Vilmos a Büki Gyógyfürdő Zrt. műszaki-szolgáltatási igazgatója: „A Büki Gyógyfürdő fejlesztése és üzemeltetése az elmúlt 45 évben" címmel tartotta. Megemlékezett arról az induló eseményről, amely 50 évvel ezelőtt 1957. szeptember 13.-án történt: az első kutatófúrás lemélyítése, amikor is a Kőolajipari Tröszt Dunántúli Kőolaj fúrási Üzeme a büki rk. templomtól keletre 2205 m távolságra a fúrást elkezdte. A tervezett mélység 1600 m volt, azonban 41 napos munkával csak 1282 m mélyre fúrtak, melyből 1004 m-ig a béléscsövezést is elvégezték. A fúrást vezető mérnök Fónagy László, a geológus Farkas István, a fúrómesterek: Berta János, Csuha Béla és Horváth Kálmán voltak. Idézet az akkori jegyzőkönyvből: A Bii-1 sz. felderítő fúrás feltárta a büki gravitációs és szeizmikus maximum tetőzónáját és adatokat szolgáltat a büki maximum földtani felépítéséhez. Ezek szerint a büki maximum a Nyugat-Magyarország területén is elhelyezkedő paleozóos, kristályos röghegységek egy mélybe süllyedt tagjának tekinthető. A pannóniai rétegek alatt 1003 m-ben paleozóos-devon? korú dolomitba ütközött a fúró. A dolomitot breccsa követte ugyan az anyagból, majd ez sűrűn váltakozott. A Bü-1 sz. fúrásban a dolomit szériát csak 279 m vastagságigfúrták át, itt a fúrás befejeztük. Az átfúrt dolomitszéria valószínű a cáki konglomerátum néven ismert kőzetek felső részének felel meg. Olajfoldtani szempontból a lyuk meddőnek bizonyult. A szénhidrogének mellett azonban figyelemre méltó réteg vizsgálatok és azt előzően a fúrás alatt észlelt szénsavgáz jelenléte. A szénsavgáz a dolomitokból származik, de lehetséges, hogy a jelenlegi elhelyezkedése a dolomitokban másodlagos jelleggel bír. Valószínű a szénsavgáz hidrotermális eredete. (Farkas István s. k.) A Földtani Osztály 5. Rétegvizsgálati jelentése tájékoztat arról, hogy a perforálások 975,5-980,5 m (117 jet lövés), 955-960 m (107 jet lövés) 840-842 m között (31 jet lövés) történt. A lyukűrtartalom 29 m

3. A vizsgálat megállapításai: 2 '/2"-os szelvényen óránként kb. 40-50 m

3 erősen szénsavgázos és kénhidrogénes szagú, CH nyomok nélküli felszálló termelés. Vízhőmérséklet: 50 - 55 °C. A hévíz karbonát keménysége 135,6 No, összes keménység: 40,16 No. Az összes sótartalom 4246,5 mg/l volt. A termeltetés folyamán a nyomás a 6 5/8"-os béléscsőfejen 6 atm, zárt állapotban 10 atm. 1957. december 3-án a kutat 1,6 kg/dm

3 fajsúlyú iszappal lefojtották és a 6"-os tolót leszerelték. A 2 V^'-os fejet szögperemmel és 3"-os tolóval kiképezték. 1960. szeptemberében ismét megjelentek a Kőolajipari Tröszt gépei és munkásai, akik gyors ütemben felállították a fúrótornyot, hogy véglegesen megnyissák az utat az értékes gyógyhatású víznek. December 5.-én a fúrást végző munkások erőfeszítéseit siker koronázta. A feltörő víz ereje egyre nőtt, s 1961. január közepén a vízhozam mennyiségét pontosan megállapítani nem lehetett, percenként 9000 1 mennyiséget becsültek, a víz szabad kifolyással 55-60 m magasra szökött fel pulzáló nagyrészt széndioxidgáz mennyiséggel és hatalmas robajjal. 1961-ben elkészült egy, a helybeliek és környező községek nyári fürdési igényeit kielégítő nyitott 500 m

2-es 47