Hidrológiai tájékoztató, 2006

MEGEMLÉKEZÉSEK - Góg Imre: Emlékezés Keczkés Károlyra, halála 150. évfordulóján

csatornai munka vezérlését vivő Beszédes József vízmérő úrnak technikai elmés tudománnyal elrendezett munkájáról egyedül csak dicséretes említést tenni el nem mulaszthatja, s utóbb kijelenti, hogy az egész csatornai munkák kíméletes gazdálkodással az ország díszére, és az adózó nép anyagi javára, más vidékeknek példájául elkészülve lenni találja, valamennyi malom épületeket egyről eggyig minden tekintetben hasznosaknak, elegendő erőseknek, tartósaknak és jó ízléssel építetteknek lenni biztosan állítja." 1840-től épült a Bécs-Trieszt közötti vasúti összeköttetés. A magyar érdek az volt, hogy a terményexport a VukovárFiume-i útvonalon jusson el az országból az Adriai-tengerhez. Az ügy elősegítése érdekében Széchenyi a Helytartótanács által felügyelt Országos Építési Igazgatóságnak „kölcsönadta" Keczkés Károlyi (1000 frt fizetés), aki 1844-ben igazgatósegéd (főmérnök) lett Fiumében, 1200 frt fizetéssel. Itt részt vett 1845-ben az - akkor még csak tervezett magyarországi fiumei tengeri kikötő előmunkálataiban. A Száva-Kulpa-Fiume hajócsatorna szintezését is munkába vette. A Helytartó Tanács mellé 1845-ben Közlekedési Bizottságot szerveztek. Augusztus 16-án királyi biztosnak Széchenyi Istvánt nevezték ki (ez akkor miniszteri tisztségnek felelt meg), s így ráhárult a Tisza és mellékfolyóinak ügye. Szeptember 27. - október 17. között Széchenyi beutazta a Tisza-melléket. E szervező út hatására alakult meg 1845. december 7.-én Gyulán a Körös Szabályozási Társulat. Ezután Bodoki Károly mérnök elkészítette a Körösök - Berettyó-völgy vízszabályozásának tervét. Ő a vidék térképezését készítő Huszár Mátyás mérnök gondolatait követte a tervek készítése során. E szabályozási tervet felterjesztették a Helytartó Tanácshoz, s ott Keczkés Károly véleményezte és átdolgozta a Huszár -Bodoki tervet. így a Körösök - Berettyó szabályozásának terve, hármójuk közös munkájának tekintendő. Ezt a tervet fogadta el 1853-ban a cs. kir. Kereskedelmi Minisztérium. Az 1838-évi nagy dunai árvíz adta meg a lökést a Duna-szabályozás szükségességére. A Vízépítési Igazgatóság megbízta Liedmann Emil főmérnököt a szabályozási tervkészítésre. Az elkészült terveket Széchenyi István gróf, az akkori közmunka és közlekedésügyi miniszter átvizsgálás céljából 1848-ban Keczkés Károlyra bízta. Ez a körülmény is eléggé bizonyítja, hogy Keczkésnek mily tekintélye volt mind munkatársai, mind Széchenyi szemében. Vásárhelyi Pál 1846. április 8.-i, hirtelen bekövetkezett halála után a Tisza-szabályozáshoz Széchenyi rögtön „vezér mérnököt" keresett. Kérte a nádortól Keczkés Károly átirányítását a Vukovár-Fiume-i munkák műszaki vezetésétől a tiszai munkákhoz. Amikor Keczkés bekapcsolódott a munkába Széchenyi így írt Kovács Lajoshoz, a Tiszavölgyi Társulat titkárához és bizalmas munkatársához: „ Barátom!" Vásárhelyi Pál helyébe Keczkés lépett igen sok energia van benne, feje tiszta, ismeretei talpra esettek; praxisa nagy, becsülete minden gyanú feletti. Remélem egészen ki fogja pótolni Vásárhelyit. Széchenyi - Keczkés főmérnök tanácsára - hozzájárult, hogy 1846. augusztus 27.-én ünnepélyes külsőségek között kezdődhessen meg Tiszadob és Szederkény között a Tisza szabályozásának korszakalkotó munkája. Ezután Keczkés a Tiszavölgyi Társulat közgyűlésén javasolta, hogy a Tisza mentén négy osztálymérnökség (Vásárosnaményban, Győröcskén, Tiszabőn és Szegeden) kerüljön felállításra. A megindult Tisza-szabályozási munkálatokat hamarosan megakadályozta az 1848-49-évi szabadságharc kitörése. Ezzel Keczkés működése a Tiszán megszűnt. (Az osztrák kormány az 1850.-év elején vette újra kézbe a Tisza folyó szabályozásának ügyét. Ekkor Herrich Károlyi nevezték ki főmérnöknek a további munkálatok vezetésére.) 1850-ben a bécsi kereskedelmi-, ipari- és közmunka miniszter országos középítési felügyelővé nevezte ki Keczkés Károlyi. (Fizetése 1800 fit és 300 fit lakáspénz.) 1853-ban, ugyanebben a minőségben a bécsi minisztériumba helyezték s rábízták az összes magyarországi vízi ügyek irányítását. Az Alsó-Tisza bánsági áradásainak okát vizsgálta 1855-ben. Innen a Tisza-szabályozás ügyében tartott értekezletre rendelték vissza. Ugyancsak ebben az évben Doggenburg osztrák kereskedelmi miniszter megbízta a „Vidra" nevű állami kotróhajó felülvizsgálatával, azzal a céllal, hogy azon saját találmányát és szabadalmazott készülékét állítsa fel. A Dunán a Tolna megyei Bogyiszló községnél az átmetszést e kotrásnál ezzel a találmányával akarták megkezdeni. Keczkés találmánya abból állt, hogy a kotróval kiemelt anyagot nem kellett volna külön sárhajókba rakni, hanem az egy, a partig kiérő végtelen szállítószalagra hullajtva egyenesen a partra rakta volna ki az anyagot. Az említett átmetszésnél ki is próbálták Keczkés találmányát, ami elég jónak bizonyult, de még apróbb módosításokat kellett volna rajta alkalmazni. (Az elkészült átmetszés érdekessége, hogy a végzett munkával Bogyiszló község a Duna-Tisza közéről a Duna jobb oldalára, vagyis a Dunántúlra került.) Ezeket már nem tudta elvégezni, mert 1856. november 23.-án Pécsett meghalt. Keczkés munkássága alatt készült tervei, jelentékeny szaktanulmányi anyaga elveszett, csupán a Tiszával kapcsolatos értekezéséből maradt fenn némi anyag. Keczkés Károly életpályája magasra ívelő és sikeres volt. Nemes emberi tulajdonságaival széles körben ébresztett tiszteletet és megbecsülést. Alapossága mérceként állítható a fiatal nemzedék számára. Sajnos sehol az országban nincs emléktábla, vízi létesítmény, vagy utca elnevezve róla, mely munkásságára emlékeztetne. Nagy tisztelettel és hálával gondolunk munkásságára. Gőg Imre IRODALOM Dóka K.: A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Gyula, 1997. Dunka S., Tejér L., Vágás L: A verítékes honfoglalás. Budapest, 1996. Fodor F.: Institutum Geometricum. Budapest, 1954. Ihrig D.: A magyar vízszabályozás története. Budapest, 1973. Lászlójjy W.: A Tisza. Budapest, 1982. Marko L.: Új Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, 2002. Mészáros V: Széchenyi és a magyar vízügyek. Budapest, 1979. Sárközy /.. Régibb vízi mérnökeink. Budapest, 1897. Vízgazdálkodási Lexikon. Budapest, 1970. 6