Hidrológiai tájékoztató, 2006

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: A magyar vízgazdálkodás évfordulói 2007-ben

1832. november 1. *Szapáry Gyula gr. (Pest), politikus, földbirtokos, a Tiszavölgyi Társulat elnöke, a tiszai vízimunkák hathatós támogatója, Tisza Kálmán kormányában földművelésügyi miniszter, utóbb miniszterelnök, (f Abbázia, 1905. január 20.) 1832. Somogy vármegyében megkezdődtek a Kapos-szabályozás munkálatai. 1832. Páka Antal földmérő elkészítette Zala vármegye vízrajzi anyagát, amelyben nemcsak a megye nagyobb folyóit (Dráva, Mura, Zala) és a Balatont mutatta be, hanem a forrásokról, valamint az összes álló- és folyóvízről megemlékezett. A Balatont a szerző „holt víz"-nek említette, ahol a fürdőélet nem alakult ki és a hajózás sem jelentős. 150 éve ... 1857. február 23. Főkormányzói engedély alapján Budapesten nagygyűlést tartott 14 Tisza-völgyi társulat, hogy a munkák folytatásához szükséges kölcsönök ügyében közös álláspontot alakíthassanak ki. A nagygyűlés fő szervezői br. Sennyey Pál, Lónyay Menyhért, gr. Dessewffy Emil és Lónyay Albert társulati elnökök voltak. A szükséges kölcsönök megszerzésének ügyében kiküldött bizottság 1858. március 11 -én megtartott nagygyűlésen számolt be küldetésének eredményéről. 1857. augusztus 1. Pest város tanácsa szerződést kötött Ludwig Förster osztrák mérnökkel, aki részvénytársasági formában kívánta a város vízellátását megoldani. Elképzelései szerint a Duna vizét kavicsszűrőn keresztül megszűrve lehetett volna egy megépítendő hálózatba vezetni. Jóllehet a város 50 évre szóló kizárólagossági jogot biztosított a vállalkozásnak, a részvénytársaságot nem sikerült megalakítani. 1857. augusztus 1. A Tiszaszabályozási cs.kir. Központi Biztosság működése megszűnt, s a munkák irányítását a birodalmi kormányzat a Tiszaszabályozási Központi Felügyelőségre bízta. A Felügyelőség a Főkormányzóságnak, valamint a birodalmi kereskedelmi-, ipar-, és közmunkaügyi és a belügyi tárcának tartozott felelősséggel. 1857. augusztus 4. * Kolossváry Ödön (Átok), mérnök. A műegyetemet Budapesten és Grazban végezte 1885-ben. 1881-ben állami szolgálatba lépett. Előbb a folyammérnökségnél, majd kerületi felügyelőként működött. Behatóan foglalkozott az Alföld öntözésének kérdéseivel. Tervei nagy szerepet játszottak az alföldi öntözőtelepek megvalósításában. (f Budapest, 1921. július 9.) 1857. november 7. Bécsben Ausztria, Bajorország, Törökország és Württemberg szerződést kötött a Duna-hajózás kiterjesztéséről és szabadságáról. 1857. december 27. I. Ferenc József uralkodói rendelete a Tisza-szabályozás költségeinek fedezetére 15 millió forint kölcsön felvételét engedélyezte. 1857. Megkezdték a felső-szabolcsi belvíz-öblözetben jelentős szerepet játszó Belfő-csatorna kiépítési munkálatait. Az 1863-ban befejezett munka végén a csatorna 53,3 km hosszon tette lehetővé a belvizek összegyűjtését. 1857. * Erdős (Erisbek) Ferenc vízmérnök. Oklevelének megszerzése után 1883-tól a pancsovai folyammérnöki hivatalhoz kerülve lépett állami szolgálatba. 1891-ben az FM. vízjogi osztályán dolgozott, majd a Vízrajzi Osztály vezető munkatársa lett. Az állami vízrajzi szolgálatban elsősorban a vízállások statisztikai elemzése volt a feladata. Szakirodalmi munkássága is jelentős. Behatóan foglalkozott az alföldi zsilipépítészettel, a Tisza-szabályozás vízrajzi vonatkozásaival, valamint a Sió vízállásának és a Balaton vízszint-ingadozásainak kérdéseivel is. (t Budapest, 1923.) 125 éve ... 1882. január 12. * Maros Imre (Budapest), geológus. Tanársegéd a Műegyetem ásványföldtani tanszékén, majd a Földtani Intézetben működött, főleg hidrológiai és agrogeológiai kérdésekkel foglalkozott. A békásmegyeri Pünkösdforrás első ismertetője és elemzője, a főváros vízellátásával kapcsolatos hidrogeológiai szakvélemények kidolgozója volt. (t Budapest, 1937. május 14.) 1882. december 14. A kormány Matlekovits Sándor h. államtitkár elnöklete alatt bizottságot hívott egybe, hogy a vízjogi törvény országgyűlés elé kerülő javaslatát elkészítse. 1882. december * Bálás Jenő (Gyergyóremete) bányamérnök, akinek jelentős kezdeményező szerepe volt a Vértes és a Bakony hegységek bauxittelepeinek felfedezésében. A harmincas években figyelme a vízgazdálkodás egy speciális területe felé fordult. 1936-ban megjelent „Budapest fürdőváros alapjai" c. könyvében a fővárosi hévvizek hidrológiai rendszerét tanulmányozta, később kidolgozta a Velencei-tó rendezési tervét, majd a Balaton holtterületeinek megszüntetésére és a Sió-csatoma hajózhatóvá tételére dolgozott ki elképzeléseket. (| Budapest, 1938. március 6.) 67