Hidrológiai tájékoztató, 2006

MEGEMLÉKEZÉSEK - Góg Imre: Emlékezés Keczkés Károlyra, halála 150. évfordulóján

Emlékezés Keczkés Károlyra, halála 150. évfordulóján Azok egyike volt, aki a kezdetleges és mostoha viszonyok között képes volt arra, hogy felküzdje magát a legelsők közé. A magyar vízszabályozások kezdeti korában élt. Munkatársa, barátja lett Vásárhelyi Pál, majd annak halála után ő foglalta el helyét a Tisza folyó munkálatainál. Gánóczi Keczkés Károly 1798. november 18-án született Lőcsén, mint az ottani városi föjegyző Keczkés Károly és felesége Pfauschmidt Teréznek gyermeke. (Régen előfordult, hogy Kecskés-nek írták nevét.) Középiskolai tanulmányait részint Lőcsén, részint pedig a késmárki lyceumban végezte. Felsőbb tanulmányaira a pesti Institutum Geometriáimban (Mérnöki Intézet) került sor. Itt szerezte meg mérnöki oklevelét 1822. április 5.-én. Oklevelének tanulsága szerint tanárai voltak: Wolfstein József dékán, (felsőbb mennyiségtan), Schmidt György vízépítési professzor (gyakorlati mértan és hydrotechnika), Tomcsányi Ádám (fizika és mechanika). Ezeken kívül oklevelén szerepelt Szvoboda János Magyarország és a kapcsolt részek építési főigazgatójának neve is. 1823. május 17.-én a Duna-térképezési munkáihoz figuráns-mérnöknek nevezték ki. Előtte, mint fiatal mérnököt Szvoboda magával vitte olaszországi tanulmányútjára. A következő 1824-es évben adjutummal 250 írt. fizetéssel nevezték ki. 1829.-ben a Királyi Helytartótanács hajózási mérnökké léptette elő 500 frt fizetéssel. 1830 körül a Rábán és a Pinkán végzett felméréseket, szabályozási terveket készített a Garamról, a Felső-Dunáról és zsilipeket tervezett. Később Berger Lajossá] a pesti Duna szakasz négy fontos helyén keresztmetszeteket készítettek. 1831-1832 évek között jelentős szabályozások történtek a Felső-Dunán a gőzhajózás biztosítása érdekében. 1833-ban elkészült a Rába vidék első pontos vízrajzi leírása és vízrendezési terve, amelyet a Vízi és Építési Főigazgatóság utasítására Keczkés Károly hajózási mérnök állított össze, a folyók felmérését végző Vas, Sopron és Győr vármegyei mérnökök munkája alapján. (A megvalósulás lekerült a napirendről.) Közben Nagyváradon Huszár Mátyás által kialakított, továbbfejlesztett műszereket - egy szintező és egy vízmérőszárnyat vizsgálta. (Huszárt ekkor már eltávolították a körösvidéki munkák végzése alól, így Nagyváradon kamarai mérnökként dolgozott. Ezután a vizsgált műszerek terve a bürokrácia útvesztőiben kallódott, majd legyártva Huszár halála körüli években hozta forgalomba a bécsi Voigtländer cég. 1837-ben Nyitrán tervezett Keczkés egy malomgátat. Ugyanebben az évben a Vízi és Építészeti Főigazgatóság Pozsonyba helyezte hajózási főmérnöknek 600 írt. fizetéssel. Itt a Felső-Duna szabályozás hajózhatóságának előkészítését végezte. Ezek a munkák a víziút-fejlesztés; a gabonakivitel fokozódó szerepe miatt kerültek előtérbe. 1838-ban nagy fordulat történt életében. Pozsonyban megnősült. „Műszaki" családból választott feleséget. Vűlicz Antal kincstári építési felügyelő leányával, Viktóriával kötött házasságot. A házasságból hat gyermek született, akiknek legjobb apja, feleségének példás hitvestársa lett. A Hanság az ország legnagyobb (56.400 ha) összefüggő romantikus mocsárvilága volt. A vidék vízrendezési problémája már több évszázad óta foglalkoztatta az érdekelt birtokosokat és törvényhatóságokat. 1838-ban ez a terület és a Fertő tó valamint az ide kapcsolódó vízfolyások rendezési tervét és költségvetését készítette el. Még ebben az évben terjesztette elő tervét az érdekelt birtokosok és vármegyék elé. Terve szerint a Rábát az árvizeket levezető és hajózó csatornává kívánta kiépíteni, baloldalon malomcsatornával. Szabályozni kívánta a Marcalt is Marcaltőig, továbbá a Rábcát úgy, hogy az magába foglalja a Kis-Rábát, Répcét és az Ikvát. A csatornát a Fertőn keresztül Nezsidérig akarta meghoszszabbítani és így lecsapolni mind a Hanságot mind a Fertőt. A szabályozás 1843-ban megindult, ami később abbamaradt, amikor a Marcal-völgyi érdekeltek a Veszprém, Vas és Zala megyék küldötteivel 1859-ben megalakították a Marcalszabályozó Társulatot. így a Marcal szabályozását a Rábáétól függetlenítették. Ezen a vidéken a kormányhatóságok a többi vízfolyáson is társulati formában akarták végrehajtani a szabályozásokat. Ez akkor nem vezetett eredményre, így csak a század végén került sor ezekre a munkákra. Bács-Bodrog vármegyében lévő vízfolyások csak tavasszal, a nagy hóolvadások idején áradtak meg. Bő vizükkel ekkor még malmok hajtására is alkalmasak voltak. 1843-ban felméréseket végzett, Keczkés vízrendezéseket irányított e megyében. Innen a Maros mentére került, itt végzett azonos munkákat. Mindkét megyében a vízi munkálatok terveinek kivitelében és azok lebonyolításában játszott nagy szerepet. Arad megye területén 1833-1840 évek között épült ki a Fehér-Körössel párhuzamosan 91,9 km hosszúságban Körösbökény és Gyulavarsánd községek között, a Beszédesféle József nádor malomcsatoma, melyre 15 - ma is látható vízimalmot építettek. Ezután a vízlefolyásokat akadályozó, még az 1770-es években épített fehér-körösi vízimalmokat elbontották. A végzett munkák kapcsán a Fehér-Körösön - addig 49, mely később 81 mederátmetszés lett - készítettek és 12 nagyobb átvágást töltöttek át. Keczkés Károly foglalkozott a Körös-vidék viszonyaival is. A fenti munkák 1841-évi felülvizsgálatára őt küldte ki Gyulavarsándra a Vízi és Építészeti Főigazgatóság. A felülvizsgálati jegyzőkönyv szerint a Fehér-Körösön több hiányosságot kellett pótolni. A malomcsatorna azonban általános elismerést váltott ki, melyről Keczkés így nyilatkozott: ,A mi már a csatornai vonal igen czélirányosan kirendelt térét illeti, és tekintse bár ki a víz esésének elosztásait, akár pedig társasági malmok épülettyeit és belső szerkezetjét vegye figyelemre, minden esetre egy tökélletes remek mívnek, mely a czélnak minden részben megfelel, nevezni kéntelenítetik, és ugyan azért ezen malom 5