Hidrológiai tájékoztató, 2006
A 30 ÉVES KISKUNSÁGI NEMZETI PARK JUBILEUMI ELŐADÁSAI - Mádlné dr. Szőnyi Judit: A Duna-Tisza közének vízföldtani típusszelvénye
fajtákra lebontott elemzést a víz-rétegtanra és a nyugalmi vízszintekre vonatkozóan. A mélységi eredetű feláramlás és a gravitációs áramlások itt a „sekély" feldolgozáshoz képest is tagoltabban jelennek meg. Ez alapján a hátság felől érkező gravitációs vizek egy lokális áramlás formájában részben megcsapolódnak a Kolon-tó környezetében. A potenciálkép alapján a Kolon-tó a hátság felől vizet fogad, Ny-i oldalán ugyanakkor vizet ad le, míg a tőle Ny-ra található Kelemen-szék egyértelműen vizet befogadó tó. A hátságon beszivárgó víz további része egy intermedier rendszer részeként - a kavics által koncentrálva - eljut Fülöpszállás vonaláig és hozzájárulhat a Kelemen-szék vízutánpótlásához. A Duna-völgyi feláramlási zónában a kavicsrétegből a felszín irányában leadott víz egyöntetűen felfelé mozog. A szelvényből az is kirajzolódik, hogy a Kelemen-szék tó e feláramlási zónában egy finomszemcséjű homok lencsén „ül". A felszálló mélységi és a gravitációs vizek környezeti hatásai a felszínen A növénytani és talajtani mintázatok jól korrelálnak a hidraulikai képpel. A Duna-völgyi szikesek és a sótűrő növények elterjedési zónája egybeesik a mélységi feláramlás É-D-i irányú kiáramlási területével. A lápterületek jellemzően a gravitációs áramlási rendszerek által uralt régióban jelentkeznek, azon belül is a kiáramlási területeken. A Tisza völgy közelében itt is megmutatkozik a hidraulikai szelvényekből levezethető jelenség, az, hogy É-on a gravitációs rendszer határa egészen a Tiszáig terjed, míg tovább, dél felé haladva a szikesek a gravitációs rendszer területén belül is előfordulnak, miközben megjelenésük egyre nyugatabbra tolódik. A Duna-völgyi szikes övezet kirajzolódik az Alföld Atlasz Dunaújváros-Izsák (Kuti és Kőrössy, 1989) talajvízkemizmust bemutató lapjain, különösen a TDS, C1-, Na + tartalom maximumai vonatkozásában. A Kolon-tó és a Kelemen-szék kimutatott hidraulikai helyzetét alátámasztják a tavak (Kelemen-szék: TDS: 3000-(20000) mg/l; Kolon-tó: TDS: 400-500mg/l) és a talajvíz kemizmusában (Kelemen-szék: TDS: 3000-5000mg/l; Kolon-tó: TDS: 5001000mg/l) valamint a környező talaj- és növénytani jelenségekben megmutatkozó különbségek (Kelemen-szék: sós talajtípusok, talaj gyengeség, sótű-rő növények; Kolon-tó: kőrises láperő, rét, édesvízi mocsár). A Duna-Tisza köze vízföldtani típusszelvénye Mindezek alapján levezettük a Duna-Tisza köze vízföldtani típusszelvényét (1. ábra), amely regionális léptékben szemlélteti az általánosított víz-rétegtant a Dunától a Tiszáig mélyülő medencealjzattal és a főbb szerkezeti jellemzőkkel. A hátságon utánpótlódó gravitációs vezérlésű rendszerekkel szemben a medencealjzat felől mindenhol, szerkezeti elemek által segített feláramlás tapasztalható. A hátság alatt a feláramlás eltérül Ny-ra a Duna-völgyi és K-re a Tisza-völgyi kiáramlási területek felé. Az aljzatból induló és a felszínt megközelítő jó vízvezető szerkezeti elemek a gravitációs rendszer által uralt térségen belül is lehetővé teszik, hogy a sós víz megközelítse a felszínt, sókiválást eredményezve. A szelvény Duna-völgyi részén a jó vízvezető kavicsréteg kiemelkedő szerepű a gravitációs és mélyégi eredetű sós vizek felszínre juttatásában. Mindezek a felszín alatti jegyek összhangban állnak a sziki és lápi növényzettel, a sós talajok elterjedésével és a Duna-völgyi tavak, vizes élőhelyek eltérő kémiai jellegével. Köszönetnyilvánítás Az adatszolgáltatásban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, az Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság, a VITUKI Kht. és a MOL Rt. voltak segítségünkre. A feldolgozott talajtani adatokat Bakacsi Zs., a botanikai adatokat Molnár Zs. és Bíró M. bocsátották rendelkezésünkre. A szeizmikus adatok értelmezését Pogácsás Gy. végezte. A kutatásban technikai segítséget nyújtott: Máté L., Varga R., Nyúl K., Simon Sz., Zsemle F. A munka az OTKA T 047159 és az NSERC A-8504 támogatásával készült. IRODALOM Erdélyi Á. (1989): A Duna-Tisza közi mezozóos képződmények vizeinek vizsgálata. Földtani Kutatás. XXXII. évf. 4.sz. 49-56. Kuti L. és Kőrössy L. (1989): Az Alföld Földtani Atlasza. DunaújvárosIzsák. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. Mádl-Szönyi J. és Tóth J. (in press): The Duna-Tisza Interfluve Hydrogeological Type-Section, Hungary. Hydrogeology Journal. Mádlné Szőnyi J., Simon Sz., Tóth./., és Pogácsás Gy. (2005): Felszíni és felszín alatti vizek kapcsolata a Duna-Tisza közi Kelemen-szék és Kolon-tó esetében. Altalános Földtani Szemle 30, 93-110. Mészáros E. (2005): Hidrogeológiai célú szeizmikus értelmezés a Duna-völgy északkeleti részén. Diplomamunka, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék, Budapest. Tóth J. és Almási I. (2001): Interpretation of observed fluid potential pattern in a deep sedimentary basin under tectonic compresson: Hungarian Great Plain, Pannonian Basin. Geofluids 1, 11-36. Tóth J. (2006): Átfogó kép az Alföld felszín alatti vízáramlás-rendszereinek jellegzetes tulajdonságairól Hidrológiai Tájékoztató jelen száma. 52
