Hidrológiai tájékoztató, 2005

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fehér Ferenc: Őszintén a Társaság helyzetéről

lehettünk annak, hányszor vesztettünk. De vesztésre állunk számos szakmai feladat megoldásában is: ezeket gyakran célszerűbbnek látszik a feltörekvő zöld szervezetekre bízni, mint a még mindig kicsit gyanús vizesekre! A versenyhelyzetnek van még egy problémája: a szolgáltatás tárgya. A mai napig nem sikerült egészen pontosan tisztázni, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt a Társaság, kinek, mennyiért. Persze a tagság nagy része érzi, mit kap a Társaságtól, milyen szakmai rendezvényekre járhat el ingyen, mi az, amiért fizetni kell, melyek a Társaság kiadványai. Ha ezeket szolgáltatásoknak gondoljuk, akkor ezt kapja a tagság a pénzéért. Ami nem is kevés a 3.400 forintért. A jogi tagoknál azonban lényegesen nehezebb a helyzet. Ott el kellene azon gondolkodni, hogy a szolgáltatásaink mennyire versenyképesek, és hogy ezért vagy egészen másért van 200 jogi tagunk! El kell döntenünk, tulajdonképpen szolgáltatunke vagy sem? Ezt elsősorban a jogi tagjainkkal kapcsolatban kell eldöntenünk. Ha úgy gondoljuk, hogy a jogi tagdíjért nem jár különösebb ellenszolgáltatás, akkor ezt kell deklarálnunk, és értékelnünk kell, mit szólnak ehhez jogi tagjaink. Ha viszont úgy döntünk, hogy a jogi tagdíjért valamilyen szolgáltatás jár, akkor el kell döntenünk, mik legyenek ezek. És bele kell törődnünk, hogy versenyhelyzetbe kerültünk! 4. Értéktudat Mennyit érnek valójában a Társaság szolgáltatásai? És ha nem érnek annyit, mint amennyit egy-egy jogi tagszervezet fizet érte, akkor mégis miért fizeti ki a tagdíjat? Ennek a kérdésnek a Társaság oldaláról sajnos igen praktikus oldala van: a jogi tagoktól befolyó tagdíjbevétel a működési költségekhez szükséges bevételek harmadát adja. Ezek nélkül nem tudna működni a Társaság, hiszen a jelenlegi tagdíjak két-háromszorosára emelése gyakorlatilag lehetetlen! Mi történik valójában? A jogi tagok nagy része azt látta be, hogy az egyéni tagdíjakat nem lehet kellő mértékben emelni, így lényegében egyéni tagjai helyett fizeti be a tagdíjkülönbözetet. Van-e a Társaságnak, mint független szakmai szervezetnek valamilyen olyan értéke, ami fontos sok vízgazdálkodással foglalkozó szervezetnek, vállalatnak? A függetlenség, a szabad véleménynyilvánítás nyilván ilyen érték. Évtizedeken keresztül a viták, a véleményalkotás lehetősége segítette Társaság működését. A rendszerváltást követően azonban a szabad véleménynyilvánítás lehetősége kiszélesedett, nem kellett ehhez egy hidrológiai rendezvény. Mégis, hogy ha megvizsgáljuk, hogy számos vízgazdálkodási kérdésről lehet-e (tanácsos-e) szabadon nyilatkozni, akkor azért előjönnek a kétségek. A fontos vízgazdálkodási ügyek átpolitizálódása nem szűnt meg. A vízgazdálkodási szakemberek egy kicsit még mindig gyanúsak. A vízgazdálkodás és a környezetvédelem különböző szinteken még messze nem működik együtt, sőt gyakoriak az ellenséges hangok. A Társaság tehát sok esetben, a rendszerváltást követően is a független véleménynyilvánítás lehetőségét kínálja és ez kétségtelen értéke. Hogyan tudunk ezzel az értékkel élni? Nyilvánvalóan, valamilyen módon koncentrálni kellene, a véleményeket koncentráltan kellene megjeleníteni. Ezzel a Társaság még nagymértékben adós! Ha véleményt mondunk, az többnyire a Társaság néhány vezetőjének, vagy néhány, azon a szakterületen érintett szakemberének a véleménye. A különböző rendezvények véleményformáló hatása fontos, hiszen az előadóülések, de főleg a vándorgyűlések szekciói ebbe az irányba hatnak. Azonban ha az ilyen tevékenységet szervezettebbé, egységesebbé és az adott problémákhoz jobban igazodóvá tudnánk tenni, ez a társasági munkát nagymértékben felértékelné! Az tehát a feladatunk, hogy egyértelműsítsük a Társaság értékeit, ezeket jól nevesítsük, munkánkkal erősítsük. Arra kell törekednünk, hogy - természetesen a Társaság működési feltételeinek biztosításával (de ezeket nem nevezném szolgáltatásoknak!) - az értékeinket hangoztassuk, ezeket kínáljuk, ne szolgáltatásokat. Ki kell alakítani a Társaság értéktudatát! 5. Szolgáltatások A Társaság tagjainak különféle dolgokat nyújt: részvételi lehetőséget az előadóüléseken, a kisebb szakmai konferenciákon, vándorgyűléseket szervez, folyóiratai, kiadványai vannak, honlapot működtet, kitünteti az arra érdemeseket. Ezek olyan hagyományos tevékenységek, amelyeket évtizedek óta végez a Társaság: a régi tagok ezeket megszokták, az újak megismerkednek velük. Hosszú időn keresztül eszünkbe sem jutott, hogy ezeket szolgáltatásoknak nevezzük, bár nyilvánvaló, hogy a felmerült költségeket mindig a bevételekből kellett fedezni. Aztán jött a piacgazdaság és mindenütt fontos kérdés lett, hogy miért mit kapok. Felértékelődött a jogi tagdíj, a jogi tagok egyre inkább rákényszerültek arra, hogy megnézzék, hova teszik a pénzüket, mit kapnak érte. Szép lassan elkezdtünk szolgáltatásokról beszélni és belekényszerültünk azokba a vitákba, hogy ezek a szolgáltatások értékarányosak-e, azaz megéri-e egy-egy jogi tagvállalatnak annyi tagdíjat fizetni. Holott eredetileg nem erről volt szó! Elkerülhetjük-e azt, hogy a Társaság által a tagságnak nyújtott lehetőségeket szolgáltatásnak tekintsük, szolgáltatásnak nevezzük? Valószínűleg nem, mert bár az egyéni tagok még nyilván nem érzik azt, hogy a tagdíjért valamiféle szolgáltatást kell nyújtani, a jogi tagoknál már nem ilyen egyszerű a helyzet. Érdekes beszélgetéseket folytattunk ebben a témában, akol két fő irány alakult ki: — a Társaság szolgáltasson a szó mai általános értelmében, főleg szakmai információkat, végezzen egyfajta továbbképzést, szóval a jogi tag számára valamilyen kézzelfogható, bizonyítható módon „érje meg" tagnak lennie, - a Társaság ne szolgáltasson, legalább is ne szálljon be abba a szolgáltatási versenybe, amit a sok szem82