Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A jordániai Hammamat Main-i hévforrások és lerakódásaik vizsgálata

vízesésekkel folyik le a befogadóba és a mészképződés ezekhez kapcsolódik. E hévforrásokról és karbonátos felhalmozódásaikról az irodalmi adatok, helyszíni megfigyelések és tapasztalatok alapján [4] a következő ismertetést készítettem (/. ábra). Jordán ) 1 u ) ! aj _J f 1 Cr, c LU 1 a, 1 < ) 1 i 1 Z 1 i 1 Z cc\ 1 O ! z N \ / 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a tanulmányozott jordániai mészképző Hammamat Main-i hévforrásokról és környezetükről 1. A hévforrások vízföldtani adottságai és üledékképződésiik 1.1. Környezeti adottságok A vizsgált hévforrások és recens forrásmészkő felhalmozódásaik az afrikai és eurázsiai lemezek ütközési zónájának környezetében vannak és egyben a Holttengeri rift övhez kapcsolódnak, ahol a Nubiai és az Arab tábla egy közel 1000 km hosszú és 10-20 km szélességű transzform törés mentén érintkezik egymással [7]. Ez tektonikailag napjainkban is igen aktív zóna, (földrengések) ahol az izraeli oldalon déli, a jordániai részen pedig már észak felé irányuló vízszintes eltolódást mutattak ki [7]. E mellett jelentős függőleges elmozdulások is történtek, mert a Holt-tengeri rift zóna morfológiailag is szemléletesen kirajzolódik. Ezek mentén következett be a Holt tengeri depresszió kialakulása, ahol a tó vízszintje - 405 m-rel van a tengerszint alatt és ehhez hozzáadódik még, hogy a kb. 75 km hosszú és 16 km széles tó legmélyebb fenékszintje meghaladja a 400 m-t, amely így a Föld legmélyebben fekvő szárazföldi területeként tartható számon. Miután a tanulmányozott hévforrásterület kb. 4 kmre van keletre a Holt-tengertől megállapítható, hogy a hévforrások olyan helyen törnek a felszínre, amely a Föld geológiailag és morfológiailag egyik legérdekesebb területei közé tartozik. A Holt-tengeri árok kialakulása a miocénben kezdődött el és azóta lezajlott földtörténeti események hatására jött létre a mai állapot és ezek a vizsgálatok szerint ma sem szünetelnek [1]. Ezekhez kapcsolódnak még a Holt-tengernek jordán oldalán a nyugat-keleti irányú transzform törések, amelyek mentén alakultak ki a kiemelt helyzetű Arab táblába hosszan benyúló és mélyen bevágódott (400-600 m) völgyek, (Wadi Mujib, Wadi ibn Hammad, Wadi Kerak) (1. kép). Ilyen gentikájú a Wadi Zarqa Main is ahol a tanulmányozott hévforrások fakadnak. 1. kép. Wadi Mujib bejárati szakasza a Holt-tengernél (Jordánia) A hévforrások környezetének földtani felépítésében a legváltozatosabb korú, genetikájú és kifejlődésű kőzetféleségek vesznek részt. így a magmás kőzetek közül a mélységi és vulkáni kőzetek egyaránt előfordulnak, amelyeket vegyesen képviselnek a bázikus és savanyú összetételű magma testek. A legfiatalabb kiömlési kőzetek a pliocénben és a negyedidőszakban keletkeztek, amikor jelentős bazaltos vulkánosság volt a területen. A vulkáni tevékenységből származó bazaltok a hévforrások közvetlen környezetében is több helyen megfigyelhetők. A rendelkezésre álló irodalom [1, 7] és a Holt-tengerről közölt földtani szelvények szerint a tó keleti oldalán az alapot az Arab tábla prekambriumi főleg gránit és gneisz, továbbá egyéb magmás és metamorf kőzetek képviselik (kristályos alap) és erre felső mezozóos (kréta) homokkő, mészkő és márga települ. A kiemelt helyzetű Arab tábla meredek peremmel szakad le a Holttenger-i depresszióba, amely a térség fő erózióbázisa. Péczely [2] szerint Jordánia nagy részén a szubtrópusi styepp éghajlat a jellemző enyhe téllel és forró nyárral. Az évi átlagos csapadék országrészenként változik és 20-^400 mm között ingadozik és a téli-tavaszi évszakban novembertől-áprilisig esik le. így Aqabánál 30 mm/év, Ammanban 400 mm/év és a Holt tengernél 69