Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A jordániai Hammamat Main-i hévforrások és lerakódásaik vizsgálata

pedig mindössze 50-75 mm/év a csapadék mennyisége, ahol nyáron 40 °C feletti napi hőmérsékleti maximumok alakulnak ki. Ezért a Közel-Kelet egyik legforróbb területeként [1] tartják számon, ahol a növényzettől mentes kopár sziklák uralják a táját. Ezekből az éghajlati adottságokból megállapítható, hogy a jelentős vízhozamú hévforrások (36 mVmin) arid területen fakadnak, míg a vízgyűjtő területükön az évi csapadék eléri a 400 mm/év mennyiséget és ennek a csapadéknak beszivárgó része biztosítja azt a vízutánpótlódást és felszínalatti vízforgalmat, amely a hévforrások működésének alapvető feltétele. 1.2. Hévforrások és lerakodásaik vizsgálata A Hammamat Main-i hévforrások és forrásmészkő kiválásaik a Wadi Zarqa Main nevű kelet-nyugat irányú völgyben annak északi oldalán a völgytalp felett kb. 40-50 m-rel fakadnak míg a mészkiválásaik a közel függőleges völgyoldalt borítják be. Környezetében bazalt, homokkő, mészkő ismeretes. A források környezete kopár, a növényzet teljesen hiányzik, illetve csak a forráskilépések és az elfolyó vizek mentén figyelhető meg vegetáció. Waring G. A. [6] kataszterében 10 forrást említ, amelyeknek vízhőmérséklete 54-60°C között ingadozik. A rómaiak idejében fürdő épült itt ki, mert már akkor felismerték gyógyhatását a forrásoknak. A Bibliából ismert Nagy Heródes király is állítólag gyakran megfordult itt [3], Napjainkban a hévforrások hasznosítása érdekében gyógyfürdőt és rehabilitációs központot hoztak létre. A forrásvízzel a helyi információk szerint főleg izületireumás betegeket gyógyítanak eredményesen. A hévforrások a gyógyhatásúkon túlmenően arról is nevezetesek, hogy látványos vízeséseket hoztak létre, miközben forrásmészkövet raknak le. Erről a mészkiválásokról Waring G. A. [6] is külön kiemelten megemlékezik, amikor intenzív tufaképződést ír le. A források össz-vízhozamát az irodalom 36 nrVmin-ben adja meg. A völgyben a jelenlegi kialakítás mellett a fürdő környezetében két vízesést lehet megfigyelni. A helyszínen kapott információk szerint a mészképző vízeséseknek nincs helyi megkülönböztető megnevezésük, ezért a két vízesést „A" és „B" jelöléssel tárgyalom és ismertetem kiválásaikra összpontosítva (2., 3. kép). 2. kép. „A "jelű vízesés és körülötte képződött forrásmészkő (Jordánia) 3. kép. „B" jelű vízesés és forrásmészkő kiválásai (Jordánia) A két vízesés egymástól való távolsága kb. 300 mben adható meg és ezeknél kb. 100-150 m körzetben figyelhetők meg hévforrásmészkő kicsapódások. Ma már a források vizét mindkét vízesésnél irányítva engedik a lejtőre befolyásolva ezzel azok helyét és ezek mentén történő kiválásokat. A keletkező mészkő a függőlegeshez közeli irányítottságú és barnásszürke színű. Ez azzal magyarázható, hogy a mész mellett egyéb ásványi anyagok is kiválnak, megfestve a kőzetet (vas, mangán). A forrásoknál nem tapasztaltam gázosságra utaló jelenségeket (buborékolás) csak gyenge kénhidrogén szag volt érezhető. Az „A" vízesés kb. 30 m magasságú és a forrástól a vízesésig mesteséges csatornába vezetik a vizet, majd ráeresztik a lejtőre. A forrás becsült vízhozama 20003000 1/min-ben adható meg. A forrásvíz kb. 80 °C-os mészkő felületen folyik le kb. 20 m hosszban, ahol tulajdonképpeni kiválás történik, majd a víz kb. 10 m-t szabadon esik egy betonozott fürdőmedencébe és onnan túlfolyva lejtős terepen éri el a patakot. Mészkiválás csak a vízesés felső részén tapasztalható és dinamizmusa alárendelt, mert gyorsan megszűnik. A vízesés környezetében régebbi kiválások is vannak. Elsősorban színük okoz feltűnést, mert a sötét szürkétől a feketéig változik. Ilyen fekete színű forrásmészkövet eddig kutatásaim során még sehol sem tapasztaltam. Az 1-2 cm vastag világosabb és sötétebb sávok jól mutatják a mészkő rétegzettséget, amely a függőlegestől a vízszintesig változik. A mészkő sötétszürke-fekete színe a felszínre hozott jelentős mennyiségű ásványi anyagoknak köszönhető és ezek a karbonát anyaggal együtt váltak ki. 70