Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: Árvízkatasztrófa a Temes-Béga közben 2005. tavaszán - és további tanulságok

4-ig tartott., s az 0,80 m-ig holocén, 190,40 m-ig pleisztocén, 1224,05 m-ig pliocén képződményeket tárt fel. A pleisztocén alsó határát kizárólag kőzettani alapon lehetett megállapítani. Az első gáznyom a fúrás során 113,1-120,0 m között jelentkezett és alatta még több is előfordult 1187,70 m mélységből. Az utolsó rétegben 75,5 °C volt a víz hőmérséklete. A vízelemzést a debreceni Egyetem végezte. A gázos kút a megnyitás után 533,0-1186,50 m között van megnyitva. A kiképzés után 2480 l/min, 56 fokos meleg vizet és napi 3576 m

3 földgázt adott. A hévizet a város strandfürdő céljára használja úgy, hogy az egyik homokgödröt alakították át fürdővé (2. kép). A gáz felhasználatlanul a szabadba ömlik. 2. kép. A Berek-fürdő ma A fúrás kb. 120-150 m vastag pleisztocén rétegek alatt felső-pannóniai képződményt tárt fel 1224,65 m-ig. Ősmaradványokat csak főleg a pleisztocén összleten belül lehetett meghatározni (

Schmidt 1939). A Karcag II. sz. kincstári fúrást az I. sz. fúrástól ENy-i irányban 200 m-re telepítették. A fúrás célja az volt, hogy az I. sz. fúrásban 626 m-ben észlelt apró2005. áprilisában a Polyána-Ruszka és a Retyezát hegységekben történt rendkívüli csapadékhullás következményeként a Temes és Berzova folyókon árhullám vonult le, amely töltésszakadások után falvakat elöntve súlyos katasztrófát okozott. 30 ezer hektár területet 250-300 millió m

3 víz öntött el. 1-3 m-es, sőt még ennél is magasabb víz alá került a Temes mellett román területen Ótelek (atelec), Magyarszentmárton (Sinmartinu Maghiar), Szerbszentmárton (Sinmartinu Sirbesc), Jánosfölde (Johanisfeld), Ivánd (Ivanda), Fény (Foeni), Gyülvész (Giulvaz), Keresztes (Cruceni), Fodorháza (Crai Nou) és Rudna (Rudna), a Berzova mellett Partos (Partos) község. A Szerbiához tartozó Vajdaság területén csak Párdány (Meda) és Módos (Jasa Tomic) községek országhatárral párhuzamos lokalizációs töltésén kívül eső részeit érintette az elöntés. kavicsos homokból a gázhorizontot óvatosan megnyissák, mivel attól lehetett tartani, hogy az I. sz. kútnál fúrás közben lezajlott heves gázerupció esetleg erős omlásokkal járhat. A fúrás az 1930. évben kezdődött és 801,70 m-ben fejeződött be. A földtani vizsgálat során megállapították, hogy: 0,00-0,55 m-ig holocén, humuszos, kissé homokos agyag, 0,55-180,00 m-ig pleisztocén, homok, agyag és átmeneti meszes tagok, 180,00 m-től a talpig (801,30 mig) felső-pannóniai képződmények mutathatók ki. Az első bitumenszagú gázos vizet 532 m-ben észlelték. A gázos kút 756,80-801,70 m közötti mélységből 570 l/min, 54,5 °C hőmérsékletű vizet tártak fel napi 1104 m

3. gáz mellett. A metán 95.1 tf. % volt, A széndioxid 3,2 tf. %., 598 m-től lefelé több rétegben gázos, sós víz jelentkezett az 598,7-650,3 és a 755,0-801,0 m között megnyitott rétegben. A nyugalmi szint kezdetben +4,0 m, 1982-ben+,5 m, Míg 1930-ban 570 l/min vízhozamot mértek, addig 1982-ben ez 350 1/min-re csökkent. A kifolyóvíz hőmérséklete 54,4 °C. A talaphőmérséklet 1967-ben 65,5 °Cnak adódott 739 m-ben, a geotermikus gradienst 74,4nek mérték. 1993-ban a hévíztermelés 0,196 Mm'-t tett ki. A két kút az 1975-ben létesített fürdőt látja el megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű hévízzel. IRODALOM Dalmady Z. (1924-26): Miként volna a hajdúszoboszlói héwiz orvosilag felhasználható. - Hidrológiai Közlöny, 67-71. Emszt K. (1924-26): A hajdúszoboszlói hévforrás előzetes kémiai vizsgálatának eredménye. Ibidem 65-66. Hajdúszoboszló monográfiája (1975). Hajdúszoboszló Schafarzik F. (1924-26): A Hajdúszoboszlói III. sz. állami mélyfúrásról. - Hidrológiai Közlöny, 61-64. Schmidt E. R (1939).: A Kincstár csonkamagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai. - MAFI Évkönyv, 34. 1. 205-267. - és további tanulságok A Temes folyó árvizére mértékadó csapadék zöme már április 15-én lehullott. A Keresztes fölötti, elöntéshez vezető kettős töltésszakadás április 20-án következett be. A Temes ekkorbecslések szerint - 1000 m

3/s körüli vízhozamot szállított, amelynek fogadására a medrét addig elégtelennek tartották. Ennek ellenére, a légi felvételek a töltéskoronán még néhány dm-es magassági biztonságot érzékeltettek. A szakadásokat tehát aligha meghágás, hanem feltehetőleg a töltés, vagy a töltéstalaj anyagának meghibásodása okozta. A Béga önálló folyóként indul a hegyvidékén, de alig, hogy megközelítette a síkságon a Temes folyót, vele erek és ágak útján lépett a régi időkben érintkezésbe. Ezek az egykori ágak jókora területet behálózva kiöntéseikkel nagy medencéket változtattak mocsarakká. A töröknek a karlócai békével 1699-ben zárult kiverése r Árvízkatasztrófa a Temes-Béga közben 2005. tavaszán DR. VÁGÁS ISTVÁN