Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Kincstári fúrások 75 évvel ezelőtt az Alföldön

ásványvizek egy igen ritka előfordulásával van dolgunk. Szerinte „A hajdúszoboszlói mélyfúrás vize jódoskonyhasós-karbonátos hévíz" és hozzá hasonló Európában sok van ugyan, de ezek mind hidegek. A Kárpátmedencében a lipiki jódos hévíz csak abban különbözik tőle, hogy kevesebb benne a konyhasó. Úgy látja, hogy palackozásra viszont nem alkalmas a nagy bitumentartalom miatt. A nagy hőmérséklet és a nagy vízmennyiség lehetővé tenné a város fűtését és a háztartási igények kielégítését. Minden bizonnyal számos betegség, különösen a golyva, a nyálkahártya hurútjának gyógyítására alkalmas lesz. Emellett még gyulladásgátló szerepe is lehet (Dalmady 1924-26). 1. kép. A hajdúszoboszlói „sárfürdö" 1925-ben A hévízet sok neves kémikus (Emszt Kálmán, Winkler Lajos, Szelényi Tibor, Bodnár János) vizsgálta és különösen a jodid (7,2 -8,40 mg/l) és a bromid (18,0-23,50 mg/l) tartalom jelentett részükre központi kérdést (Emszt 1924-26). A fúrás, illetve a hévízkút első földtani-vízföldtani és gyógyászati értékelője között élen járt Schafarzik Ferenc, a budapesti műszaki egyetem professzora a teljes rétegsor földtani korát pannóniai-pontusinak határozta meg és azt Limnocardiummed, Viviparával és Congeriával bizonyította. A kimutatott 6 jelentősebb vízzel telített homokrétegről az a véleménye alakult ki, hogy azok a mélyből kapnak utánpótlódást (Schafarzik 1924-26). A konyhasót, a jódot és a brómot kizárólag a 842,40 m-ig lehetett kimutatni, s ezek a nyomelemek ugyancsak a felfelé való áramlást bizonyítják (Schafarzik 1924—26). Az I. sz. fúrás, illetve hévízkút részletes bemutatását 1939-ben adta közre Schmidt E. R. kiváló összefoglaló munkájában. Ebben részt vett Kulcsár Kálmán az üledékkőzettani, Sümeghy József a pleisztocén és a pannóniai képződmények makrofauna feldolgozásában. E vizsgálatok alapján a következő rétegsort határozták meg: 0,00 - 0,75 m holocén 0,75 - 134,20 m pleisztocén 134,20 - 1086,34 m felső-pannóniai A Hajdúszoboszló II. sz. kincstári mélyfúrást az I. sz.-tól DK-i irányban mintegy 220 m-re telepítették azzal a céllal, hogy az 1090 m alatti földtani felépítést is megismerjék. Ismételten Pávai Vaj na Ferenc tűzte ki a fúrás helyét az északi közlegelőn, a ref. temető őrháza közelében. A tervezett mélység 1600-1700 m volt. A fúrás 1926. május 17-én kezdődött. A sok műszaki nehézség ellenére sikerült a tervezettnél jóval nagyobb mélységre lefúrni és 1930. július 22-én 2032,00 m-ben fejeződött be. Hőmérséklet-változását ott lehetett észlelni, ahol tömöttebb kőzet ékelődött be, míg a laza kőzetek esetében a hőmérséklet ismételt emelkedését lehetett megfigyelni. A szűrőzött réteg alsó- és felső-pannóniai, miocén és eocén homok. A kinyert víz nyugalmi szintje +15 m, percenként 1250 1 78 °C hőmérsékletű. Jelenleg tartalékkút, lezárva. A holocént humuszos, homokos agyag képviseli (0,00-0,68 m). A pleisztocént 126,60 m-ig homok, agyagos homok, homokos agyag és agyagpadok építik fel, közöttük helyenként lignitzsinórok is települnek. Trichia, Helix, Unió sp.-k töredékei, Valvata piscinalis került ki a kőzetekből. A felső-pannóniait 1111,56 m-ig hasonló kifejlődésü, de márgásabb közetek képviselik. Lignites és andezittufás nyomok, azonkívül meszes homokkövek is szerepelnek a rétegsorban. Limnocardium, Vivipara és Congeria képviseli az ősmaradványokat. Ez a fúrás már az alsó-pannóniait is feltárta, hasonló kőzettanilag, mint a felső-pannóniai. Itt már nincs lignitnyom és homok, az agyagok márgás jellege kifejezettebb és sok helyen pirites-markazitos gumókat tartalmaznak. Molluszkák és Ostracodák bőségesen előfordulnak ebben a kőzetösszletben 1423,72 m-ig. A szarmata 1447,10 m-ig (?) oolitos mészkőből, aprószemcséjű agyagos homokkőből és szürke tömött mészkőből áll, főként Cardium-maradványokkal. A szarmata mészkő alatti rétegek korára nézve semmi bizonyosat nem lehetett mondani, a vékonycsiszolatok és az egyéb jelenségek sem tudnak tájékoztatni (grafitszerü anyag). Az bizonyos, hogy nem metamorf képződményt harántolt a fúrás 2032,0 m-ig. Schmidt E. R. úgy látja, hogy a mészkövek hasonlóak a balatonfelvidéki alsló-triász kampili mészkövekhez. A tufás sorozat is mégis arra utalhat, hogy a triász valamely tagja lehet az átfúrt rétegsor (

Schmidt 1939). A hévízkútból 1250 1 78 °C hőmérsékletű sós vizet és napi 3300 m

3 földgázt vettek ki. A gáz összetétele Finály István szerint 91,4 tf.% metánt, 7,6 tf. % széndioxidot tartalmazott. A hévíz összes oldott alkatrésze 5,7457 g, a nátrium 97,05 e.ért. %, a klorid 82,70 e.ért. % és a hidrogén-karbonát 12,5 , a bromid 0,37, a jodid 0,07 e.ért. %. Eszerint tehát a hévíz vegyi összetétele hasonló az I. sz. kútéhoz. A karcagi terület kutatása A Karcag I. sz. fúrás a várostól kb. ÉNy-i irányban 10 km-re, a tatárülési vasúti megállótól pedig kb. 2,3 km-rel ÉK-re, a bereki dűlőben fekszik. Ezt is Pávai Vaj na Ferenc telepítette a pleisztocén rétegekben mért dőlésviszonyok alapján olaj, illetve földgáz feltárása céljából. A fúrás 1927-ben kezdődött és 1929. december 56